Venus Vulgivaga

Turczi István verses hangjátéka csak felnőtteknek.

Szereposztás:

Az író – Máté Gábor; A nő – Hegyi Barbara

Dramaturg: Sári László.

Rendező: Avanesian Alex

Zene: Pálosi István

Hossz: 29 perc

A SZERELEM OLYAN ÉRZÉS, AMELY NAGYON TUD FÁJNI. Még élvezi is. A flagellánsok korbácsa nem sújtott le ilyen erővel. Mégis, jegyet vált a tudatalattijára, s csak rohan, eszeveszetten száguld, abban a hiszemben, hogy megleli végül a felfelé vezető ösztönjáratot. Közben elodáz mindent, amiről versben szólani illene. Mire észbe kap, már késő: minden üres és viszonzatlan.

Végül derengeni kezd. Rájön: a tényekhez képest mily sivár a képzelet. Virraszt, darvadoz, sóhajt, remeg, görcsbe rándul, vonaglik, zihál, hörög, marcangol, retteg, átkozódik, üvölt: – Nincs semmi, csak a semmi van! – És ez kibírhatatlan.

Nem neki találták ki az efféle elvonókúrát.

Idővel egy csapásra minden megoldódni látszik. A képlet ugyanaz, mégis mennyire más! Esze ágában sincs már (mint eleinte) átmenni a tű fokán, nem gyújt jelzőtüzeket, s inkább a lélek sarát hirdeti. Spiritista kéj és néhány harapásnyom; a hús nem hazudik. Idegeiben már ott a kód: A SZERELEM OLYAN ÉRZÉS, AMELY NEM LEHET MEG FÁJDALOM NÉLKÜL.

Ebben a lelkiállapotban indul a Venus Vulgivaga, vagyis a Kóbor Vénusz című kétszemélyes rádiódarabom. Hallgassák meg. Éjjel 11 körül lesz, a vágy főműsoridejében; sztereóban, ahogy ezt a játékot legtöbben játsszuk. Hallgassák meg és nyújtsák ki a kezüket – ha van kiért nyújtani. (Turczi István)

1992. 01. 29. Bartók 23.00

1997. május 4. P 1.04