A Néphadsereg híradója

A műsorújságban nincs részlet, a Szabad Európa Hungarian Monitoringból derül ki, hogy hangjátékpályázatot írtak ki, amire ez a mű is érkezett.

1953. február 5., K 18.00

A néphadsereg híradójának hangjátékpályázata keretében felvetik a kérdést, ki írta, mi a címe és mire tanít bennünket a következő hangjáték. / A hangjáték nyilvánvalóan a Moszkva körüli harcokról szól. Egy alezredes elvtárs oktatja hadnagyát, hogyan kell lépre csalni a németet. A hadnagy a visszavonulási parancsot nem akarja megérteni, míg az alezredes elvtárs elmagyarázza zseniális tervét.
„Hajaj értem most már, zsákba szalad a német!” – kiált fel a terv láttán a hadnagy elvtárs.

Egy későbbi jelenet oktatja az elvtársakat, hogyan is ássák be magukat, hogy a fasiszták ajándéka „lukat ne vágjon a kobakjukon.” Egy öregebb kezelő elvtárs nem szeret ásni és inkább a kemence mellett melegszik. Megszólal a hadnagy:
„A kemence melletti melegedésre is lesz még idő, Popov elvtárs, majd ha a fasisztákat elzavartuk Moszkva alól!”
– „Egészen Berlinig, hadnagy elvtárs!” – hangzik a válasz.

// A hangjáték későbbi folyamán kéjes örömmel szólal meg az egyik gyilkolni kész lövész:
„Nicsak, milyen bátran sétálnak a németek. Szakaszvezető elvtárs, mi a csudának nézünk ilyen soká a disznópofájukba, öljünk, töljünk! (kéjesen) Csak egy sorozatot hadd eresszek beléjük… Kibelezem őket, még célozni sem kell, itt vannak az orrunk előtt!”

// Miután legyőzték a németet és az alezredes elvtára jelenti a tábornok elvtársnak, hogy 4 német hackocsit, 1 szállító gépkocsit és 240 nácit semmisítettek meg, a tábornok:
„– Köszönöm, alezredes elvtárat, bátor terv volt és nagyszerű végrehajtás.”

/ alezredes:
– Engedje meg tábornok elvtárs, hogy személyesen is megköszönjem a megtiszteltetést és azt az örömet, hogy részt veszek a disszemlén Moszkvában!
– Megérdemelted, Anton Petrovics!
– Köszönöm. A két századparancsnoknak is megígértem, hogy jutalmul hősiességükért ők is velünk jöhetnek Moszkvába…