Nyugat-keleti díwán (sorozat) 🏆

A diván perzsa szó, és versgyűjteményt jelent; ezt a címet adta az idős Goethe legjelentősebb versciklusának, amelyben az egyetemesség két totális kultúráját, a nyugatit és a keletit próbálta egymás szemével látni és láttatni. A most induló sorozat is valami hasonlóra szeretne vállalkozni, elsőként Ferdinand Chevalnak és a századforduló organikus építészetének a bemutatásával.

Mesterséges mennyországok Charles Baudelaire és Thomas de Quincey illetve a „postás” Cheval és az organikus építészet. „Álmaim főként építészetileg voltak nagyszerűek, és olyan városok és paloták körvonalai bontakoztak ki előttem, amilyeneket az ébrenlét állapotában még szem nem látott, legfeljebb a felhők magasában. A végtelen növekedésnek és újrakezdésnek ereje emelte az én álmaim épületét is.” (Thomas de Quincey: Egy ópiumevő vallomásai, 1821.)

Nyugat-keleti diwán (9.) Április 20. A szeppuku „Az elidegenedés, a kiürült forma nem gúzsba köt, hanem felszabadít; felszabadít a feladatként felfogott megvalósulás és az ezzel járó felelősség kényszere alól; a választás gyötrelmeit egyetlen választásra redukálja. A civilizációk mindig túlérett állapotukban a legkellemesebbek, amikor elérték a kábulat állapotát. Európa ezt még csak ezután fogja megtanulni; ha lesz rá ideje.” (Hajas Tibor) Szöveg: Mishima Yukio

Nyugat-keleti díwán (10.) Május 18. Veszedelmes viszonyok (remix) „Meggyőződésünk, hogy ha e műben előadott szerelmi kalandoknak van is valóságos alapjuk, csak másvalahol és egy másik történelmi korban

az a remény, hogy műve annál érdekesebb, minél közelebb csempészi hozzánk térben és időben; mi azonban súlyosan elítéljük azért, amiért volt mersze a mi szokásainkkal és a mi ruházatunkkal felöltöztetni olyan erkölcsöket, melyek mitőlünk teljesen idegenek.” (Choderlos de Laclos – 1784) Szöveg: Heiner Müller

Nyugat-keleti díwán (15.) Október 5. Néhány Ady-vers „Irán sivatagján jobb sorsa van a tetőtől talpig költőnek, mint a magyar Alföldön; Teheránban, mint Budapesten. Itt vagyunk, magyarok, Európa Keletén, idegenül, sajátos, magyar kiefbe merülve. Utáljuk a mozgékony, háborgató Nyugatot, sújtásos gőg a lelkünkön, s kis álmainkhoz ragaszkodunk. Észre csak azt vesszük, amit akarunk, szeretünk sírni a szárazfa cigány sírására. Szeretünk szolgákat tartani, szeretjük a cifra rongyokat, mi vagyunk a világ első poétanációja. Mi ronthatott meg bennünket, hogy olyanféle költőkultuszunk nincs, mint Perzsiának? Milyen kedves, különös, romanti- kus enyhítő körülmény volna ez a mi számunkra.” (Budapesti Napló, 1907) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (16.) November 2. Non serviam „A mindenható Istennek mindentudónak is kell lennie, mert az, aki mindent megtehet, de nem tudja, milyen következményekkel jár mindenhatóságának érvényesítése, de facto már nem mindenható; ha Isten olykor csodákat tett, mint mesélik róla, ez igen kétes fényt vet tökéletességére, hiszen a csoda, mint afféle sürgős beavatkozás, megsérti az általa teremtett világ autonómiáját. Aki a termetés eredményét tökéletesen beszabályozta, és eleve pontosan tudja, hogyan fog viselkedni, annak nem kell megsértenie ezt az autonómiát; ha mégis megsérti, noha mindentudó, ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem javítja művét, hanem a csodával létezésének jelét adja.” (Stanislaw Lem) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (19.) 2001. Január 25. Gustave Flaubert – Egyiptomi utazás „Azt mondod, hogy Kücsük-Hánem poloskái undorítóvá teszik a táncosnőt a szemedben; engem viszont elbűvöl a kettősség. Szeretem, ha minden édesbe belekeveredik egy cseppnyi keserű is, ha győzelmeink közepette füttyszó is hallatszik, s a lelkesültséget elszínezi a szomorúság. Jaffa jut erről eszembe: megérke- zésünkkor a citromfák illata a holttestek szagával keveredett; a feldúlt temetőben láthatóvá váltak a félig elrohadt tetemek, s közben a fácskák a fejünk fölött hintázták aranyló gyümölcsüket.” (Flaubert levele Louise Coletnak 1853. március 27-én)

Nyugat-keleti díwán (20.) Február 22. Szicília „Úgy kellene utazni, ahogy a tűz terjed, a középpontból kiindulva, minden irányba, s ahogy a tűz, elemészteni azt, amin az ember átment, hogy mikor az utat befejezte, mögötte ne maradjon más, mint rom és hamu. Ehelyett az ember ég el, és a világ tovább virágzik.” (Hamvas Béla: Kierkegaard Szicíliában, 1943.) „Miközben ez elhangzott, a kihívás jeléül megcsókolták egymást. Aztán Turiddu fogai közé szorította a fuvaros fülét, ami azt jelentette, hogy ígéretét megtartja, és nem fog hiányozni.” (Giovanni Verga: Parasztbecsület, 1890.) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (21.) -idő: Március 22. Hildegard von Bingen, XII.sz. „A kora-román korban a kereszténységet az a veszedelem fenyegette, hogy a legsötétebb halálvallás lesz belőle, valami olyasmi, mint a mexikói indiánoké volt. De azután mégis előtört eredeti mediterrán és humánus jellege. Mi történt? A halálvágyat a mediter- ránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul a halálvágyat túlvilág utáni vággyá higították, átalakították a halál-szirén szörnyű sex-appealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává. Most már nyugodtan vágyódhatott a hívő szép halál után; nem a meghalás pogány örömei után vágyódott, hanem a mennyország civilizált és tisztes örömei után. A nyers, ősi, pogány halálvágy pedig száműzetésbe ment, a vallás-alatti rétegekbe, a babona, boszorkányság, sátánosság elemei közé. Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudat alá kerül a halál szerelme.” (Szerb Antal: Utas és holdvilág, 1937) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (22.) Április 19. Káma-Szútra „A szerelemnek tíz fokozata van: 1. A szemek szerelme. 2. Lelki vonzalom. 3. Állandó rágondolás. 4. Álmatlanság. 5. A test lefogyása. 6. Kedvetlenség az élvezetek és szórakozások iránt. 7. A szégyenérzet megszűnte. 8. Téboly. 9. Önkívület. 10.Halál. Az ügyes férfi, aki gondosan megfigyeli a nők gondolatait és érzéseit, s érti a módját, hogyan kell kiküszöbölni az okokat, amelyek a nőket a férfiaktól visszatartják, általában szerencsés szokott lenni a szerelemben.” (Vátszjájana, III. század) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (24.) Június 14. William Blake: Menny és Pokol házassága (1790) „A régi hagyomány, hogy a világot hatezer év után tűz fogja elemészteni, színigaz: az egész teremtett világ elemésztődik, végtelennek és szentnek bizonyul, míg most véges és romlott képet mutat. Mindezt az érzéki élvezet tökéletesülése fogja magával hozni. De először ki kell írtani azt a nézetet, hogy az ember teste független a lelkétől; ezt a Pokol módszereivel fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok, amelyek a Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak: leolvasztják a látszólagos felszínt, s feltárják az alatta rejlő végtelent.” Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (26.) Augusztus 9. Átváltozások „Csak egy ember született, csak egy ember halt meg széles e földön. Az ellenkezőjét állítani merő statisztika, képtelen művelet. Ez az ember Odüsszeusz, Ábel, Káin, az első, aki csillagképeket alkotott, az, aki az első piramist emelte, aki az Átváltozások könyvé-nek (kúrzív!) hexamétereit írta, Voltaire kertésze, egy zsidó a halottasházban, a mi időnkben te meg én. Csak egy ember bámult bele a roppant hajnalokba. Csak egy ember érezte szájpadlásán a víz frisseségét, a gyümölcs és a hús ízét. Az egyetlenről beszélek, a magábanállóról, aki mindig csak egy.” (Jorge Luis Borges) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (29.) November 1. Halál Velencében „Gustav Aschenbach, avagy, ötvenedik születésnapja óta hivatalosan: von Aschenbach, 19..-ban, abban az esztendőben, amely hónapokon át fenyegette vészjósló arccal kontinensünket, egy tavaszi délután a müncheni Prinzregentenstrassén levő lakásából magános sétára indult.” (Thomas Mann: Der Tod in Venedig) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (34.) Március 21. Csütörtök – A Költészet Világnapja Ki gondolná, ki mondaná… „Úgy fél évvel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni Petőfi, és éppen ez a korszaka. A Dicsőséges nagyurak, a Nemzeti dal, az Ezernyolcszáz-negyvennyolc , a 15-dik március, 1848. Megdöbbentő és magával ragadó, hogy ebben a politikailag nagyon sűrű időszakban Petőfi mennyire együtt volt az eseményekkel. Azt hiszem, ez egyedülálló pillanat volt a világirodalom történetében: egy nagy költő valóban nagy verseket írt, és ezek a versek közvetlenül formálták a történelmet. A Nemzeti dalt 13-án írta, és két napra rá már szórólap volt a Múzeumkertben.” (Petri György: A szabadság hagyománya, 1999) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (35.) Április 18. Párhuzamos életrajzok – Alkibiadész „A földrajzírók, amikor ismereteiket meghaladó dolgokról esik szó, térképeik szélére ilyenféle megjegyzéseket írnak: „Ezen túl nincs más, csak víztelen sivatag, vadállatok tanyája”, vagy „rejtett agyagos föld”, vagy „szkütha jégmező”, vagy „jégpáncéllal borított tenger. Párhuzamos életrajzok című művem írása közben én is így jutottam el addig az időpontig, ameddig a valószínű és a tényeken alapuló történetírás eljuthat. Bárcsak kihámozhatnám a meséből azt, ami ésszerű benne, hogy a történeti valóság képét megragadhassam! De amikor a történelem makacsul ellenáll a hihetőségnek, és semmi valószerűt nem nyújt, kérem olvasóimat, fogadják megértő jó- akarattal az őskori mondákat.” (Plutarchos, I.sz.) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (39.) Augusztus 8. Az átváltozás „Egy novelláról hallottam: (Franz Kafka) – hogy egy ember egy nap arra ébred, hogy penész-bogárrá változott. Én tudom, hogy meg lehet változni egy napról a másikra, – tragikusan, visszavonhatat-lanul!” (Füst Milán, Napló 1919.) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Álomidő ” Sötét bőr, vastag ajak és koponyacsont, széles orr, vékony végtagok, egyenes tartás, hullámos haj. Úgy tartják, a földet régen égi szellemek, állatősök uralták, sziklákat, barlangokat, tavakat, élőlényeket teremtettek. A földet nem ők birtokolják: a föld birtokolja lakóit. Az úgynevezett „álomidő”, a régmúlt, de ma is élő szerves hagyomány hősei megszenteltek jelenlétükkel egyes helyeket, amelyeket illő időről időre felkeresni, és ott a szent és titkos és sokszor fájdalmas rituálékat végrehajtani. Aki álomidejét elveszti, maga is elveszett. Az ember állat is lehet, madár, akivel közös nevet birtokol, alakját is felöltheti, és visszaváltozhat az örökkévaló álomidőben. Fajtákat szaporít spirituálisan, akikkel sorsa végleg összeköttetett. Ha megkérdezik valakitől, mi az álma, állatnevekkel válaszol, legendákkal, hősökkel és ősökkel, és mindezeken önmagát is érti.” (Győrffy Iván: Végjáték Dél-Ausztráliában) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (43.) -November 29. Sztavrogin vallomása „Ahol nincs valódi bűn, valódi dráma és valódi katarzis se lehetséges. Dosztojevszkij azért számít ma is a legkülönb lélekábrázolónak, mert a traumákkal együtt a bűnt is ábrázolta, lélekismeretével csak még inkább elmélyítette a bűn fölismerését, a bűnnek a betegséggel sokszor egybefonódó, de elvéthetetlen jelentését.” (Pilinszky János)

Nyugat-keleti díwán (44.) December 27. Pogányok „A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklő fáradság altathatta el így. Mert csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen a gyereké, már most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszkettek, mint a kocsonya.” (Mikszáth Kálmán: Az a pogány Filcsik, 1881.) „Közben az óra ingott, forgott, és néha súrolta az orrahegyét. Az égszínkék számlap csillogott, a födelét nemrég csiszolták fényesre, csak úgy szórta a szikrákat a napon.” (Prosper Mérimée: Mateo Falcone, 1829.)

Nyugat-keleti díván (46.) Február 21. Ne mondj le semmiről! Babits Mihály és Hajas Tibor versei „Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): meghalni bűn, ne mondj le semmiről. Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.” (Babits Mihály, 1909)

Nyugat-keleti díván (48.) – Április 18. Az eltűnt idő nyomában „Hiába próbáljuk felidézni, értelmünk minden erőfeszítése hasztalan. Kívül esik az értelem területén és hatalmán, valami kézzelfogható tárgyba van rejtve (ennek a kézzelfogható tárgynak a bennünk keltett benyomásába), amiről még csak sejtelmünk sincs. Pusztán a véletlenen múlik, hogy ezt a tárgyat halálunk előtt megtaláljuk-e vagy sem.” (Marcel Proust, 1913) Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díván (52.) Augusztus 8. Stauromachia „Élt egy városban három polgár: az egyik roppant kevély, a másik szörnyen kapzsi, a harmadik meg rettenetesen irigy természetű volt. Ezekről hallván a király maga elé idézteti őket és így szól hozzájuk: halljátok, én nektek megadom, amit kívántok, mégpedig így, hogy amit az első közületek kér, annak a második kétszeresét, a harmadik háromszorosát kapja. Nagy vita támadt most a három között, mert egyikük sem akart első lenni a kívánásban. Végre mégis az irigy szánta rá magát. Azt kívánta, hogy tolják ki neki az egyik szemét, aminek következtében a kapzsi mind a két szemét elvesztette, a legutoljára maradt kevélynek pedig ezen felül még a kezeit is levágták.” (Temesvári Pelbárt, XV.század)

A merkuri sárga „A mercuriusi világ az egyszeri alkalom gyönyörűségének, a minden perc mélyén gomolygó, szeszélyes lehetőség szüntelen izgalmának a világa, ezüstpisztráng megcsillanása a patak fölött, a teljesség átérzése mindenben, ami váratlan, könnyű, derűs és kalandos (…) De a mercuriusi létet nem kevésbé határozza meg az, ami hiányzik belőle, amitől el van zárva. Nem kevésbé, mert szerves, elválaszthatatlan része annak, ami megvan benne: a vir Mercurialis létének minden pillanatában és mozzanatában tudja, hogy mi az, amiről le kellett mondania azért, amit élvez, hogy mindaz, ami történik vele, egyúttal valamai helyett történik, amiben nem lehet része.”(Szilágyi János György: Mercuriusque, 1976.) Szöveg: Forgács Zsuzsa

Nyugat-keleti díván (55.) október 31. A királyfi és a sors; a két fivér Óegyiptomi novellák „A teljesen hiánytalanul ismeretes két fivérrel csaknem egyidőben (ie. 1300 körül) keletkezett királyfi és a sors sajnos egyetlen, töredékes kéziratban maradt ránk. Szinte százéves vita, vajon szerencsésen vagy tragikusan végződött-e a történet? Voltak, akik (mint például Honti János) a végzet kikerülhetetlenségének alapjára helyezkedve, az Ezeregyéjszaka hasonló történeteit és a keleti végzeteszme más megfogalmazásait híva fel analógiául, a tragikus befejezést tartották valószínűnek. Mi magunk (akárcsak korábban például Maspero) részben a szövegre támaszkodva, a szerencsés befejezésre gondulunk, esetleg az asszony Alkésztisz-szerű szerepével, amire a grúz irodalom éppúgy ad példát, akár a hindu. Kétségtelen, hogy a sorssal lehet kompromisszumot kötni, végleg kijátszani azonban nem lehet.” (Dobrovits Aladár)

IDŐ-MŐBIUSZ 1. Ami lesz és visszahatni képes, az van. 2. Ami önmagára visszahat, az önmagát okként határozza meg. 3. Csak az képes magát alakítani, aki visszafordul és magára okként hat. 4. Aki magára okként hat, az már olyan, amilyenné magát alakítani kívánja. 5. Azonban mégsem lehetett volna olyan amilyen, ha nem alakította volna magát olyanná, amilyen, jóllehet azzal a magával alakította magát olyanná, amilyen, amilyenné alakult. 6. A fejlettebb visszanyúl, hogy fejlettebb legyen. 7. Így önmagát (oda-vissza) kölcsönösen meghatározza. 8. Ekként a szabadság kétszeres meghatározottság az időben. 9. Ha annak tudatában élsz, hogy minden pillanatodhoz vissza-(meg)térhetsz, saját megváltásodtól vagy bekerített. 10. Az ember tehát alávetett valakinek, aki legjobban ismeri: önmagának. 11. Tarts önmagadtól. 12. Kész van, ami készül. (Erdély Miklós, 1979)

T’aven bakhtale, romale! „Kisgyerekkorban az anyák kitanítják a gyerekeket, hogy meg tudják állapítani, milyen gondolkodású emberrel állnak szemben, milyen hangnemben kell beszélni vele. Menekülj, vagy: kerüld a gyorsjárású, aprólépésű embert, azt, akinek vizsla a szemejárása, akinek nem rendezett a tekintete. Kerüld, akinek fejhez lapuló füle, kicsi lába, hosszú ujjai, nagyon simára borotvált arca van. A nagyfülűek, a félig rendes öltözködésűek, a nyitott ingűek, a nagy szeműek, a lusta nézésűek, a nagy lábúak, az enyhén kopott cipősarokkal járók, a nagyhajú, szemüveges, kiskezű, beszéd közben rád tekintők megbízhatóak. Jó az is, aki kérés nélkül ad. Aki feltűnően ad, tőrbecsal.” (Orsós Jakab)

Nyugat-keleti díván (59.) 2004. Március 19. Eh!… „A cenzúra fennakadt a második versszakon, melyhez ez a jegyzet volt kapcsolva „Midőn fagyra hirtelen eső, arra ismét hirtelen fagy lesz, azt mondják, a tuzok szárnya megmerevül s nem tud repülni. Nevezik az időjárás e kivételes állapotját ónos esőnek” — A kivételes állapotra való célzás miatt a Pesti Röpivek 1851.november 3-i számát újra kellett nyomni, e versszak és a jegyzet nélkül.” (Szalai Anna jegyzete az Arany János költő művei első kötetében az Eh!… című vershez)

Nyugat-keleti díván (62.) 2004 . Június 11. Kerényi Károly-Thomas Mann: Beszélgetések levélben „A szellemi ifjúságnak, amely végigszenvedte a háborút, utána pedig nem találta meg a békéjét.” (Kerényi Károly) Beszédesen fonódnak itt össze két önéletrajz töredékei.” (Thomas Mann)

Szerb Antal: Naplójegyzetek 1914-1943 „A nőtiszteletről és az újlovagiságról. A modern időkben mindinkább elharapódzó nőgyűlölet és cinizmus ellenében szükségessé válik, hogy az ember a női nemről való magas véleményét hangsúlyozza. A nő annyiban különb a férfinél, hogy természetesebb a jóságban, testszerűbben éli át a legnagyobb dolgokat, alázatosabb, és tisztább. Ezek az erények leginkább a családi életben valósulnak meg.”

Consuelo de Saint-Exupéry kapcsolata nem úgy él a köztudatban, mint legendás szerelem, pedig az emlékiratból kitetszik, hogy 1930-ban két rendkívüli ember találkozott és házasodott össze alig néhány hetes ismeretség után. Ötven évnyi „rejtőzködés” után jelent meg Saint-Exupéry és Consuelo nagy szerelmének története, melyet a feleség egy évvel férje halála után írt meg. Consuelo, A kis herceg legendás rózsája visszaemlékezését a Saint-Exupéry regényeiből vett részletek már-már kettős naplóvá alakítják.

A FAL A nyugati és a keleti világ határán számos fal húzódott és húzódik még ma is. Nem csak a kínai Nagy Fal, vagy a berlini fal, hanem a lelkek bezáródása, a valódi falak okozta elnyomorodás is témája műsorunknak. Számos irodalmi idézet, falgraffitti, dokumentum és archív Szabad Európa rádiós felvétel járul hozzá a „bezártság-érzethez”.

„A hosszú élettartam az oka, hogy a régi értékek és alkalmazásaik nem működnek. Amikor az emberek tizenöt évesen ismerték meg a szexet, és negyvenöt éves korukban haltak meg, nyilvánvalóan kevesebb problémájuk volt, mint a ma élőknek, akik nyolcéves koruk körül tanulnak róla, és mondjuk nyolcvanéves kort érnek meg. Ez nagyon hosszú idő ugyanazzal az egy dologgal szórakozni. Ugyanazzal az unalmas dologgal…”

Nyugat-keleti díván (76.) Augusztus 5. Hajas Tibor: Szövegek – I.rész „Önéletrajz 1.(részlet): 1946-ban Budapesten születtem, értelmiségi családból. Dokumentumaim vannak róla. Ezekkel tudom szükség esetén bizonyítani. Lehet, hogy a dokumentumok hamisítványok. (…) Ez nem önéletrajz. Ez nem személyes vallomás. Ez nem lírai meditáció. Ez nem ars poetica. Amit olvas, öndivatbemutató. Itt én vagyok saját magam manökenje. Manökennek lenni nem privilégium. Mindenki manöken. Mindenki önmaga divatbemutatója. Mindenki önprospektus. Mindenki reklám.”

Nyugat-keleti díván (83.) Április 14. Stein Aurél: Ázsia halott szívében Bagla-hegyi legelő, augusztus 12., este 7 óra „Reggeli öt órakor lebontottuk sátramat, melyben igen jól töltöttem az éjszakát, és hat órakor útnak indult a kis karaván. Egy meredek szakasz megmászása után hegygerincre értünk, ahol ősszel és télen markhorok és ibekek, a vidék zergéi tanyáznak; Pír Baks megmutatta a sziklafalakon korábbi vadászsikerei helyszíneit. A réteket a legpompásabb füvek és virágok borították: igazi bivalyparadicsom. Kőtörő, ciklámen és más jól ismert alpesi virágok itt két-háromlábnyira szöknek a magasba, és micsoda pompája a páfrányoknak!”

Nyugat-keleti díván (85.) Június 9. Molnár Ferenc: Útitárs a száműzetésben „Kezdődni úgy kezdődik, hogy az ember úgy érzi magát, mint egy turista. Érett férfikorban elmenekült Párizsba, vagy Londonba, vagy Rio de Janeiróba, vagy New Yorkba. Aztán múltak a hónapok. Majd az évek. A turista nem ment haza. A turista megragadt. A turistából: emigráns lett. Az egészségesből: beteg.”

Nyugat-keleti díván (89.) Szeptember 29. Kukorelly Endre: ROM A komonizmus története „Ha egy Wiepersdorf nevű, Berlintől nem túl távoli kelet-német falvacskában fölülsz a biciklidre és az egyik rendesen karbantartott, térképeken nem jelölt erdei földúton nekieredsz, egyszercsak valamelyik kiürített szovjet katonai támaszpont maradványaira bukkansz. Olyan, mint a mese. Ha nem is az. Hanem egy valahai szovjet bázis romjai…”

Éjszaka közelebb bújt hozzám a lányom: – Apu! Úgy félek! – Én is – mondtam. Ezen elcsodálkoztunk mindketten. – Nem ezt kell ilyenkor mondani – igazított ki fél perc múltán. Hanem, hogy ne félj kislányom, majd én megvédelek. – Ne félj kislányom! Majd én megvédelek. Ennyi volt csak. Még néhány másodperc, és a gyerek édesdeden brummogott a mellemen. Én meg tovább féltem.”

A diván perzsa szó, és versgyűjteményt jelent; ezt a címet adta az idős Goethe legjelentősebb versciklusának, amelyben az egyetemesség két totális kultúráját, a nyugatit és a keletit próbálta egymás szemével látni és láttatni. A most induló sorozat is valami hasonlóra szeretne vállalkozni, elsőként Ferdinand Chevalnak és a századforduló organikus építészetének a bemutatásával.

Nyugat-keleti diwán – 1. 1999. szept. 9. P 21.04

Mesterséges mennyországok
Charles Baudelaire és Thomas de Quincey illetve a „postás” Cheval és az organikus építészet.
„Álmaim főként építészetileg voltak nagyszerűek, és olyan városok és paloták körvonalai bontakoztak ki előttem, amilyeneket az ébrenlét állapotában még szem nem látott, legfeljebb a felhők magasában. A végtelen növekedésnek és újrakezdésnek ereje emelte az én álmaim épületét is.” (Thomas de Quincey: Egy ópiumevő vallomásai, 1821.)
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás
1999. szeptember 9.
Zenei munkatárs: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás

Nyugat-keleti diwán – 2. !! Október 7.
Angyalnyelv
Ismétlődés a művészetben – egy mondat –
Johann Georg Hamann (1730-1788) – Füst Milán –
beszélő madarak – Horváth Iván és Kocziszky Éva
– Max Reger – a mandrill – Tunga Twista –
a teremtés nyelve.
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán – 3. November 4.
Kínai versek
Zenepalota – Si king, a Dalok könyve –
Ének az örök bánatról – Po Csü-ji, Csuang-ce
és Dsuang Dszi – valamint Ravel és Stephan Micus, goa acid Cox Box, Zion Train és Juno Reactor
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (4.) December 2.
Kínok kertje
Octave Mirbeau: Le jardin des supplices (1899) –
Szomory Dezső: Párizsi regény (1929) – Szász Béla: Minden kényszer nélkül (1963) – Sztravinszkij, Klaus Schulze, Josquin Desprez, Gagaku és Jah Shaka zenék – Maruszki Judit, Bakács Tibor Settenkedő és Normál Béla.
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (5.) December 30.
Maldoror énekei
Lautréamont, 1869 – Orkán, viharnak nővére –
Mocskos vagyok – A bolond asszony – Melis László,
Miles Davis, Madonna – Peter Abelard, 1214 és
Johannes Ciconia, 1335
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (6.) 2000. jan. 27.
Korán
„Dícséret Istennek, a világok Urának.
Az irgalmasnak, a könyörületesnek,
az ítélet napja Urának! Neked szolgálunk
és hozzád esedezünk segítségért.
Vezess minket a helyes ösvényen, azoknak az
ösvényén, akikkel kegyes vagy, nem azokén,
akikre haragszol és nem a tévelygőkén!”
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (7.) Február 24.
Goethe
Versek 1814 és 1823 között
Hegira, fetva és gingo biloba – Dzselal-eddin
Rumi és Háfiz – Hátem és Szulejka – Juhász
Emese és Litván Péter.
Zene: Wasifuddin Khan, Chazili szekta és
Suns of Arqa
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (8.)
Tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek
Szöveg: részletek Hajas Tibor és Hamvas Béla
írásaiból, valamint a tibeti „Halottak könyvéből”.
Zene: a Bodnath kolostor szerzetesei, Marcel
Dupré, a Quatuor Kedroff és mások.
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (9.) Április 20.
A szeppuku
„Az elidegenedés, a kiürült forma nem gúzsba
köt, hanem felszabadít; felszabadít a feladatként
felfogott megvalósulás és az ezzel járó felelősség
kényszere alól; a választás gyötrelmeit egyetlen
választásra redukálja. A civilizációk mindig
túlérett állapotukban a legkellemesebbek,
amikor elérték a kábulat állapotát. Európa
ezt még csak ezután fogja megtanulni; ha lesz
rá ideje.” (Hajas Tibor)
Szöveg: Mishima Yukio
Zene: Hirooki Ogawa, Laurie Anderson,
Jon Hassel és mások
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Prix Italia nevezés

Nyugat-keleti díwán (10.) Május 18.
Veszedelmes viszonyok (remix)
„Meggyőződésünk, hogy ha e műben előadott
szerelmi kalandoknak van is valóságos alapjuk,
csak másvalahol és egy másik történelmi korban
fordulhattak elő. A szerzőt nyilván félrevezette
az a remény, hogy műve annál érdekesebb, minél
közelebb csempészi hozzánk térben és időben;
mi azonban súlyosan elítéljük azért, amiért volt
mersze a mi szokásainkkal és a mi ruházatunkkal
felöltöztetni olyan erkölcsöket, melyek mitőlünk
teljesen idegenek.” (Choderlos de Laclos – 1784)
Szöveg: Heiner Müller
Zene: Juno Reactor, Claus Nomi, Natasha Atlas és mások
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (11.) Június 15.
Perzsa versek
„A hívő már itt a földön egyesülhetett
az Istennel: a vallásos extázis állapotában.
Olyan élvezeteket vonultattak fel képzeletükben,
amelyek az igazi szúfi számára itt a földön tiltva
voltak. Szerelemről, borról, egyesülésről énekeltek, de a „kedves” az Istent, a „szerető”
a vágyódó szúfit, a „bor” a misztikus szerelmet,
a „találkozás” az Istennel való misztikus egyesülést jelentette náluk.”
Szöveg: Kiszá’i, Khajjám, Rúmí, Háfiz
Zene: savante-zarb, goa, dub
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (12.) Július 13.
Theodésios és Theodorasos
– dialógus –
Szöveg: Normál Béla és Dixi
Zene: Joy Division, Muslim Gause, Black Sabbath,
Public Image, Tangerine Dream
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (13.) Augusztus 10.
Élő testek házai
Kelényi Béla beszél a nyugati és keleti
hagyománytudatról, illetve Tibetről
A Tibeti halottaskönyvből vett részleteket
Szemző Tibor olvassa fel
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (14.) Szeptember 7.
Minden tűz: tűz
„…miközben felöltötte a fegyvereit, valaki azt sutyorogta mellette, hogy a prokonzul nem fog arannyal fizetni neki. Marcus nem vette magának a fáradságot, hogy megkérdezze, miért, a másik meg
rosszindulatúan röhögni kezdett, mielőtt elment,
még hátat se fordított neki; egy harmadik azután
megmondta neki, hogy annak a gladiátornak a fivére, akit ő ölt meg Massiliában, de már
taszigálták is a galéria felé, a kinti hangzavar
felé.” (Julio Cortázar)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (15.) Október 5.
Néhány Ady-vers
„Irán sivatagján jobb sorsa van a tetőtől
talpig költőnek, mint a magyar Alföldön;
Teheránban, mint Budapesten. Itt vagyunk,
magyarok, Európa Keletén, idegenül, sajátos,
magyar kiefbe merülve. Utáljuk a mozgékony,
háborgató Nyugatot, sújtásos gőg a lelkünkön,
s kis álmainkhoz ragaszkodunk. Észre csak
azt vesszük, amit akarunk, szeretünk sírni
a szárazfa cigány sírására. Szeretünk szolgákat
tartani, szeretjük a cifra rongyokat, mi vagyunk
a világ első poétanációja. Mi ronthatott meg
bennünket, hogy olyanféle költőkultuszunk nincs,
mint Perzsiának? Milyen kedves, különös, romanti-
kus enyhítő körülmény volna ez a mi számunkra.”
(Budapesti Napló, 1907)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (16.) November 2.
Non serviam
„A mindenható Istennek mindentudónak is kell
lennie, mert az, aki mindent megtehet, de nem
tudja, milyen következményekkel jár mindenhatóságának érvényesítése, de facto
már nem mindenható; ha Isten olykor csodákat
tett, mint mesélik róla, ez igen kétes fényt
vet tökéletességére, hiszen a csoda, mint
afféle sürgős beavatkozás, megsérti az általa
teremtett világ autonómiáját. Aki a termetés
eredményét tökéletesen beszabályozta, és eleve
pontosan tudja, hogyan fog viselkedni, annak nem
kell megsértenie ezt az autonómiát; ha mégis
megsérti, noha mindentudó, ez azt jelenti,
hogy egyáltalán nem javítja művét, hanem a csodával létezésének jelét adja.” (Stanislaw Lem)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (17.) November 30.
Il gattopardo – A párduc
„Az asztalt többszörösen foltozott, de nagyon
finom terítő borította, csak úgy ragyogott egy
igen erős fényű petroleumlámpa világosságában,
amely a mennyezeti nimfa alá volt akasztva,
eléggé bizonytalanul, a muranói csillár horgába.
Az ablak felől még bőséges fény áradt be az ebédlőbe, de az ajtó szemöldökfája fölötti
sötét falrészen a fehér figurákat, amelyek dombor-műveknek szerettek volna látszani, már sűrű homály borította.” (Giuseppe Tomasi di Lampedusa)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (18.) December 28.
Magyar vers, XX.század
Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila,
Weöres Sándor, Pilinszky János és Petri György
versei Latinovits Zoltán, Vallai Péter, Kálmán
György, Básti Juli, Pilinszky János és Petri György előadásában
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (19.) 2001. Január 25.
Gustave Flaubert – Egyiptomi utazás
„Azt mondod, hogy Kücsük-Hánem poloskái
undorítóvá teszik a táncosnőt a szemedben;
engem viszont elbűvöl a kettősség. Szeretem,
ha minden édesbe belekeveredik egy cseppnyi
keserű is, ha győzelmeink közepette füttyszó
is hallatszik, s a lelkesültséget elszínezi
a szomorúság. Jaffa jut erről eszembe: megérke-
zésünkkor a citromfák illata a holttestek
szagával keveredett; a feldúlt temetőben
láthatóvá váltak a félig elrohadt tetemek,
s közben a fácskák a fejünk fölött hintázták
aranyló gyümölcsüket.” (Flaubert levele
Louise Coletnak 1853. március 27-én)

Nyugat-keleti díwán (20.) Február 22.
Szicília
„Úgy kellene utazni, ahogy a tűz terjed,
a középpontból kiindulva, minden irányba,
s ahogy a tűz, elemészteni azt, amin az
ember átment, hogy mikor az utat befejezte,
mögötte ne maradjon más, mint rom és hamu.
Ehelyett az ember ég el, és a világ tovább
virágzik.” (Hamvas Béla: Kierkegaard Szicíliában,
1943.)
„Miközben ez elhangzott, a kihívás jeléül
megcsókolták egymást. Aztán Turiddu fogai
közé szorította a fuvaros fülét, ami azt
jelentette, hogy ígéretét megtartja, és nem
fog hiányozni.” (Giovanni Verga: Parasztbecsület,
1890.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (21.) -idő: Március 22.
Hildegard von Bingen, XII.sz.
„A kora-román korban a kereszténységet az a
veszedelem fenyegette, hogy a legsötétebb
halálvallás lesz belőle, valami olyasmi,
mint a mexikói indiánoké volt. De azután
mégis előtört eredeti mediterrán és humánus
jellege. Mi történt? A halálvágyat a mediter-
ránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni,
vagyis magyarul a halálvágyat túlvilág utáni
vággyá higították, átalakították a halál-szirén
szörnyű sex-appealjét a mennyei karok és rendek
angyali zenéjű hívószavává. Most már nyugodtan
vágyódhatott a hívő szép halál után; nem a
meghalás pogány örömei után vágyódott, hanem
a mennyország civilizált és tisztes örömei után.
A nyers, ősi, pogány halálvágy pedig száműzetésbe
ment, a vallás-alatti rétegekbe, a babona,
boszorkányság, sátánosság elemei közé. Minél
erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudat
alá kerül a halál szerelme.” (Szerb Antal: Utas
és holdvilág, 1937)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (22.) Április 19.
Káma-Szútra
„A szerelemnek tíz fokozata van:
1. A szemek szerelme.
2. Lelki vonzalom.
3. Állandó rágondolás.
4. Álmatlanság.
5. A test lefogyása.
6. Kedvetlenség az élvezetek és szórakozások iránt.
7. A szégyenérzet megszűnte.
8. Téboly.
9. Önkívület.
10.Halál.
Az ügyes férfi, aki gondosan megfigyeli a nők
gondolatait és érzéseit, s érti a módját,
hogyan kell kiküszöbölni az okokat, amelyek
a nőket a férfiaktól visszatartják, általában
szerencsés szokott lenni a szerelemben.”
(Vátszjájana, III. század)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (23.) Május 17.
Balassi Bálint és Rimay János versei
agnő – gonosz vénasszony
bapka – aprópénz (batka)
cicke – macska
döngebogár – dongó légy
faggat – gyötör, tépdes
holda kelve – másnap
ímetten – ébren
karul – karvaly
korpáz – megdorgál (megmossa a fejét)
könyv – könny
közmarha – köztulajdon
lepentőcske – lepke
malomban hegedűl – hiába beszél
morotva – állóvíz, tenger öble
násfa – függőkkel ellátott fej- vagy nyakék
ráró – ölyv
senki, semmi – valaki, valami
vonyog – siránkozik
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (24.) Június 14.
William Blake: Menny és Pokol házassága (1790)
„A régi hagyomány, hogy a világot hatezer év
után tűz fogja elemészteni, színigaz: az egész
teremtett világ elemésztődik, végtelennek és
szentnek bizonyul, míg most véges és romlott
képet mutat. Mindezt az érzéki élvezet tökéletesülése fogja magával hozni. De először
ki kell írtani azt a nézetet, hogy az ember teste
független a lelkétől; ezt a Pokol módszereivel
fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok,
amelyek a Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak: leolvasztják a látszólagos felszínt,
s feltárják az alatta rejlő végtelent.”
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (25.) Július 12.
Epiktétosz és a nanotechnológia
„Keresztülnézett a dróthálón, a függőfolyosó
feletti ablakon is túlra. Előbb vagy utóbb
rá is sor kerül majd. Efelől kétsége sem volt.
Mégis, hogyan őrizhetné meg a tartását?
Honnan tudja a bika, hogyan védekezzen, ha
az oroszlán megtámadja? Akinek ereje van, érzi.
„De ne feledjétek, ez a test nem titeket illet –
mondta Zeusz – anyaga isteni lényünk morzsája,
tüzünk szikrája csupán.” Hanyatdőlt, és meg-
próbált mindent kizárni, hátha megérinti a szikra.
Vajon felismeri-e, ha majd valóban elérkezik?
Mivel sosem hitt Istenben, de még csak a tenyerét
sem tette eddig össze, nem tudhatta, hogy éppen
imát mormol.” (Tom Wolfe: Man in Full)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (26.) Augusztus 9.
Átváltozások
„Csak egy ember született, csak egy ember
halt meg széles e földön. Az ellenkezőjét
állítani merő statisztika, képtelen művelet.
Ez az ember Odüsszeusz, Ábel, Káin, az első,
aki csillagképeket alkotott, az, aki az első
piramist emelte, aki az Átváltozások könyvé-nek
(kúrzív!) hexamétereit írta, Voltaire kertésze,
egy zsidó a halottasházban, a mi időnkben te meg én. Csak egy ember bámult bele a roppant hajnalokba. Csak egy ember érezte szájpadlásán
a víz frisseségét, a gyümölcs és a hús ízét.
Az egyetlenről beszélek, a magábanállóról,
aki mindig csak egy.” (Jorge Luis Borges)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (27.) Szeptember 6.
Ókori görög költészet
Horváth István Károly fordításai
„A filológiának, mint az ókorral foglalkozó tudománynak természetesen kimeríthető a tárgya. Kimeríthetetlen azonban az, hogy minden kornak új viszonyra kell lépnie az ókorral, hozzá kell mérnie magát. Ha a filológus feladatának azt tekintjük, hogy az ókor segítségével a maga korát értse meg jobban, feladata örökkévaló. A filológus munkájának elengedhetetlen feltétele az élmény, vagyis: először embernek kell lennie ahhoz, hogy mint filológus produktív lehessen.” (Friedrich Nietzsche, 1875)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (28.) Október 4.
Ferdydurke
„De mintha összeomlott volna a világ,
és új elvek alapján szerveződött volna
újjá, s a modern bakfis az ablaknál egyre csábosabb lett. Az átkozott Pimkó pedig nem
hagyta abba. – A láb – bíztatott a modernségre -, a láb, ismerlek én benneteket, ismerem a sportjaitokat, az új, amerikanizált nemzedék szokásait, jobban szeretitek a lábat, mint a kezet, számotokra a láb a legfontosabb, a lábikra! A szellemi kultúra nektek semmi, csak a lábikra!
A testkultúra, a sport! Lábikra, lábikra – hízelgett nekem szörnyűmód -, lábikra, vádli! Vádli: lábikra! (Witold Gombrowicz, 1938.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (29.) November 1.
Halál Velencében
„Gustav Aschenbach, avagy, ötvenedik születésnapja óta hivatalosan: von Aschenbach,
19..-ban, abban az esztendőben, amely hónapokon át
fenyegette vészjósló arccal kontinensünket, egy tavaszi délután a müncheni Prinzregentenstrassén
levő lakásából magános sétára indult.” (Thomas Mann: Der Tod in Venedig)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (30.) November 29.
A próféta haja szála
„19.. elején, mikor Szrínagárt olyan kemény
tél nyűgözte, hogy az emberek csontja törékennyé
vált, akár az üveg, egy fiatalember, kinek
fagyrózsás bőrén jégkéregként csillámlott
a jómód félreismerhetetlen jele, fogta magát,
és ellátogatott a város legrosszabb hírű,
legnyomorúságosabb negyedébe, ahol a deszkából
és hullámbádogból ábdált házak örökös
egyensúlyvesztéssel veszkődnek, és ott halk,
komoly hangján az iránt érdeklődött, hogy hol
talál egy hitelesen professzionális tolvajt,
akit megfogadhatna.” (Salman Rushdie: East, West,
1994.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (31.) December 27.
Krúdy Gyula: Szindbád álma
„Leromlott állapotban, rossz közérzettel, szinte
naponta bevillamosozott a városba. Sokszor meg-
váratták különböző szerkesztőségekben, de eltűrte,
mert ennünk kellett, kilakoltatás előtt álltunk,
a villanyunkat kikapcsolták. Antal István sajtófőnök hivatta magához. Apám és még néhány
hazai író cikket küldött egy akkor induló prágai
magyar lapnak. Antal közölte vele, hogy a kormány
ezt a tettet hazafiatlan cselekedetnek minősíti.
Édesapám a sajtófőnök szobájából a végtelenségig
felindulva, köszönés nélkül rohant ki. Ľrákig
alig lehetett megnyugtatni. Ezen az estén is,
mint máskor, ha otthon volt, bementem hozzá
lefekvés előtt jó éjszakát kívánni. Éjjeliszek-rényén gyertya égett. Csakúgy, mint az egész
lakásban. Orvosi vélemény szerint hajnalban,
álmában érte a halál.” (Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (32.) 2002. Január 24.
A sötétség mélyén
„Mister Kurtz – halott van.” (Joseph Conrad:
Heart of Darkness, 1902.) „Mistah Kurtz – he dead” (T.S.Eliot: The Hollow Men, 1925.)
„Kurtz kapitány – meghalni.” (Francis Ford
Coppola: Apocalypse Now, 1979.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (33.) Február 21.
1001 éjszaka
„Miután pedig a király megfosztotta Sehrezádot (így!) leányságától, pihentek egy darabig, beszélgettek, végül Dunjazád így szólt nénjéhez: „Alláhra, édestestvérem, mondj egy mesét, hogy megrövidítsd virrasztásunk óráit.” – „Nagyon szívesen, ha a kegyelmes király megengedi” – felelte Sehrezád. Mikor a király ezt meghallotta, minthogy álmatlansággal küzdött, és szeretett mesét hallgatni, megadta az engedelmet.
Sehrezád pedig mesélni kezdett.”
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (34.) Március 21. Csütörtök – A Költészet Világnapja
Ki gondolná, ki mondaná…
„Úgy fél évvel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni
Petőfi, és éppen ez a korszaka. A Dicsőséges
nagyurak, a Nemzeti dal, az Ezernyolcszáz-negyvennyolc , a 15-dik március, 1848.
Megdöbbentő és magával ragadó, hogy ebben
a politikailag nagyon sűrű időszakban Petőfi
mennyire együtt volt az eseményekkel. Azt
hiszem, ez egyedülálló pillanat volt a
világirodalom történetében: egy nagy költő
valóban nagy verseket írt, és ezek a versek
közvetlenül formálták a történelmet.
A Nemzeti dalt 13-án írta, és két napra rá
már szórólap volt a Múzeumkertben.”
(Petri György: A szabadság hagyománya, 1999)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (35.) Április 18.
Párhuzamos életrajzok – Alkibiadész
„A földrajzírók, amikor ismereteiket meghaladó
dolgokról esik szó, térképeik szélére ilyenféle
megjegyzéseket írnak: „Ezen túl nincs más, csak
víztelen sivatag, vadállatok tanyája”, vagy
„rejtett agyagos föld”, vagy „szkütha jégmező”,
vagy „jégpáncéllal borított tenger.
Párhuzamos életrajzok című művem írása közben
én is így jutottam el addig az időpontig, ameddig
a valószínű és a tényeken alapuló történetírás
eljuthat. Bárcsak kihámozhatnám a meséből azt,
ami ésszerű benne, hogy a történeti valóság képét
megragadhassam! De amikor a történelem makacsul
ellenáll a hihetőségnek, és semmi valószerűt nem
nyújt, kérem olvasóimat, fogadják megértő jó-
akarattal az őskori mondákat.” (Plutarchos, I.sz.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (36.) Május 16.
Martin Buber: Haszid történetek
„Rabbi Leib, Sára fia, a titkos cadik, aki
a vizek folyásának irányában vándorolt a föld kerekén, hogy megváltsa élőknek és elköltőzötteknek lelkét, mondta: »A maggidhoz
utaztam, nem azért, hogy a tant hallgassam az
ő szájából, csupán látni akartam, miképpen veti le és miképpen fűzi be a cipőjét.»” (A tant hirdetni és a tanban élni, 1921)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (37.) Június 13.
A kővirág
„Híres kőfaragók éltek a Rézhegyek vidékén.
Malachitot munkáltak meg, mert az volt elég,
s hozzá a legnemesebb fajtájú. A réz egyik érce
ez a malachit, világoszöld, szép ásvány.
Sötétzöld erek hálózzák, szebbnél szebb mintákat
formálnak rajta. Csodálatos tárgyakat faragtak
ebből a malachitból. Olyanokat, hogy elámult
rajta az ember: hogy is készíthették?”
(Pavel Bazsov, 1924.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (38.) Július 11.

Világok harca — a hangjáték
„Interpretációs felkészültségünkön múlik, el tudjuk-e időben dönteni, hogy mit is akarunk hallani, tehát mit hallunk a rendelkezésünkre álló keretek között. De hát ha nekünk kell eldöntenünk, mit hallunk — hol az igazság, amely nem tűr vitát? Bennünk? A mi tévedéseink vitájából fog kialakulni? Esetleg személyesen kell utána járnunk? Mindkét alternatíva fárasztó és elkedvetlenítő. Elhatározzuk, hogy nem hallgatjuk tovább. Elhatározásunkat tett követi.” (Hajas Tibor, 1975.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti diwán (39.) Augusztus 8.
Az átváltozás
„Egy novelláról hallottam: (Franz Kafka) – hogy
egy ember egy nap arra ébred, hogy penész-bogárrá
változott. Én tudom, hogy meg lehet változni egy
napról a másikra, – tragikusan, visszavonhatat-lanul!” (Füst Milán, Napló 1919.)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (40.) Szeptember 5.

Álomidő
” Sötét bőr, vastag ajak és koponyacsont, széles orr, vékony végtagok, egyenes tartás, hullámos haj. Úgy tartják, a földet régen égi szellemek, állatősök uralták, sziklákat, barlangokat, tavakat, élőlényeket teremtettek.
A földet nem ők birtokolják: a föld birtokolja lakóit. Az úgynevezett „álomidő”, a régmúlt,
de ma is élő szerves hagyomány hősei megszenteltek jelenlétükkel egyes helyeket, amelyeket illő időről időre felkeresni, és ott a szent és titkos és sokszor fájdalmas rituálékat végrehajtani.
Aki álomidejét elveszti, maga is elveszett.
Az ember állat is lehet, madár, akivel közös nevet birtokol, alakját is felöltheti, és visszaváltozhat az örökkévaló álomidőben. Fajtákat szaporít spirituálisan, akikkel sorsa végleg összeköttetett. Ha megkérdezik valakitől, mi az álma, állatnevekkel válaszol, legendákkal, hősökkel és ősökkel, és mindezeken önmagát is érti.” (Győrffy Iván: Végjáték Dél-Ausztráliában)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (41.) Október 3.
Vanitas mundi – hiábaság
Andreas Gryphius, André Gide és Michel Houellebecq műveiből
„Egyetlen arcképe, egy rézkarc, halotti beszédeinek gyűjteményében maradt fenn: arcvonásai, költői nyelvéhez hasonlóan, erőteljesek és indulattól feszítettek, de méltóságteljes nyugalom nehezedik rájuk, akárcsak a költő rideg és mozdulatlan világára, ahol a megváltatlan élet nem több, mint félresöprendő korlát az örökkévalóság előtt.” (Márton László Andreas Gryphiusról)
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (42.) Október 31.
A chilei földrengés
„Szt. Jagóban, a chilei királyság fővárosában,
éppen az 1647. évi nagy földrengés pillanatában, amikor is sok ezer ember lelte pusztulását, egy Jeronimo Rugera nevű, fiatal, bűntettel vádolt spanyol férfi állt az egyik pillér mellett a börtönben, ahol fogva tartották, és föl akarta akasztani magát.” (Heinrich von Kleist, 1806).
Hortobágyi László és Turay Tamás műsora

Nyugat-keleti díwán (43.) -November 29.
Sztavrogin vallomása
„Ahol nincs valódi bűn, valódi dráma és valódi katarzis se lehetséges. Dosztojevszkij azért számít ma is a legkülönb lélekábrázolónak, mert a traumákkal együtt a bűnt is ábrázolta, lélekismeretével csak még inkább elmélyítette a bűn fölismerését, a bűnnek a betegséggel sokszor egybefonódó, de elvéthetetlen jelentését.” (Pilinszky János)
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás

Nyugat-keleti díwán (44.) December 27.
Pogányok
„A mély lélegzet elárulta, hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklő fáradság altathatta el így. Mert csípős idő, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van csigázva. Arcuk, különösen a gyereké, már most is kék a hidegtől, s parányi tagjai reszkettek, mint a kocsonya.” (Mikszáth Kálmán: Az a pogány Filcsik, 1881.)
„Közben az óra ingott, forgott, és néha súrolta az orrahegyét. Az égszínkék számlap csillogott, a födelét nemrég csiszolták fényesre, csak úgy szórta a szikrákat a napon.” (Prosper Mérimée: Mateo Falcone, 1829.)
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás

Nyugat-keleti díván !!! (45.) 2003. Január 24.
La vita nuova
„Emlékezetem könyvének ama részében, amely
előtt keveset lehetne olvasni, található a következő kezdetű fejezet: Kezdődik az új
élet.” (Dante, 1292)
„Csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.” (Kosztolányi Dezső, 1935)
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás

Nyugat-keleti díván (46.) Február 21.
Ne mondj le semmiről!
Babits Mihály és Hajas Tibor versei
„Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás): meghalni bűn, ne mondj
le semmiről. Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte
menned.” (Babits Mihály, 1909)
Zenei szerkesztő: Hortobágyi László
Szerkesztő: Turay Tamás