Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország

1964. V. 2. szombat 20.15 Kossuth rádió

A Horthy-korszak sajtótermékeinek – Délibáb, Esti Kurír, 8 Órai Újság, Pesti Futár, Reggeli Újság, Szentföld, Színházi Élet, Tolnai Világlapja, Új Magazin – híreiből, cikkeiből, riportjaiból, eredeti okmányok, korabeli slágerek, vers- és regényrészletek felhasználásával összeállította és rádióra alkalmazta Szilágyi György

A műsorban elhangzik:

Gábor Andor: Megvertek egy asszonyt
Hollós Korvin Lajos: Elárusító lányok
Jávor László: A kávéház
József Attila: Koldusok című verse és
Földi Mihály: Kádár Anna lelke című regényének dramatizált részlete

Közreműködik: Bara Margit, Benkő Gyula, Buday István, Bulla Elma, Csákányi László, Deák B. Ferenc, Kemény László, Latinovits Zoltán, Márkus László, Nagy István, Pálos György, Pártos Erzsi, Pogány Marigit, Psota Irén, Rajz János, Seress Rezső, Szakács MIklós, Váradi Hédi

Technikai munkatársak: Bán Zoltán, Hámor János, Stuhl Béláné, Újházi László,
Zenei munkatárs: Mike Klári és Török Etel
Rendező: Bozó László

Bemutatjuk Szilágyi Györgyöt

E sorok írója a tv-nézőkkel együtt a múlt év utóján „egy estét tölthetett Tolnay Klárinál”, kinek válogatott alakításai közül is feltűnt A köd c. drámai monológ előadása. Hallottuk említeni „…írta Szilágyi György…” – de az „ismerelen név” mellett elighanem elsiklott a figyelmünk.
A héten elhangzó „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország” c. megrendítő dokumentum-összeállítás sajtóbemutatóján tudtam meg: A Horthy-Magyarországra való drámai visszapillantás alkotója ugyancsak Szilágyi György. Aki nem más, mint az ismert nevű humorista. – A Fehér Ökör, az Ecseri úti lakodalmas, A maszek ballada, Az export nyúl és egyéb emlékezetes versek szerzője, és Az íróasztal közbeszól, az Egyszer öreg az ember, a Hibaaprólék c. nagysikerű rádiókabarék szerkesztője.
A humor és a dráma ilyen végletes művelése óhatatlanul az érdeklődő első kérdésévé teszi – hogy lehetséges ez?
– Ha közhelyszerű is a válaszom, igaznak tartom: a nevetés és a sírás két végpólus ugyan, mégis azonos húrokon rezgő érzelmi megnyilvánulás. Lehet tehát valaki az egyik műfaj „hivatásos” művelője, akkor is – legalább önmagában – elkötelezettje a másiknak is. Én ezért vállalom lehetségesnek a két végletet.
-Különben időnként törlesztenivalókat érzek a múlttal szemben…Egy régi humoreszkemet idézve mondom: „…a gazdasági világkrízis idején születtem s személyes megjelenésem a családon belül is fokozza az amúgyis nyomasztó válságot…” De túl a tréfán, a valóságban szép és gyönyörű MAgyarországon magam is tanúja voltam annak a hazug világnak, amit a mostani műsoromban a dokumentumok egész sorával bizonyítok. Megkönnyítette a műsor készítését, hogy régtől fogva szenvedélyesen gyűjtöm a múlt sajtótermékeit, hanglemezeit s egyéb hiteles okmányait, így a forrásmunkákhoz saját archívumom révén jutottam hozzá. Remélem, sikerült az egykor divatos dal mogotti Magyarország igazi arcát ábrázolnom.
Vajon ebben a sajátos műsorban hogyan egyezett meg egymással a humorista Szilágyi a dokumentarista Szilágyival?
– Utóbbiként – átadtam a szót a kapotalizmusnak…Saját sajtójuk, rendőri jelentéseik, irodalmuk önleleplezéseinek. Mint humorista, a kor slágereivel elegyítettem a kontrasztosan felsorakoztatott dokumentumokat. Ily módon ezek olyan szítirikus foglalatba kerültek, mely a szatírát drámai hőfokra emeli.

-Elismerve a „tartozás”részbeni törlesztését, hadd tudjuk meg, mik a további tervei?
-Mint szerkesztő, mai amerikai humoristák műveiből összeállítandó „Lessünk át az Óceán túlsó oldalára” c. műsoron dolgozom. Mint humorista pedig immár negyedik hónapja töprengek azon – mit írjak a szilveszteri műsorba! Vagyis egyelőre maradok a humornál…

-Akkor búcsúzóul engedje meg a szokványkérdést: Hogyan lett humorista?
-Erre egy történettel válaszolok. Mintegy 20 évvel ezelőtt kifotó voltam egy zuglói cukrásznál. Működésem mindössze három napig tartott, mert a harmadik nap a Baross téren felborultam a triciklivel, melyben hat tepsi krémes volt elraktározva…Néhány órával később remegő szívvel vettem búcsút az édesipartól és kétségbeesett főnőkömtől, aki mérgesen kiáltotta utánam: -Az ilyen ember, mint te, nem viszi semmire sem az életbe! E perctől kezdve fűtött a vágy, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Így lettem azóta „ismert” humorista…
Néhány héttel ezelőtt a Berlin-étteremben megpillantottam az egykori cukrászmestert, A találkozás örömére összeültünk és felidéztük az együtt töltött három krémes, ill. rémes nap emlékét. A beszélgetés végén őszinte érdeklődéssel megkérdezte:
-És mindja, mivel foglalkozik?…

Radványi Dezső
(„Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország…”)
Rádió és Televízió Újság 1964. IV. 27.-V. 3.