Szent Klára szemei 🏆

Írta: Karlheinz Koinegg

Fordította: Lékay Ottó

Szereposztás:
Szerző – Máté Gábor, Mesélő – Szirtes Ági, Róka – Reviczky Gábor, Tanítónő – Martin Márta
Közreműködött (gyerekszínészek): Barkó Nagy Eszter, Gádor Miklós, Göttinger Pál, Kovács Gergely, Márk Antónia, Sárkány Viktória, Szilágyi Gergely

Hangfelvételt készítette: Kónya Csaba, Diósi Sarolta

Zenei munkatárs: Demjén Erzsébet

Dramaturg: Sári László

Rendező: Horváth Péter

1995. január 11. 23:00, Bartók A Rádiószínház bemuatója

„Mélyfekete, szép szeme volt a leánykának, Sefe varga utolsóként született gyermekének. Miyel házi tűzhely fölött függő képen Szent Klára szemeit az ismeretlen festő ugyanilyennek ábrázolta, a leányka szüleitől a Klára nevet kapta. Klára azt jelenti: ragyogó.”
Karlheinz Koinegg a Szent Klára-nemű lány sorsát meséli el a történet egyik szálán. A másik szálon a természettudományi múzeum őslénytani kiállításon vezet végig bennünket.
„Phasmida: vándorsáska. Megálltam a rovargyűjtemény tárolói előtt. A barna félhomályban néma firgyszekrények. Üvegük erőtlenül verte vissza a fényt, derengtek csupán, akár egy tengerben süllyedt város, ami a gyanútlan halász pillant meg maga alatt az éjszakában. A holtak városát láttam.”
A történet harmadik szála pedig a múzeum két furcsa látogatóját mutatja be.
„A kislány játékosan körülbicegte az üvegszekrényt. Egyszer, kétszer, háromszor, közben ujjait végighúzta az üvegen. A Róka a márványlépcsőről nézte.”
De negyedik elágazása is van még az eseményeknek, a szerzői személyesség ürügyén.
„Szerkesztőségemnek csak néhány sort írtam: A szentek és az állatok egyformán sérülékenyek, és ott találkoznak, ahol a legmagasabb tudat és a legmélyebb öntudatlanság egyformán szenved.”
Ennyire különféle és különön elemekből szerkesztette egybe a borzongatóan szép hangjátékát az író. Az eredménnyel pedig nem csak a magyar dramaturg elégedett. Az eredeti német produkció – amelyet a kölni rádió nevezett az 1993-ban berlini Frix Futura elnevezésű rádiós világversenyre – igen szép jegyzőkönyvi elismerést kapott. Nagy dolog az egy fiatal, elsőműves szerző életében.
Sári László

/Hatalmas tengerhullám gördül jobbról balra, nyomában visszhangos, múzeumi terem zsonása úszik, gyerek nyüzsögnek a tanárnő körül/
Nő Pliocén
Gyerekek Pliocén
Nő Miocén
Gyerekek Miocén
stb.
/A tengerhullám most jobbról érkezik, „kimossa” a múzeumi hangteret, helyére nagyvárosi utcazaj kerül/
Vége:
/Végül csak a tenger, hosszan, titkosan, győztesen./