Csillag nyomában

51 perc

Aktuális üzenet – a múltból. Nagy Sándor emlékezik

A Csillag nyomában c. hangjáték rövid története

Közeledve 1960 karácsonyához egy írói vénával megáldott, több nyelven beszélõ keresztyén külkereskedõ, Gaál Ferenc megírta „A Csillag nyomában” címû hangjáték forgatókönyvét.
Egy különféle keresztyén közösségekben forgolódó alliansz szellemû fiatalabb-középkorú csapat szervezõdött körülötte szolgáló egységgé, hogy ezt a hangjátékot megtestesítse. Ekkorra Gaál Ferenc és Pálúr László már több éves gyakorlatot szereztek az akkoriban elérhetõ magnetofonok diakóniai célú használatában. Bizony ez nem kis fizikai erõnlétet is igényelt, hiszen akár a Vörös Szikra, akár az MMG magnetofon közel 20 kg-ot nyomott, így egy-egy eseti szolgálat megfelelt egy kisebb sporttréningnek is. Késõbb Pálúr Lacinak egy csodás kis Philips magnót is sikerült beszereznie. Persze hamarosan megjelentek nálunk is a félannyira nehéz Terta magnók, a Mambó magnó, mely utóbbi elsõ, egysebességû változatát Gaál Feri kérésére Bálint Zoli bütykölte át kétsebességûre (9,5 és 4,75 cm/s), ezzel jelentõs szalagköltséget takarítva meg a rendszeres használónak. Ez idõ tájt még nem voltak profi hifi-készülékek, keverõk, stúdióberendezések amatõr kézben, úgy kellett mindent találékonyan összeállítani, összeszerelni, hogy a végtermék elfogadható minõségû legyen. Ez a kis társaság pedig mindezt készségesen vállalta!

Sokat emelt a darab színvonalán dr. Mézes Zsigmondnak, a Bethesda-kórház szülész-nõgyógyászának, az akkori Wesselényi utcai szabadkeresztyén gyülekezet vezetõjének bevonása, akinek érthetõ, nyugodt hangja, meleg zengésû orgánuma narrátorként telitalálatnak bizonyult.

A hangjátékban az alábbiak mûködtek közre:
(a név mellett † szolgatársunk elhunytát jelzi)

Narrátor: Mézes Zsigmond, dr †
Heródes: Nagy István †
Mária: Für Éva
József: Pethõ Attila
3 bölcs: Gaál Ferenc †, Svingor Jenõ †, Vikár György †
3 pásztor: Bogdán Tibor †, Für László †, Németh Zoltán

További hangok: Berkes Péter, Bíró Sándor †, Csontos Géza †, Gergely Gábor †, Iványi István, Jókuti Ferenc, Pálúr László †, id Puskás István, Somogyi-Tóth Anna †, Somogyi-Tóth Józsefné †, Somogyi-Tóth Gábor és mások.

A választott felvételi helyszínek is a közös keresztyén kapcsolatokról szóltak. A Szabadság téri református templom akkori alagsora még javarészt üres, igen visszhangos helyiség volt. Kiváló a mûben szereplõ heródesi palota feltételeinek szimulálására. De Nagy István fiatal festõmûvész mûterme, a Bethesda-beli orvosi szoba, Somogyi-Tóth József lakása ugyanúgy betöltötték sajátos szerepüket az egységes légkört sugárzó kis mû létrejöttében.

Gaál Ferenc szerzõi teljesítménye szinte csodaként kezelhetõ, hiszen nem tudunk arról, hogy ezt megelõzõen lettek volna publikált novellái, színdarabjai vagy egyéb irodalmi mûvei. Az elkészített hangjáték minden mondatában felismerhetõ fantáziadús látásmódja, szabályos stílusa, gazdag szókincse, melyek benne rejlõ mély humán képességekrõl, készségekrõl tanúskodnak. Ilyen hiteles karácsonyi történet kevés van! Bár karácsony tájban szívesen játsszák világszerte újra meg újra Händel Messiásának Hallelujah kórusát, annak váratlan de autentikus felhangzása az angyalok karaként a betlehemi éjszakában soha nem feledhetõ euforikus és lenyûgözõ élményt nyújt a hallgatónak.

Az amatõr szereplõk mindegyikén megmutatkozik az a személyes hitbeli meggyõzõdés, mely nélkül nem lehet a betlehemi történetet igazán hitelesen úgy megjeleníteni, mintha mi hallgatók is ott lennénk a sorakozó helyszíneken.

A www.torokor.hu honlapon több mint egy éve folyamatosan elérhetõ mû már *.mp3-ban szólal meg. Elsõ ízben vagy 19 vagy 9,5 cm/s hangszalagon rögzítették, melyet azután Gaál Ferenc, a MERA késõbbi munkatársa átírt mágneskazettára, végül pedig audio CD-re is.
Bár az átalakítások inkább javára mint kárára váltak a hanganyagnak, mégis minõsége a mai hétköznapi hi-fi hangzásokkal nem vethetõ egybe. De az 50 év távlatából a részben élõ, részben már az égi hazába költözött szereplõk szájából fülünkbe hangzó karácsonyi örömhír üdesége még most is, ma is magával ragadja az erre figyelõ hallgatót. A válogatott zenei kíséretek, mint pl. a „Világ Megváltója” c. ír ének újra meg újra felcsendülõ zenekari melódiái, vagy éppen Muszorgszkij idézett zenei részletei, akár csak Händel halhatatlan Hallelujah kórusmûve úgy szólalnak meg, úgy ragadnak meg, úgy maradnak bennünk, mintha kifejezetten csak erre a célra készültek volna. A többi beágyazott zenerészlet is autentikusan színezi, hangsúlyozza az aktuális helyszínek hangulatát.

Legyen azok élete, emléke áldott, akik 50 éve, 1960 karácsonyán ezzel a kis remekmûvel ajándékoztak meg bennünket!
A hálásan emlékezõ utókor
Bpest.2011.január