Világattrakció

Kertész Ákos hangjátéka

Szereposztás:

Író – Papp Zoltán

Lajos – Reviczky Gábor

Baracs – Helyei László

Hipnotizőr – Jászai László

Médium – Reisenbüchler Sándor

Kikiáltó – Sztarenki Pál

Pincér – Pálfai Péter

Készítette: Cornides Tamás, Váli Mariann

Zenei Munkatárs: Kakó Gyula

Dramaturg: Simon László

Rendező: Vas Zoltán Iván

Zongorán közreműködött: Demjén Erzsébet

1997.05.01. 16.00

Kossuth

40 perc

Cikk:
A hangjáték szituációja reális: a történetet valóban Molnár Lajos szaktársam mesélte, aki nagy mesemondó volt: ha más csillagzat alatt születik, nagy író lehetett volna belőle, de az élet úgy hozta, hogy én legyek az íródeákja. Itt egy komoly kérdés merülhet csak föl, miért lapult ez majdnem negyvenöt évig poros papírcetlik alján. Mert a szocializmusban nem volt munkanélküliség, és most van, ezért akkor nem volt aktuális, mostanra újra időszerűvé vált? Szomorú volna, ha csak arról az egy dologról, a munkanélküliségről szólna. De ez a történet talán másról is szól: barátságról, balekságról, plebejus ravaszságról, szélhámosságról, hiszékenységről, élniakarásról, arról, mindent összevéve, hogy: nincs csodálatosabb az embernél! Habent sua fata libelli, mondtál már a rómaiak is, a könyveknek megvan a maguk sorsa, így megvolt a sorsa ennek a történetnek is. Lajos bácsi sok meséje közül éppen ezt jegyeztem föl, valamiért állandó káoszom aljára került, véletlenül épp most bukkant onnan a fölszínre, véletlenül most láttam meg benne első pillantásra a megírnivalót. Véletlenek nincsenek. Természetesen! Mindennek van valami oka. De ez még nem jelenti azt, hogy minden dolognak (okozatnak) ismerjük az okát. Ha nem ismerjük, akkor mondjuk, hogy „véletlenül”. Vagy ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor azt, hogy: „mit tudom én?!”

Rádió és Televízió Újság, 1997. április 28. – május 4., 7. oldal, Kertész Ákos