A Grünstein-változat 🏆

(Történet, emlékezésül azokra a történetekre, amelyeket Ludwig Turek mesélt)

Wolfgang Kohlhaase hangjátéka

Fordította: Szabó Ede

Technikai munkatársak: Gajdos Ferenc és Takács Péter

Zenei munkatárs: Kelemen László

Zeneszerző: Wolfgang Beyer

Dramaturg: Magos György

Rendezte: Günther Rücker, az NDK Rádió rendezője

Szereplők: Lodek – Szabó Gyula; Grünstein – Kézdy György; A görög – Harkányi Endre; A fogházigazgató – Kálmán György; Az őr – Bátonyi György.

Bemutató: 1978. 10. 06. 19:49-20:51 Kossuth.

Ismétlések: 1979. 02. 10. 18:45-19:47 Kossuth, 1979. 10. 06. 18:40-19:42 Kossuth, 1982. 10. 07. 15:57-17:00 Kossuth, 1984. 12. 02. 20:01-21:04 3. műsor, 1985. 10. 24. 17:00-18:03 Kossuth, 1987. 01. 15. 17:00-18:03 Kossuth, 1987. 03. 19. 14:56-16:00 Kossuth.

Az eredeti hangjáték elnyerte a Prix Italia fődíját 1977-ben.

A szövegkönyv megjelent: a Csataszimfónia c. kötetben

Az eredeti adatai:
Die Grünstein-Variante – Eine Geschichte in Erinnerung an Geschichten, die Ludwig Turek erzählt hat
(A történelemre emlékező történet, amelyet Ludwig Turek mesélt el)
Rendező: Günther Rücker és Barbara Plensat, Zene: Tilo Medek, Dramaturg: Wolfgang Beck,
Szereplők: K. Böwe (Grünstein), R. Ludwig (Lodek) , H. Hiemer (görög), W. Dissel (börtönigazgató), H. Gärtner (hallgató), P. Poschniezew (őr), Első adás: 1976. december 25-én, az NDK rádiójában

1977-es változat: Rendező: Günther Rücker és Barbara Plensat, Zene: Wolfgang Bayer, Dramaturg: Wolfgang Beck, Szereplők: K. Böwe (Lodek), W. Greese (Grünstein) , H. Hiemer (görög), H. Hauser (börtön igazgatója) és R. Christoph (őr), Első adás: 1977. május 8., DDR I. rádió.

Megjelent lemezen (Litera 865 432) Cotta’s Hörbühne, Klett-Verlag, Stuttgart

RADIO A GRUNSTEIN-VÁLTOZAT
„Börtön a világ” — mondja Hamlet, s ugyanezt mondhatnák Wolfgang Kohlhaase hangjátékának szereplői. A Grünstein-változat végig egy börtönben játszódik, s mivel az évszám 1939, amellett kezdetben az sem derül ki egészen világosan, hogy a lengyel—zsidó Grünstein, valamint Lodek, a német hajóskapitány és a kissé gügye görög miért és milyen börtönbe került, a hallgató, hosszú évek beidegződése nyomán, Hitler börtönére gondol. De erről szó sincs — a „gyanús” idegeneket a párizsi rendőrség kapcsolta le, s zárta börtönbe bizonytalan időre. Unalmukban sakkozni kezdenek, és a zsidó sakter, aki eddig még a börtönben is csak azon bánkódott, hogy hitsorsosai nélküle bizonyára nem kapnak kóser húst, (legfeljebb a konkurrensétől), most zseniális variációt eszel ki, amellyel rendre megveri a kapitányt. De egy börtönben még a sakkozás sem olyan egyszerű foglalatosság: a kenyérből készült figurákat előbb csak az egerek eszegetik, aztán a börtönigazgató kobozza el (maga is szenvedélyes játékos). A kapitány aztán kiszabadul, a Grünstein-változat pedig, miként kitalálója is, a homályba merül.
Eleinte a hallgató még gyanakszik, túl általánosnak tarthatja az indítást. De aztán hatalmába keríti a börtön világa; az apró események, akár a börtönlakók számára, az ő számára is nagy jelentőségűvé válnak: töpreng, hogy megfejtse a rabok kopogtatását, átérzi az egérvadászat fontosságát és izgalmát, s értetlenül csóválja a fejét az öreg görög odaadó császár-imádatán. A darab ugyanis rendkívül sodró erejű, és ezt nagyon rádiószerű eszközökkel, a különböző hanghatások tudatos és kifejező használatával éri el. A hallgató élvezete a pontos, fegyelmezett színészi játékkal válik teljessé (a rendező az NDK-beli Günther Rücker, a két főszereplő Szabó Gyula és Kézdy György). Szabó Ede fordításáról bízvást mondhatjuk: érzékenyen, helyenként bravúrosan követi az író hol kifinomult, hol vaskosabb stílusát. A darabról pedig most a magyar hallgató is megállapíthatta: nem ok nélkül kapta 1977-ben a Prix Itália fődíját.
B. Farkas László
Film Színház Muzsika, 1979/42

A Grünstein-változat
Péntek, Kossuth, 19.49
— A Rádiószínház legújabb bemutatója igazi csemegét ígér — mondja Magos György dramaturg. — Wolfgang Kohlhaase hangjátéka nyerte el az elmúlt évi Prix Itáliát, a legtekintélyesebb hangjátékdíjat. Az NDK-beli szerző a második világháború megpróbáltatásait tárja elénk. Hősét, Grünsteint 1939-ben becsukják egy párizsi börtönbe, két gyanús idegennel együtt, s a szegény lengyel zsidó a kényszerű összezártság nyomásától szenvedve világra szóló sakklépést eszel ki. Sem Grünstein, sem nagy ötlete további sorsáról nem tudunk meg semmit, de a történelem ismeretében könnyen kitalálhatjuk, hogyan végződik a történet. A fanyarul lírai darab éppen azt a fajta pusztulást állítja előtérbe, amelyre nem is gondolunk a háború kapcsán: hogy az áldozatokban mennyi titkos vágy, terv, ötlet, érzés, gondolat rejtőzött, s pusztult el velük együtt. A magyar változatot, éppúgy, mint a díjnyertes NDK-hangjátékot, Günther Rücker rendezte.
Hunyady Judit
Új Tükör 1978/40

A GRÜNSTEIN-VÁLTOZAT
A rádiószínházi bemutatón NDK-szerző, Wolfgang Kohlhaase munkája szerepelt, mintegy a korábbi műhelybeszélgetések illusztrálására. Szabó Ede fordítása már csak azért is tiszteletre méltó teljesítmény, mert a dráma szereplői más-más dialektusban beszélnek. Ugyanis az alaphelyzet szerint egy francia börtönben összetalálkozik egy galíciai, egy görög és egy német, valamennyien hozzák történetüket, problémáikat és nyelvüket is bizonyos fokig.
A Grünstein-változat cím egy ma divatos sakkmegnyitásra utal, de a valóságban ennél többet jelent, mélyebb emberi tartalmat kap a darab cselekményének kibontása nyomán. Az NDK rádiószínházának rendezője, Günther Rücker, remekelt, irányítása szerint valamennyi szereplő különlegesen egyéni alakot formál meg, így Szabó Gyula Lokedje, Harkányi Endre görög figurája, és különösen Kézdy György Grünsteinje marad igen emlékezetes. Derűs és szatirikus hang váltja egymást a tragikusabbal, úgy beszél ez a mű a háborúról és a békéről, hogy nem is vesszük észre, áttételes megfogalmazásai, finom célzásai révén okosan politizál. Nem lehet véletlen, hogy tavaly megkapta a Prix Italia fődíját.
Háry Márta
Népszava 1978. okt. 11.

A Grünstein-változat
Jobb írónak, sőt, végre jó írónak mutatja a Rádiószínház új bemutatója Wolfgang Kohlhaasét, aki előző, a kelleténél többször ránk tukmált művével (A mai hal mindig friss), nemigen fémjelezte tehetségét. A Grünstein-változat című hangjáték (Szabó Ede fordításában, Magos György dramaturgi gondozásában), meggyőző alkotás; szivünket, értelmünket egyaránt lefegyverzi. Nem azért, mert díjat nyert a nemzetközi rádiójáték-fesztiválon, a Prix Italián; ettől akár még jócskán középszerű, vagy alkalmi érdekességű mű is lehetne, miként többször bebizonyosodott már a hazai hallgató előtt, hogy a külföldi zsűri szempontjai nem feltétlenül a vitathatatlan értéknek, hanem olykor kultúrdiplomáciai tényezőknek, vagy művészi divatáramlatok nyugtázásának szólnak.
Ez a hangjáték azonban minden kétséget kizáróan az írói teremtőerő, az emberábrázoló képesség sugárzásának köszönheti sikerét. Kohlhaase három olyan figurát alkotott, akiknek nem naturalisztikus részletek kölcsönöznek életszerűséget, hanem a minden szavukban jellemzően megbúvó egyéniség aranyfedezete. A görög szakács, a lengyel zsidó Grünstein, és Lodek, a hajóskapitány (ez utóbbi alaknak kétségkívül Ludwig Turek, a neves, bár nálunk méltánytalanul ismeretlenségben hagyott, antifasiszta író volt a modellje, akinek emléke előtt a hangjáték ajánlása tiszteleg.), a második világháború kirobbanása előtt, a spanyol szabadságharc leverése után kerül közös cellába egy francia börtönben. Gyanús idegenekként fogják le őket, csak úgy… mindenesetre. Történni voltaképpen semmi sem történik velük, legkevésbé az köthetné le figyelmünket, ahogy sakkfigurákat gyúrnak kenyérbélből, majd játszani kezdenek. A sakkozás csak ürügy az írónak — de kitűnően felhasznált, kibontott, szervező erejű motívum —, hogy jellegzetes magatartásokat, sorsokat ábrázoljon. Iróniával, szeretettel, tömérdek tapasztalattal, apró gesztusokból is az egészre utaló mozzanatokat formálva.
Günther Rücker, az NDK-ból érkezett vendégrendező, úgy dolgozott a magyar színészekkel, mintha hosszabb ideje ismerné őket. Nem rutinjukra épített, hanem legeredetibb képességeiknek adott lehetőséget a felszárnyalásra. Kézdy György, Szabó Gyula, Harkányi Endre hármasából nehéz volna bárkit is kiemelni. Játékuk meghitten szép, láttató erejű volt s értékét növeli, hogy nem bravúrszólókat mutattak be, hanem egységes stílusú előadást építettek fel.
Nyerges András
Magyar Nemzet 1978. okt. 10