Egy kis térzene 🏆

KRITIKA A DARABRÓL

EGY KIS TÉRZENE (a színpadi változatról) Nehéz dolog gyerekdarabot írni, tán még nehezebb, mint felnőttekhez szólót. De a legnehezebb egyszerre a gyerekeknek és a felnőtteknek írni. Ezt a közhelyigazságot most már nyilván Békés Pál is vallja, akit a Thália Színház avatott színpadi szerzővé. Az Egy kis térzene a fiatal szerző első bemutatott munkája, és ahogy a művéről írja: „sok humorral, zenével és lírával szól ez a mese és ez a játék gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt”. Jó szándéka szerint — teszi hozzá a recenzens. E sorok írójához ugyanis — amennyiben a felnőttek csapatát erősíti — kevésbé szólt, és ez a tény némi önvizsgálatra is ösztökélte. Pedig kellően egyszerű a történet, hogy a felnőttek is eltűnődhessenek igazságán: Kriszta (Jani Ildikó) és Marci (Mikó István) két pesti „kulcsos gyerek”, akik reggeltől estig az aszfalt virágai, mindaddig, míg be nem lép a térre, a „Haladás’ mozi mellé Artúr, a nosztalgiázó varázsló (Szabó Gyula), aki a régi dallam folytatását kergetve csillogó pisztonjával finoman szólván megbolondítja a környéket. Az az ötlete támad ugyanis, hogy térzenétkéne adni a tér pavilonjában, csupán zenekart kéne szervezni. Erre aztán némi rábeszélés után rááll Hilda néni a zongorájával (Hacser József) (sic!), Gyula, az egykori jegesember a fésűmuzsikájával (Ruttkai Ottó),a tűzoltó a triangulumával (Szirtes Ádám) és a körzeti orvos a kongáival (Forgács Péter),támogatja az ügyet Ezerjóska, a mozigépész (Incze József) és Maripen, az utca lánya (Gór-Nagy Mária), határozottan ellenzi Zucker úr, a kerékkötő (Tándor Lajos), ingadozik a kutya (S. Tóth József)és a pék (Konrád Antal). Végül összeáll a zenekar a térzenére, de úgy járnak, mint a tömeg Pilátus előtt: Barabbás nevét halljuk minden igazságszolgáltató logika ellenére. Tehát kakofónia, mert nem hangolták össze a dallamot, így mindenki mást játszik. Akkor azután előkerül egy öreg verkli, mely szép finálévá hangolja az előadást. Nos, csakugyan van humor, zene (Mikó István invenciózus muzsikái), sőt némi mándys líra is, egyelőre azonban olyan darab született, melyben közel egyórás az expozíció, és az előadás szinte betétszámokból áll össze, melyekben igen sok a közhely és a hozott ötlet. Kőváry Katalin rendezése körültekintő, bár meglehetősen méltóságteljes tempót diktál, már-már a szétesés határáig. Békés Pál első bemutatott műve így leginkább ígéretes drámaírót sejtet, valódi tehetségéről később fog meggyőzni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a gyerekek csakugyan értik, élvezik és szeretik ezt a játékot, és az előadást sok tapssal honorálják. Döntsünk tehát: az előadás mégis inkább elsősorban nekik szól. Bulla Károly (Film Színház Muzsika 1983-02-26 / 9. szám

KRITIKA A DARABRÓL

THÁLIA SZÍNHÁZ Egy kis térzene A Thália Színház bemutatóra készül. Az Egy kis térzene című mesejáték szerzője, Békés Pál 1956-ban született. Színpadon most jelentkezik először, de az olvasók jól ismerhetik már nevét 1979-ben megjelent Darvak című regénye és az Új Tükörben, irodalmi folyóiratokban megjelenő elbeszélései nyomán. A rádióban éppen most nyerte el a kritikusok díját. Felgyorsuló életünkben mostanában gyakran elevenítik fel a régebbi évtizedek sok hangulatos színfoltját, apáink, nagyapáink nemzedékének nosztalgikusan felemlegetett élményeit. A mai fiatalok már csak szüleiktől hallhattak a térzenéről,amely eltűnt a városi életből, pedig azelőtt hozzátartozott a pihenés óráihoz. A fiatal szerző úgy gondolja, hogy: „Kár érte mint mindazon szokásokért és tárgyakért, amelyek a maguk helyén kedvesek, szépek voltak, mégis kidobattak, hogy helyükre új kerüljön.” Ez a darab mese és játék. Színhelye Budapest, azon belül is a VII. kerület, ez a nevezetes, színes, érdekes életű városrész, amelyet a pesti köznyelv valaha Csikágónak nevezett, és amely nem messze terül el a térzenének valamikor olyan természetesen otthont adó Ligettől, ahogyan a fiatal író fogalmazza. .. pár száz méternyire és vagy félszázévnyire tőle’. A játék főszereplője Artúr, nyugdíjas főpincér, egyszersmind titokzatos varázsló. Ebben a szerepben Szabó Gyula sok új színnel bizonyíthatja majd, hogy mestere az Egy kis térzenekét fő elemének: a mesének és a játéknak. A zenét a színház tehetséges fiatal művésze, Mikó István szerezte, aki a darab egyik fontos szerepét is alakítja. Koreográfus: Rátonyi Róbert. Rendező: Kőváry Katalin mv. Bemutató: 1983. január 20. , Elbert Zsuzsa (Pesti Műsor, 1982-12-15 / 50. szám)

KRITIKA A DARABRÓL

Iszlai Zoltán: Eleven nosztalgia ...Békés Pál — megvalósult — szándéka az volt, hogy gyerekszemszögből mutasson be gyerekeknek tetsző felnőtteket. E látásmód lényege — amit utánoznireménytelenül próbálnak a gyerekhez leereszkedő, pedagogikusan fontoskodó, élettől távoli gyermekirodalom-termelők — a feltűnő apróságok szakadatlan megfigyelése és kinagyítása. Aki így lát, az megbűvölten összpontosít az érdekesnek talált figurára. Ezáltal ösztönösen, akaratlanul kiismeri aktív játékra — vagy legalább játékos képzettársításokra — alkalmas tulajdonságait." (Élet és Irodalom 1983/9)