Manfréd
Drámai költemény
Írta: Byron
Kisérő zenéjét szerzette: Schumann
Fordította: Abrányi Emil
A Rádiózenekart vezényli: Polgár Tibor
Közreműködik: Szőke Tibor énekkara
Rendező: Bars Ödön
Szereposztás:
Manfréd – Tímár József
Az apát – Nagy Adorján
Jergeradán – Gáti József
Szellem – Bodnár Jenő
Végzet – Hegedüs Mária
Tündér – Horváth Mária
Szoprán szoló – Raskó Magda
Alt szoló – Rózsa Vera
Tenor zoló – Nagypál László
Basszus szoló – Székely Mihály
„A félelem s időbolondjai
Vagyunk mindnyájan, lopva jönnek a
Tűnő napok s lopvást osonnak el;
Élünk, utálvaéletünkel és
Meghlni mégis félünk…”
Mi a „tartalma” egy költeménynek? Mi az a sor, vagy más száz? Byron Manfréd- je magányos, előkelő lélek; megölte akit szeretett s aztán haláláig viaskodik szíve nyomorúságával. Feledést, megoldást, halált, bocsánatot keres, vagy egy szót – mindent hasztalan, hiába járja be a vigesztaló hegyeket és völgyeket, hiába idézi meg függetlenségében rejlő hatalmánál fogva a természet tündéreit, az alvilág és a végzet minden szellemét. Csak akkor nyugszik meg végül, amikor Astarte-ja tudomására hozza, hogy bevégzi földi szenvedését. Egyszóval nagyjából azt teszi, amit mindnyájan teszünk – ha igaza van a Readingi ballada költőjének, hogy „mind megöljük, akit szeretünk” – s ebben áll Byron drámai költeményének a nagysága.
1945. dec. 7. Rádió Budapest 17:00
Szerző | |
---|---|
Rendező | |
Színészek | |
Fordítók | |
Zeneszerzők |
Játékidő | 60 perc |
---|---|
Bemutató dátuma | 1945. december 07. |
Rádiós műfaji besorolás |
Adaptáció |
Bemutató médium | Rádió Budapest |
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |