** Éterszerelem (1970) **
Összefoglalás
A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárában található (Forrás: Tertinszky Edit: Kilián Zoltán, a rádiós.)
Kilián Zoltán rádiójátékai kéziratban találhatóak meg. Ő minden darabját kézzel is írta. Megsárgult, rojtosodó kutyanyelvekre rótta öles, szálkás, de igen jól olvasható betűit. Kedvelte a hangjeleneteket (ma rádiómonológnak neveznénk) is. Ilyen volt az 1970-ben felvett „Éterszerelem” című is, Cserés Miklós rendezésében. Közreműködött Örkényi Éva, aki, mint az előzőekből kiderült, tagja volt 1940-ben a gyermekszínjátszó csoportnak. (Forrás: Tertinszky Edit: Kilián Zoltán, a rádiós.)
Zene („Éterszerelem”) (hangjelenet)
(Porszívó hangja búg… kisvártatva: telefoncsengés… Porszívó kikapcsolás.)
Örkényi Éva: „Halló, itt Osdolay Vilma lakása… Igen, én vagyok, maga kicsoda, kérem?… A szomszéd lakó… igen, igen, Madaras Miklós… Mit, kérem? Állítsa el a rádióját, hiszen a bömböléstől nem értek egy szót sem!… No, most beszéljen még egyszer, kérem… Hogy a porszívómat ne búgassam este kilenckor?… De igenis búgatom! Dolgozó nő vagyok, és csak ilyenkor tudok takarítani… Az nem igaz, csak nyolcra érek haza az irodából!… Mi, hogy leblokkoltassam? Nem blokkoltatom. Blokkoltassa le maga a rádióját!… Á, dehogy, a törvény nem kényszeríthet… Jó, hát akkor én megmondom, hogy maga az est beálltától hajnalig mindig ugyanazt a francia állomást hallgatja… Igen, bosszúból búgatom a porszívót! Itt áll az ágyam mellett, és azonnal búgatom, mihelyt ez az örökös állomás jön magánál… Ugyan mit szeret ezen az unalmas francia állomáson?… Mikor a műsora olyan jelentéktelen… Kitűnő a csodát! Vallja be őszintén, hogy rossz ez a műsor!… Nem vallja?… Hát akkor én kereken megmondom, hogy nem is a műsor miatt hallgatja!… Nézze, kedves Madaras, engem nem lehet becsapni! Nem akar?… Maga csacsi, hiszen a falon keresztül valóságos helyszíni közvetítést kapok a maga rádiózásáról… Nem érti? Hallja, milyen szamarak a férfiak!… Mit tiltakozik? Pontosan három hete, hogy belegabalyodott ebbe az állomásba… No… ugye, hogy tudom… Tudok én többet is… Bár nem vagyok detektív… Nem kell ehhez semmiféle különös megfigyelőtehetség: amikor a francia állomás csak műsort ad, akkor lehalkítja, mert maga is unja; de mikor a bemondónő beszél, mindig felerősíti, mert azt már nem unja!… Meri tagadni, hogy így van?… Magánügy?… A porszívózás is magánügy! Akkor porszívózom, mikor jólesik, maga mégis beleavatkozik! Pedig ez tiszta magánügy!… Mit, szégyelli, hogy szerelmes a francia bemondónő hangjába?! Hogy vállalkozhat ilyen reménytelen éterszerelemre?… Igenis reménytelen!… Éterféltékenység?… Azt maga csak úgy kitalálta most, hogy visszavágjon az éterszerelemre!… Maga igenis szerelmes!… Hogy én is… ugyan kibe lennék?… Maga szerelmes egy nőbe, akiről azt sem tudja, milyen alakja van, milyen a szeme, a haja… Ne beszéljen, a hang nem minden! És igen kellemetlen hangja van… Hallom eleget, hogy megállapíthassam… Jó, jó, csak védelmezze!… A legrosszabb hangú bemondónő Európában… Igazán nem is tudom, miért bizonygatom magának?… Az én hangom?… Azt maga csak mondja most… Éppen fordítva, a maga hangja tetszik nekem… A porszívó nem a maga hangja ellen szólt… Udvarolni azt tud, előbb még feljelentéssel fenyegetett. Na, na, azért még nem szólíthat Vilmának. Micsoda?… Rövidesen elutazik? Hova?… Nem, nem értem… Hova… vissza… de mit keres maga Nagykőrösön?… Ne beszéljen bolondokat! Ne bolondozzon!… Mi, micsoda? Nászúton?… visszaérkeznek. Maga csirkefogó, hogy mer a fia helyett… Szégyellje magát, csaló… Micsoda alávaló dolog volt a fia nevében… Nem a fia nevében, de állította, úgy tüntette fel az egészet, mintha fiatalember volna, maga, akinek a fia most nősül… Ó, most már értem az egészet… Az öregúr áhítattal hallgatja a francia bemondónőt, édeleg a legunalmasabb állomáson… Hát ez igazán csúnya volt… Ez való magának… Hallgassa (porszívó búg) Hallja, mindig ez fog búgni ezután, mihelyt bekapcsolja a rádiót… Igenis, bosszúból!… Halló! Halló! Hiába teszi le a kagylót, tisztelt Madaras úr!… Nem tette le… Igen, igen, a hangomat… No, de ahelyett, hogy szégyellné magát… Nincs joga, akinek most nősült a fia, annak nincs joga… Özvegy… Ó, furcsa, hogy maga a fontos dolgokat mindig később mondja… Ó, ó, igazán a hangomból… Mikor látott?… Ja, maga az? Maga nem is öreg!… Komolyan, hát ez igazán kedves… Halló!… Maga igazán… Jó, jó, a franciának vége. Holnap reggel megvárhat a kapu előtt!… Pont kilenckor… Pá, viszontlátásra, kedves Madaras.” (Gong)
Színlap
Írta Kilián Zoltán
Km. Örkényi Éva
Zenei munkatárs: Kelemen László
Rendező: Cserés Miklós dr.
A jelenet új felvétele elhangzott a következő műsorokban:
1970. október 25. P 20.20. Műsormozaik – visszapillantás a Magyar Rádió első tíz esztendejére. Összeállította és szerkesztette Tertinszky Edit. Km. Kilián Zoltán hangfelvételről
2002. április 21., K 16.04 Kilián Zoltán, a rádiós. (dokumentumműsor) – szövege: Havi Magyar Fórum, 2006-08-01 / 8. szám
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Zenei szerkesztők |
Kilián Zoltán
Cserés Miklós dr.
Örkényi Éva (38)| Bemutató dátuma | 1970. október 24. |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték Monodráma |
| Bemutató médium | Petőfi |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |