Az ember tragédiája (1929)

„Az ember tragédiája„ a rádió műsorán

Madách Imre örökbecsű drámai költeményét, Az ember tragédiájá-t mutatja be a rádió csütörtökön, június 20-án este hallgatóközönségének. Az előadás külön érdekessége lesz, hogy a stúdió kísérőzenével hozza színre Madách klasszikus remekét. A kísérőzenét Buttykay Ákos neves zeneköltő még évekkel ezelőtt megírta, a darab azonban a Nemzeti Színházban még nem került ily módon előadásra. A rádió vezetősége egy régebbi elhatározása következtében most megismerteti hallgatóközönségét a kitűnő zenével, amely a darabnak megadja a méltó keretet és helyet biztosít Az ember tragédiája kísérőzenéjének a magyar zeneirodalom legjobb alkotásai között. Érdekes megemlíteni, hogy a kísérőzene három számát már 1925 októberében előadta a Filharmóniai Társaság Kerner István vezénylésével. A kísérőzene legkiemelkedőbb része a híres Bachanál, amely élénk, találó színekkel festi a római jelenet féktelen orgiáját. Az előadáson a M. Kir. Operaház zenekara és a Palestrina-kórus működik közre. A zene- és énekkart Polgár Tibor, a stúdió karnagya tanította be és vezényli az előadást is. Maga a darab a Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével briliáns szereposztásban kerül a stúdióból előadásra. Ádám szerepében ÓdryÁrpád csillogtatja kiváltságos művészetét, méltó partnere Éva szerepében Tasnády Ilona és Lucifer szerepében Kürthy József. De a többi szerep is Mátray Erzsi, IványiIrén, Rózsahegyi Mariica, Pálinkás Irén, Almássy Endre, Barthos Gyula, Fehér Gyula, Gál Gyula, Harasztos Gusztáv, Losonczy Zoltán, Egry István és Gál István személyében a legjobb kezekbe van letéve. A Nemzeti Színház nagyszerű együttese bizonyára olyan előadást fog produkálni a mikrofon előtt is, amely teljes mértékben kielégíti a rádió hallgatóközönséget és méltó lesz a nagynevű író klasszikus darabjához. Az előadás iránt, amelyet Ódry Árpád, a stúdió főrendezője rendez, széles körökben nagy érdeklődés nyilvánul meg. (Magyar Hírlap 1929. június 20.)

„Átdolgozott“ Madácha rádió előadásában

Hogyan játsszák „Az ember tragédiájá“-t a stúdióban ? Csütörtök este a rádióban ÓdryÁrpádnak, a stúdió főrendezőjének a rendezésében Madách örökéletű remekművét, Az ember tragédiájá-t adták elő. A színlapon Ódry Árpádnak, továbbá Tasnády Ilonának és Kürti Józsefnek a neve szerepelt, így érthető, hogy sok százezer ember hallgattavégig a budapesti rádió előadását. Azok, akik ismerősek Madách remekművével, mingyárt az első jelenet után megdöbbenéssel konstatálták, hogy úgy, ahogyan a darabot a stúdióból továbbították, egészen más formát öltött, mint ahogy azt Madách Imre megírta. Az egyes jeleneteknek a címei teljesen megváltoztak, így például az athéni jelenet, amely Madáchnál egyszerűen csak „Athén“ként szerepel, a stúdió rendezésében „A népuralom“ címet kapta, míg az azutópisztikus jelenet, amelybenMadách Fourriére fantasztikus elképzelésű híres falanszterének gondolatátírta meg tragédiája keretében, „A kommunizmus“ címet kapta. Túlságosan messze vezető lenne arról vitatkozni, hogy Fourriére falansztere és a kommunizmus mennyire különböznek,de talán ebben azesetben mellékes is, hiszen Madách Imre világosan kifejezte, hogy mit akar mondani. Hevesi Sándor csak nemrégiben vetette fel a gondolatot, hogy Katona József Bánk bán-ját színpadszerűség szempontjából át kellene dolgozni. Ám Hevesi terve ellen bizonyos körökben éles felzúdulás támadt. Az ember tragédiája olyan élő darab ma is, mintha csak tegnap írta volna a sztregovai remete, és igazán nem szorul átdolgozásra. Mindenki tisztán megértheti, hogy mit akart mondani Madách Imre, amit azis bizonyít, hogy a Nemzeti Színháznak azok az előadásai, melyeken Az ember tragédiáját adják, állandóan telt házakat vonzanak. A magyar közönség — és így a rádióközönsége is — áll olyan szellemi nívón, hogy megértse Madáchot. A tegnapi rádióelőadás a legszélesebb körökben, de különösen irodalmi és művészi körökben váltott ki nagy megütközést. Mint értesülünk, ezek a körök illetékes helyen tiltakozni készülnek astúdió önkényes beállítása ellen, úgyhogy azügynek alkalmasint még folytatása lesz. Az esetre vonatkozólag egyébként Ódry Árpád a következőket mondotta : — A darabot természetesen meghúztuk, de nem úgy, hogy értelmetlenségek kerültek volna bele. A húzások Paulay Ede húzásai és annak idején a Nemzeti Színházban is eszerint játszották Madách drámáját.Ami pedig azt illeti, hogy azegyes képeknek más címet adtam, mint azeredeti szövegben van, az csak azérttörtént, hogy a közönség dolgát könnyítsük meg. A rádió sok százezer hallgatója között számítani kell arra, hogy a közönségnek igen tekintélyes rétege nem ismeri a drámát és ezek számára nagyon semmitmondóan hangzó cím azolyan, mint Prága, London, Róma vagy Athén. Én ezeket a képcímeket megváltoztattam azért, hogy a közönség elképzeléséhez közelebb vigyem. Például a római jelenet címe volt A pogányság bukása, az athéni jelenet címe Népuralomés az egyiptomi jeleneté Egyeduralom és így tovább. (Magyar Hírlap, 1929. június 22). 

Buttykay Ákos Az ember tragédiája új muzsikájáról

Csütörtökön este a Studió színte hozta Az ember tragédiáját, Buttykay Ákos új muzsikájával. Nem érdektelen megemelíteni, hogy a kísérő zene három számát a filharmóniai társaság Kerner István vezénylésével már 1925 októberében előadta.A csütörtökön hallott új kísérőmuzsikáról Buttykay Ákos a következőket mondotta azEsti Kurír rádiómelléklete szerkesztőjének: — Az ember tragédiája kísérőzenéjét, szerződéses alapon irtam a Nemzeti Színháznak.A szerződésben a színház igazgatósága teljesen szabad kezet biztosított számomra ésénéltem is ezzel, amennyiben nem korlátoztam magamat sem a megkomponálásban, sem a zenekar nagyságának meghatározásában. A terv azvolt, hogy a tragédia azúj kísérőzenével együtt azúj Nemzeti Színház felavatásakor kerül először a közönség elé. Sajnos, ez mindmáig nem történhetett meg és kérdés,vájjon mikor fog megtörténni … — A zenét megboldogult barátom, Ivánffy Jenő rendezésének szellemében, aző intenciói szerint írtam meg. Megszólaltatásához körülbelül nyolcvan tagból álló zenekarra van szükség, ami aztmutatja, hogy nagy modern, minden hangszerrel felszerelt zenekarra gondoltam. Ilyen zenekarral szólaltatta meg a Tragédia kísérőzenéjét Neddala pozsonyi előadáson,amely — mondhatom — mintaszerű volt. Operaszerű hatást keltett, mindenütt kellőképpen aláhúzta és kidomborította a zene után kívánkozó jeleneteket. — A szerkezetet illetően csak egy szempont vezetett: zenét kapjon minden olyan jelene amelycsak a zenével egyetemesen érheti el a kellő drámai hatást. Nagyon ügyeltem a melodramatikus részekre. Legfőbb törekvésem az volt, hogy a zene mindenütt ugyanazt mondja, amit a Tragédia megfelelő helye, így például a nyitányban benne van a világ teremtésének káosza, az Urat dicsérő angyalok kara és mindaz, ami benne van a Tragédia első képében. A Felfogás tekintetében a Tragédia három fő alakjának megfelelően három vezérmotívumra alapozódik a zeném. Ádám motívumában az örök csalódás, Éváéban az örök asszonyiság és Luciferében az öröktagadás fejeződik ki. — A Stúdió csütörtöki előadásában nagy örömöm volt. Úgy hallottam muzsikámat, mint azt én elgondoltam, megálmodtam … (Halló itt Budapest – Az Esti Kurir rádiója 1929. június 22.) 

Az Ember tragédiája a rádióban.

… mikor a stúdió ajtaján belépünk, őszintén szólva, nem bízunk benne, hogy ez a hatalmas gondolatszimfónia, Az Ember Tragédiája, ugyanazt ahatást keltse, mint olvasva vagy színpadon. Ésmégis. Már magának a stúdiónak a külső képe is megkapó. Igazán, mintha valami szimfóniát játszanának. Zenekar: az Operaház zenészei. Énekkar: a Palesztrina-kórus. De a bordóvörös drapériák között statisztéria is csoportosul, a mikrofon előtt pedig, a fülkében, a főszereplők. Az üveges karmesteri fülkében Szőts Ernői gazgató ül, mellette Polgár Tibor áll a karmesteri állvány előtt és vezényel. Megszólal az énekkar, a zenekar. Buttykay Ákos kísérőzenéjének ez az előadás a premierje, ezt a muzsikát eddig, kiszakított darabjaiban, csak a filharmonikusok egyik hangversenyén halhatta a közönség. Ádám: Odry Árpád, aki azonban nem Ádám sokat idézett kosztümjében áll a mikrofon előtt. Pedig, hejh, nem is volna rossz, mert a bepárnázott, légmentesen elfüggönyözött stúdióban fojtó a hőség. Éva: Tasnády Ilona. Lucifer: Kürthy József. És indul, remegve, bizonytalanul, majd mindig szélesebb, biztosabb áradással, a játék. A játék, igen, nem a szerepek egyszerű fölolvasása. Merta színész, a maga ezer meg ezeréves beidegzettségével, akkor sem tudja elválasztani a mimikát a beszédtől, a gesztust a hanglejtéstől, a játékot a szótól, amikor senki sem látja, csak hallja. És így bizony megjátszanak mindent, sőt eljátszanak. Ide-oda veti őket a cselekmény hulláma, mintha színpadon ágálnának. Gál Gyula,mint Péter apostol, nemcsak hangjában jár a nemes páthosz kothurnusán, hanem mozdulataiban is. A legkevésbbé tud megfeledkezni a színpadról: Bartos Gyula. Akármelyik alakját játssza a tragédiának — mert egy színész bizony öt-hat szerepet is ad ezen az estén —, a legpontosabban megjátssza azt, amit mond. Milyenkár, hogy csak azok látják, akik ott vannak a stúdióban. A zenekar, énekkar, statisztéria, rendezők. És a többi főszereplők: Mátray Erzsi, Iványi Irén,Almássy, Harasztos, Fehér Gyula, Losonczy. Megindítóan misztikus ez az egész. Odry, mint Ádám, szaval, játszik, rendez, vezényel, egy időben.A z üvegfalon túl Csanády György, a technikai rendező ül billentyűzete előtt és irányítja az egész előadást, benn a teremben egymás jelzését lesik azénekesek, zenészek, statiszták karmesterei. És minden a helyén van, minden „klappol“, felemelt ujj, megszólal az énekkar, felemelt karmesteri pálca; bevág a zenekar; felemelt kéz; felharsog a tömeg Mint valami szimfónia, nagy-nagy szimfóniája sorsnak, életnek, emberi gondolatnak, technikának. És ezt a nagy szimfóniát csodálatosan festi alá muzsikával a Buttykay Ákos zenéje, melynek különösen a római jelenethez írt Bacchanálja jelent kimagasló alkotást. És mindezt a sok verejtékes munkát hanggá nemesedve, tisztulva, szellemülve, millió és millió magyar fül hallgatja, magyar lélek issza, tengeren innen, tengeren túl. És ez a hang a nagy magyar géniusz hangja. (Pesti Hirlap 1929. június 21.)