István király (1934)

I. felvonás
István király elhozatta börtönéből Vazult, a pogány Árpád-házi herceget, akit az ország pogány többsége a szent király utódjának tekint, holott a keresztény párt az olasz Péter herceg mellett van. A király, aki másnap, Nagyboldogasszony napján fogja megkoronázni utódját, tanácsba hívja az urakat, és próbára teszi a két trónkövetelőt. Vazul is, Péter is kicsinek bizonyul ahhoz, hogy megértse a király nagy gondolatát: az országnak magyarnak is, kereszténynek is kell lennie. A király mégis Vazul felé hajlik.

II. felvonás
A Vazul megjelenésétől megrémült Péter a határon álló német sereget hívja segítségül. Vazul felesége, Gyöngy, összeesküvést tervezett férje kiszabadítására, és ősi pogány szokás szerint meg akarja ölelni az öreg fejedelmet. A királynétól hallja, hogy nincs szükség erőszakra, mert a király Vazult akarja utódjául. A király Vazul és Gyöngy előtt kitárja a lelkét. Gyöngy harcosai és Péter németjei összecsapnak, de a király mindenkit lefegyverez, és Vazul kezébe adatja kardját.

III. felvonás
A király virraszt, várja Vazult. Vazul azonban nem tudja rászánni magát a döntésre, és az italhoz menekül. Gyöngy tüzes szavára egyik összeesküvő megkísérli a király meggyilkolását, de a merénylet meghiúsul, Péter pedig megvakíttatja Vazult. Aba Sámuel élére áll a feltámadó pogányoknak; Péter a németeket gyűjti maga köré. A kétségbeesett király Imre fiának ifjú özvegyétől ekkor hallja a titkot: Imre azért tett szüzességi fogadalmat, mert tudta, hogy nem segíthet az országon, és így akarta kikényszeríteni az Isten segítségét. A király Hona szavait isteni jelnek érzi, és egész udvara előtt nem földi utódnak, hanem a Magyarok Nagyasszonyának ajánlja fel a koronát. Ekkor, az oltár előtt, éri a halál.