Csataszimfónia

Dieter Kühn rádiójátéka.

Fordította: Bartos Tibor

Rendező: Varga Géza

Dramaturg: Mesterházi Márton

Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc

A Berlini Filharmonikus Zenekart Herbert von Karajan vezényli. A felvételt Gajdos Ferenc és Kosárszky Péter készítette.

Közreműködik: Kálmán György, Jobba Gabi, Kohut Magda, Izsói Vilmos, Kacsó György, Kovács Károly, Nemessányi László, Neubauer István, Papp János, Siklós Erik, Szabó Kálmán, Téry Árpád, Ujlaky Károly

Időtartam: 17 perc

1974. 05. 27.,18:45, 3. Műsor, sztereó

1975. november 17. 18:03, 3. Műsor

1985. április 22., 3. m. 20.40 Zsebrádiószínház

Wellington 1813-ban megverte Napóleon hadseregét Spanyolországban. A csatát Beethovennek a győzelmet ünneplő műve teszi igazán említésre méltóvá. A nyugatnémet író ennek a zenének a tükrében mutatja be a csatát, melyet időben távol tőlünk, „a történelem szinpompás forgatagában” vörös-kék és kékvörös ólomkatonák vívnak; mely azonban szolgálhat tanulságokkal számunkra is. Ezt az értelmezést árnyalta Varga Géza azzal, hogy a darab eredetileg arcnélküli — a szövegkönyvben csupán betűkkel jelzett — beszélőit korosztályok szerint csoportosította. (1974)

”Wellington 1812-ben megverte Napóleon hadseregét Spanyolországban. Beethovennek a győzelmet ünneplő műve a rádiójáték tükre és háttere, ahol vörös-kék és kék-vörös ólomkatonák vívnak, s ahol: a történelem színpompás forgatagában számunkra használható érdemes tanulságok is megütköznek.”’

Korabeli ajánlószöveg