A japáni halászok

Egy japán faluban 9 évvel a háború után a halászok megbetegszenek egy távol felrobbantott atombombától (a „zöld sárkánytól”), ami megfertőzte a tengert és a halakat. A férfiak úgy döntenek, megölik magukat, hogy ne terjesszék tovább a ragályt (és a fertőzött halakat). A munka a halászok elidegenedett monológjai és párbeszédeiből bontakozik ki – a narrátor meg is szólítja a hallgatót („Uram…”), akiért ők meghalnak. Oratórium.

A történet talán az 1954-es Bikini-szigeteki kísérleti robbantásban megfertőződött japán halászhajónak a története ihlette.

Nincs jelenetezés, nincs a megszokott értelemben vett drámai harc, nincsenek tényleges szerepek, csak emberi hangok — ez volt a leginkább szembetűnő Wolfgang Weyrauch darabjában — amikor először találkoztam vele, és feltehetően ez lesz a hallgatók újszerű élménye is. Tulajdonképpen semmi olyan nincs Wolfgang Weyrauch hangjátékában, amit ne tudtunk volna már — de ahogyan mondja! Hatalmas, sodró monológ az egész, mondatok ritmikus egymásutánja, sírból küldött utolsó üzenet, drámai erejű figyelmeztetés.
Egy békés japán halászfalu lakói megbetegszenek egy amerikai atomrobbantásból származó radioaktív esőtől. A halászok hozzátartozóikkal együtt elpusztítják önmagukat, nehogy a romlás továbbterjedjen. Mindössze ez a cselekménye ennek a — talán legismertebb — nyugatnémet hangjátéknak. 1955-ben keletkezett és szinte jelképesnek tekinthető, hogy éppen Münchenben mutatták be először, a hirosimai katasztrófa tizedik évfordulóján. Azóta nyomtatásban és hangszalagon bejárta a világot. Írója, Wolfgang Weyrauch, „kellemetlen’’ ember, aki kimondja, amit szükségesnek tart kimondani, tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e ez környezetének, olvasóinak, hallgatóinak. Moralista, aki -fáradhatatlanul int, óv, szenvedélyes vádló, mind lírájában, mind rádiójátékaiban és elbeszéléseiben. Ez a darabja is „kényelmetlen” mű — félelemmel teli figyelmeztetés, hogy senki se hunyja be szemét a valóság előtt.

Wolfgang Weyrauch rádiójátéka

Fordította: Garai Gábor

Zeneszerző: Decsényi János

Kísérőzene: Decsényi János

Zenei rendező: Járfás Tamás

Rendezte: Solymosi Ottó

Szereplők:

Susushi: Nagy Attila

Felesége: Temessy Hédi

Vevő: Győrffy György

Hivatalnok – Várady György,

Halászok: Horkay János, Horváth Ferenc, Mádi
Szabó Gábor, Pethes Sándor, Prókai
István és Raksányi Gellért,

Halászfeleségek: Békés Rita, Győri Ilona,
Tóth Judit és Zolnay Zsuzsa,

Gyerekek: Kecskédi István és Pogány Péter

Közreműködik az MRT szimfonikus zenekarából alakított kamarazenekar és a Budapesti Madrigálkórus, vezényel: Görgei György.

Karigazgató: Szekeres Ferenc

1964. 11. 13. 20.25-21.15 Kossuth

1968. május 13., P 20.30

1974. április 28. 18:05 Petőfi

1983. november 23., K 10.35

1997. jan. 18., K 21.05

1999. június 22. B 10.05

Cikk  https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-RnBaMCtnRCs3a3JnbFh4MWVRV2hUcUxZZE04V1VCV0cySEJ0U1BWUlZvcz0

(Lóránd Lajos, 1964).

A rádiójáték alapján egyfelvonásos opera készült 1970-ben, írta Károly Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, szövegét Bogdán Endre írta.  (rádiós bemutató: 1970. június 12.)