Képek a régi Indiából

A Rádiószínház keretein belül, Tom Stoppard hangjátékat fordította: Rakovszky Zsuzsa

A szereposztásból:

Flora Crewe-Udvaros Dorottya

Nirad Das-Máté Gábor

Zenéjét összeállította: Horkai Rózsa

Dramaturg: Mesterházi Márton

Rendező: Székely Gábor

1993. máj. 09. Bartók 22:05

Az I. világháború után, az Ulysses, az Átokföldje, az Utazás Indiába, a Lady Chatterley szeretője, A végzet bábjátéka születésének idején élt Angliában egy költőnő, Flora Crewe (1895-1930), illetve -ha jól tudom- csak élhetett volna. De mivel élhetett volna, Tom Stoppart megírta rövid indiai utazását, rejtélyes szerelmi kalandját, furcsa vitáit, csevegő leveleit, halálfélellmet sejtető verseit. S a csillogóan tehetséges, szeretnivalóan gerinces, modern nő arcképéhez írt két jelenkori tükröt. Egyik a filológiáé, korlátolt, szőrszálhasogató, de a isajátított áru értékét fönnen hirdető. Másik a hosszú, boldog házasság után elözvegyült, idős húgé. A költő az arcképét készítő hindu festővel beszélget legtöbbet a darab során; húga, a festő 1949-ben született, Angliába települt fiával. A színdarab-terjedelmű eredeti hangjáték a végig odafigyelni hajlandó és képes hallgatónak szerez majd örömet, neki viszont folyamatosan és bőségesen. Erre az Albert hídja (1969), a Dominic Bott összeomlása (1976), az M mint madár többek között (1977), A kutya húzta a rövidebbet (1988) elégséges garancia.