Szegény Kiss Mihály életéért

Kiss Mihály a helyi szociális otthonban volt kocsis. A temetésén kezdődik a darab. A műsort újságíró narrálja. Utána dramatizált formában vagyunk a helyszíni történetben.A  szociális otthon vezetője molesztálta a lányát, és azt mondta, ha ezt elmondja, kidobja az otthonból. A gondnok levelet ír a járáshoz, hogy a főnökét rágalmazzák és a lányok valójában kikezdtek a főnökkel. A járási tanács kimondja, hogy  a lány volt az, aki „szocialista erkölcsöt” sértett „kihívó viselkedésével”.  Kirúgással fenyegetik. Az örget a szociális ottonból eltávolítással, ha folytatja a „rágalmazást” és kötelezik hogy visszavonja a vallomását. Erre fölakasztja magát.

Az újságíró elmondja, hogy a faluban mi történt ezután. Utána  a  Legfelsőbb Bíróság tárgyalásán vagyunk, ahol felolvassák a meghalt búcúslevelét.

A vádlottat „kényszerítés” bűntette miatt 8 hónap börtönre ítélték. Itt ér véget a darab.

Az ezt követő dokumentum riport a valós nevekkel és helyekkel mondja el a történetet. Kiderül, hogy az áldozatok a Népszabadságot is felkeresték és arra is gondoltak, hogy a rádiónak írjanak. Elhangzik, hogy a 8 hónap börtön egy halottért kevés.

Dokumentumdráma. Eredeti adatok felhasználásával írta: Jóó László

Szereposztás
Újságíró — Buday István
Bodó, gondnok — György László
A felesége — Ladomerszky Margit, Kiss Mihály, kocsis — Molnár Tibor
A felesége — Lóránd Hanna
Rendes, a sógoruk — Surányi Imre
Ferke, udvaros — Agárdi Gábor
Julika — Vass Éva
Erzsi — Csűrös Karola, Veronika — Berek Katalin
dr. Józsa, orvos — Tomanek Nándor
dr. Nieder, osztályvezető — Kemény László
Török, szociális előadó — Gelley Kornél
Ügyésznő — Sütő Irén
Rendező: Rácz György

Felvétel: 1965. szeptember

1966. 01. 06. Kossuth 14:52

1966. április 23., K 10.33 Utána: „Egy dokumentumjáték nyomában” Fábián Gyula riportműsora, melyben a történet valóságos szereplői és tanui szólalnak meg. Ebből kiderül, hogy a történet 1963-ban Hajdu-Bihar megyében játszódott, Bárándon, a főszereplő neve Parázsó Mihály, a molesztáló vezető „Bodó Antal” a valóságban Nagy Endre. Cikk jelent meg a Népszabadságban és az eljárást ennek alapján indították meg.

1971. március 25., 20:28, URH

A felvételeket letörölték