Goldberg-variációk

1748, Drezda. A Goldberg-variációkat és a főszereplő (egy véres diktatúra követe, orosz) monológját halljuk, aki fejében felbukkannak emlékei,  kínzásokról beszámoló leveleket olvas szenvedélymentesen, reflektál a borzasztó, erőszakos történésekre – és Goldberg csembalójátékára kiáltó szüksége van, hogy „a fülén húzza ki önmgából”.

A darab furcsasága, hogy a háttértörténetet maga a színész mondja el, mint saját maga – színész. A játék időnként leáll, ilyenkor a követ kétségbeesetten kéri a folytatást. A csodálatos, éteri zene és a kínzások leírása kellő kontrasztot ad. A hangról, a zenéről is külön értekezés szól. A hang külön főszerepet kap a kínzásokban is, aminek a végén a követ valóban a hallgató fülébe mászik.

A színlapon nem szerepelnek a hangszerek, de mintha gitár és cimbalom is megszólalna.

Bach tanítványa, Johann Gottlieb Goldberg csembalóművész és zeneszerző a 18. század elején állt Hermann Karl von Keyserling gróf, drezdai orosz követ szolgálatában. A gróf gyakran volt beget, egyes források szerint álmatlan éjszakái alatt Goldberg játszott neki. A gróf kérte Bachot, hogy írjon számára billentyűs kompozíciót, melyet Bach Goldberg-variációknak nevezett el. Kühn hangjátéka egy tuljdonképpeni párbeszéd a zene és a próza között. Ahogy a zenében is, a történetek tekintetében is „variációkat” hallhatunk az arra az időszakra jellemző társadalmi kölcsönhaásokra, zsarnokságra, kiszolgáltatott emberek sorsára.

Dieter Kühn hangjátéka

Fordította: Szabó Ede

Keyserling, drezdai orosz követ – Kállai Ferenc

A színész  – Kállai Ferenc

Rendező: Török Tamás

Dramaturg: Magos György

Összeállította és hangszerelte: Takáts György

Zenészek (Hangszeren közreműködött): Lubik Hédi, Sarlós Zsuzsa, Szakály Ágnes és Szilvássy Gyöngyvér

A felvételt Szaladnya Győző és Fehér Zoltán készítette

37 perc

1977. aug. 2. 3m. 19.33

1982. március 17., szerda, 3. műsor, 13:43