Ha el nem hal a mag

Sorozatcím: Emlékzaj
nem hal a mag „A Bourgogne fedélzetén utaztam, amikor hajótörés érte. Tizenhét éves voltam. A mentőcsónakban vagy negyvenen voltunk összezsúfolva, a víz csaknem a csónak pereméig ért. Két matróz, az egyik egy fejszével, a másik egy konyhakéssel felfegyverkezve állt a csónak szélén, s elmetszették azoknak az úszóknak ujjait, elvágták a csuklójukat, akik kötelek segítségével megpróbáltak bemászni csónakunkba. Az egyik matróz hozzám fordult: „ha még egy ember bemászik, mindenkinek vége; a csónak tele van.” Amikor magamhoz tértem a hajó fedélzetén, mely felszedett bennünket, megértettem, hogy nem vagyok már, nem lehetek már az a szentimentális lény, aki azelőtt voltam; megértettem, hogy lényem egy része elsüllyedt a Bourgogne-nyal,(-kurzív!) s hogy mostantól kezdve egy csomó finom érzelemnek le fogom vágni az ujjait, át fogom metszeni a csuklóját, hogy ne tudjanak felmászni, és ne süllyesszék el a szívemet.” (A pénzhamisítók, 1925) Előadók: Korányi Tamás, Vinnai András, Tóth Ildikó Szerkesztő: Turai Tamás (2004) (GYÁRT.DÁTUMA: 2004.10.29 – ELSÖ ADÁS: P 2004.10.31 – idöpont: 21.04 ISMÉTLÉSI DÁTUMA: 2005.12.B/14.05)
NAVA ID-k: 1724706
Felvétel, adás vagy ismétlések dátumai: 2004-10-29|2013-10-13