Baker hadnagy

Különleges mozgására korán felfigyeltek. A néger színház, a Bocker Washington Theater szerződtette néhány centért esténként. A görlök csoportjában a sor végén táncolt, ugrált, hiszen még gyerek volt. Ám ezt olyan jól csinálta, olyan multaságosan, hogy egy impresszáriónak – Madame Regannak- is feltűnt. Ő vitte magával Franciaországba, és ő indította el a világsiker felé.

Josephine Baker a világ ünnepelt csillaga lett. Ének- és táncművészetével milliók szívét hódította meg. Valóságos Baker-láz tört ki a világon. Dalok, slágerek tucatjai szóltak róla. A fiatal lányok Baker-frizurát viseltek, és a charleston, melyet tőle tanult meg Európa, pillanatok alatt elterjedt mindenütt. Persze akadt a világon olyan hely is, ahol nem ismerték el művészetét, lenézték a fajtája, szokásai miatt. Számonkérték tőle a fehér emberek szokásrendszerét, kultúráját, erkölcsét. Még táncát is erkölcsrombolónak minősítették. Idézem: „Valósággal lehetetlenség, ahogy táncol, mert táncol a hasával, a farával, a vállával és minden testrészével, minden porcikájával.”

Aggodalmak sora előzte meg egy-egy fellépését. Magyarországon így néztek elébe jöttének: „Vajon az afrikai őserdők mélyéről elszabadult fekete démon megrontja-e a halvány arcú férfit, romba dönti-e erkölcseinket?”

Művésznek, embernek egyaránt szokatlan volt. Vasakarattal tanult, fejlesztette magát. Az ösztönös kis táncosnő tudatos művésszé érett. Eljutott a világhír csúcsára. A Folies Bergère-ben nem ment revü nélküle. Partnerei között volt Mistinguette, Maurice Chevalier, Fernandel.

Josephine Baker sztár lett, de megmaradt érző, hús-vér embernek. Amikor kirobban a második világháború, és szembe találja magát a fasizmus üldözötteivel, azonnal melléjük áll: „ Hiszen mindegy, hogy milyen köntösbe bujtatják a faji előítéleteket! A rettegés mindenütt egyforma!”

A háború alatt De Gaulle tábornok Észak-Afrikába szólítja. Több fontos megbízást teljesít sikerrel a Szabad Franciaország szolgálatában. A háború véget ér, de Josephine nem fejezte be a harcot. Tovább küzdött: „Olyan világról álmodom, melyben az emberek szeretik egymást, melyben teljesen mindegy, hogy kinek milyen a hite és a bőre színe!”

(Megjegyzés: ha nem magyar, akkor nem „külföldi”, hanem oda kell írni, hogy milyen, pl. német stb.)

Budapest, Petőfi Rádió, 1978. május 13. szombat 20:38-21:25, 47 perc

Dallos Szilvia eseményjátéka

A szereposztásból:

Josephine Baker- Ruttkai Éva,

Paul Derval Páger Antal,

Madame Regan- Gobbi Hilda,

Leclerc kapitány- Sztankay István,

Marlene Dietrich- Pálos Zsuzsa,

Richard Scott- Buss Gyula, Helmut Denkert- Kautzky József, Zerkovitz Béla- Szatmári István, De Gaulle tábornok- Nagy Attila

Szerkesztő: Zoltán Péter

Rendező: Vadász Gyula

Cikk: RTV Rádió- és Televízió-újság XXIII. Évf. 19. szám (1978. május 8-14.) 4. old

Baker hadnagy

„ Franciaország tiszteleg Ön előtt, Baker hadnagy!” Ezekkel a szavakkal nyújtotta át De Gaulle tábornok a második világháborúban tanúsított hősi magatartásáért a francia Becsületrendet a harmincas évek egyik legnépszerűbb revüsztárjának: Josephine Bakernek…

Revüsztár és Becsületrend? Josephine nagyon mélyről indult, a Mississippi partján fekvő Saint Louis egyik néger negyedéből. Nyomor, megaláztatás, rettegés és szellemi sötétség vette körül. A faji gyűlölet tüskéje pedig örökre benne maradt.

Különleges mozgására korán felfigyeltek. A néger színház, a Bocker Washington Theater szerződtette néhány centért esténként. A görlök csoportjában a sor végén táncolt, ugrált, hiszen még gyerek volt. Ám ezt olyan jól csinálta, olyan multaságosan, hogy egy impresszáriónak – Madame Regannak- is feltűnt. Ő vitte magával Franciaországba, és ő indította el a világsiker felé.

Josephine Baker a világ ünnepelt csillaga lett. Ének- és táncművészetével milliók szívét hódította meg. Valóságos Baker-láz tört ki a világon. Dalok, slágerek tucatjai szóltak róla. A fiatal lányok Baker-frizurát viseltek, és a charleston, melyet tőle tanult meg Európa, pillanatok alatt elterjedt mindenütt.
Persze akadt a világon olyan hely is, ahol nem ismerték el művészetét, lenézték a fajtája, szokásai miatt. Számonkérték tőle a fehér emberek szokásrendszerét, kultúráját, erkölcsét. Még táncát is erkölcsrombolónak minősítették. Idézem: „Valósággal lehetetlenség, ahogy táncol, mert táncol a hasával, a farával, a vállával és minden testrészével, minden porcikájával.”

Aggodalmak sora előzte meg egy-egy fellépését. Magyarországon így néztek elébe jöttének: „Vajon az afrikai őserdők mélyéről elszabadult fekete démon megrontja-e a halvány arcú férfit, romba dönti-e erkölcseinket?”

Művésznek, embernek egyaránt szokatlan volt.
Vasakarattal tanult, fejlesztette magát. Az ösztönös kis táncosnő tudatos művésszé érett. Eljutott a világhír csúcsára. A Folies Bergère-ben nem ment revü nélküle. Partnerei között volt Mistinguette, Maurice Chevalier, Fernandel.

Josephine Baker sztár lett, de megmaradt érző, hús-vér embernek.
Amikor kirobban a második világháború, és szembe találja magát a fasizmus üldözötteivel, azonnal melléjük áll: „ Hiszen mindegy, hogy milyen köntösbe bujtatják a faji előítéleteket! A rettegés mindenütt egyforma!”

A háború alatt De Gaulle tábornok Észak-Afrikába szólítja. Több fontos megbízást teljesít sikerrel a Szabad Franciaország szolgálatában.
A háború véget ér, de Josephine nem fejezte be a harcot. Tovább küzdött: „Olyan világról álmodom, melyben az emberek szeretik egymást, melyben teljesen mindegy, hogy kinek milyen a hite és a bőre színe!”

Művészete, emberi magatartása, egész élete a békéért, a faji megkülönböztetés ellen, az egyenlőségért vívott harc egyik szimbólumává vált.

Dallos Szilvia

(Megjegyzés: ha nem magyar, akkor nem „külföldi”, hanem oda kell írni, hogy milyen, pl. német stb.)

(Megjegyzés: ha nem magyar, akkor nem „külföldi”, hanem oda kell írni, hogy milyen, pl. német stb.)