Véres madár

Rádiószínházi bemutató
Andrej Hieng: Véres madár

A hangjáték hőse, Don Carlo Gesualdo, Venosa hercege (1560—1613) költő, zeneszerző, a madrigál egyik nagy klasszikusa, aki színes, izgalmas és megrendítően költői műveiben — korát évszázadokkal megelőzve — merészen használta a kromatikát és a disszonanciát. Ha valakit (akár csak felszínesen is) érdekel a zenetörténet, tudja róla, milyen iszonyatos botrány tette hírhedtté, mint férjet.

„Nyolc éve már. 1590. október 26-án megöltem feleségemet, s a férfit, akivel a bűnben rajtakaptam” — hangzik el a főhős vallomása a hangjáték legelején. A vallomás itt szó szerint értendő: az idézett mondat Gesualdo gyónását vezeti be. Évente, mindig a kettős gyilkosság évfordulóján. Ezúttal azonban a gyóntató nem adja meg a feloldozást.

Tiszta lelkiismerettel aligha is adhatná meg, hisz a herceg (a szó mélyebb értelmében) nem érez bűnbánatot: még mindig gyűlöli áldozatait.

A helyzet a katolikus hívő számára, persze, pokolian pikáns; de az írói ábrázolás ereje folytán a felekezeten kívülieket is érdekelheti, sőt alaposan elgondolkodtathatja. Az író ugyanis a mélyen megismert, szinte végévé vált történelmi kor minden lehetőségét kihasználva rajzolja meg karaktereit.

A konok bűnös nemcsak gyűlöli, hanem imádja is megölt feleségét; a nagyra hivatott zeneszerző évek óta egyetlen hangjegyet sem írt le; a gőgös herceg lidérces látomásairól vall a vele szembeszegülő jobbágynak. A fiatal gyóntató ugyanis parasztivadék — de hivatása úgy-ahogy megvédheti akár egy herceg haragjától is; a szeretet nevében tagadja meg a feloldozást a hozzá fordulótól — de a szüleit és faluját a herceg részéről ért sérelmek miatt maga is vétkes a gyűlöletben.

Kettejük patthelyzete — a remekül kidolgozott történelmi díszletek között is — éppen eléggé mai. A vétkek súlyát cipelő, tehetséges, pozicionált idősebb, és az áldozatokat fölemlegető, keveset próbált, de türelmetlen (tehát elfogultan doktriner) népbeli fiatal — patthelyzete.

Patthelyzet, melyet — a herceg látomásait igen rádiószeren bemutató rövid írói pihenő után — egy furcsa múltbéli ismerős (résztvevő, tanú, áldozat) megjelenése old fel. Ha ugyan az efféle lépésképtelenséget egyáltalán fel lehet oldani. De ha lehet, aligha másképpen: a főhős végigjárja a bűnbánat, a közösségvállalás, a kegyetlen őszinteség és az újra születő szeretet stációit, hogy végül eljusson a megtisztulásig.

Amit katarzisnak is lehet mondani.

A magyar hallgató a jelentős szlovén írónak már ismeri egy hangjátékát: Cortez visszatér címmel 1978-ban mutatta be a Rádiószínház.

Újvidéki kollégáink baráti szívességének hála, Andrej Hieng új művét Szilágyi Károly fordításában visszük a hallgató elé.

Mesterházi Márton