chevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-upquotesearch
Gáll István

Trutymó

47 perc

1977. augusztus 20. 21:05

Bizarr Bolondos Csavaros Dramedy Feszültségkeltő Gúnyos Lebilincselő Meglepő hangzásvilág Pszichológiai Szellemes Szórakoztató

Magyar Rádió

Array

Gáll István hangjátéka

1977. augusztus 20. Kossuth Rádió 21:05 (rádióújság)

1977. augusztus 27. (tényleges)

Gáll István hangjátéka

Zenei munkatárs: Kelemen László

Dramaturg: Bárdos Pál

Rendező: Pós Sándor

Szereposztás:

Író: Gábor Miklós

Zenész: Várkonyi Zoltán

Km. Balkay Géza, Dobák Lajos, Győry Ilona
és Szabó Éva

Ismétlés: Kossuth, 1978. április 15. szombat (47 perc)

Díj: 1977 Pós Sándor nívódíj a rendezésért

Kritika: https://archivum.mtva.hu/images/news/NEWS-RVRURTVHSGE2cGQ0Zy95Y3p0b2lYQjR0akU0TGZrQ21zb2R3THNyL2tSZz0

Szerző
Gáll István
Rendező
Pós Sándor
Színészek
Gábor Miklós
Várkonyi Zoltán
Dramaturg
Bárdos Pál
Díjak és nevezések
Korhatár - Ifjúságvédelmi skála Szülői felügyelettel
Korhatár rövid indoklása

Halál és gyilkosság témáját érintik a beszélgetések; halálos autóbaleset hangjai
Kritika 1

https://archivum.mtva.hu/images/news/NEWS-RVRURTVHSGE2cGQ0Zy95Y3p0b2lYQjR0akU0TGZrQ21zb2R3THNyL2tSZz0
Kritika 2

MAGORI ERZSÉBET:

Zajháború
Olyan ez a zaklatott és fülsiketítő hangkomédia, mint egy hadüzenet. Gáli István támadást indít a mindent elárasztó, „világuralomra törő” zene ellen. Mert mindenütt: zene,zene, zeneLigjcs előle menekvés: „Bejön az ablakon… Bér bújik a kulcslyukon. Felkúszik a vízvezeték csövén. Mint egy zenei csőrepedés… Ez a modern élet, minden tele van vele.. És valóban, zenei közelharc folyik a különböző zenék között, a Trutymó című hangjátékban. A játék háborús jellegét még csak fokozzák a katonai kellékek és kifejezések. Gáli István író-hőse csendbunkerba menekül a zenei össztűz elől; katonai fejhallgatót visel, párnás fülvédővel, amely a külvilág zajaitól tökéletesen elszigetelt, így az agresszív zenebonától megszabadul ugyan, csakhogy a hirtelen beállott, vattaszerű, mesterséges csendben megszólal rejtett énje, a belső Hang és mindenféle agresszív cselekedetre buzdítja. Például arra, hogy gyilkoljon meg valakit, aki bár legjobb barátja, mégis halálos ellensége, merthogy: zenész. De ezen a ponton már nemcsak a különböző zenék keverednek össze, hanem a két szereplő — az író és a zenész — életfilozófiája, magatartása is. Végül egy csődbement, idegbajos író és egy kedvesen bölcs, cinikus profi zeneszerző baráti incselkedésévé szelídül a félelmetes zajháború. Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy igazi háborút indítson egy valóságos veszedelem ellen, vagy játékfegyverekkel harcoljon egy meseszerűen felnagyított fantommal.

Könyörgéssé, amolyan evilági fohásszá csendesedik az ijesztő zajháborúság: a zenei özönvízben fuldokló író-ember a csend kegyelméért könyörög. Nem hadvezér már, csak áldozat, aki megadja magát a nálánál nagyobb erők hár… talmálnak. Amikor zenész barátja — aki maga is füldugókkal él — megszánja és csendet teremt körülötte, ráébred, hogy voltaképpen már nincsenek gondolatai, közlendői: az
annyira áhított csend is elviselhetetlenné válik, talán még kínzóbban fojtogatja, mint a kábító, zsongító zene zaj. Inkább újra kitárja a lakás ablakait, hadd törjön be a zenei árvíz, árasszon el mindent, szégyenkezve és boldogan lubickol benne, csak ne kelljen hallani a saját, gondolatnélküli, süket, belső csendjét Ritka az olyan hangjáték, amely valóban a hangok játéka és csak a rádióban érvényesül. A legkiválóbb írók dramatizált novellái, a legszellemesebb élet-felvillanások, a legmélyebb filozófiai gondolatok, a leghitelesebb jellemek, életképek sem versenyezhetnek a rádióban azoknak a daraboknak varázsával, amelyek nemcsak szavakkal, de hangokkal, zajokkal, néha bántó zörejekkel építik fel a maguk utánozhatatlan hangzásvilágát. A Trutymót is akarva, nem akarva, végig kell hallgatni. A hangok ereje, hatalma , kényszeríti, a hallgatót, hogy végigélje, szenvedje a csendért rimánkodó — de a csenddel már kezdeni mit sem tudó — modern ember üldözöttségét. A zajban őrlődő mai ember zenei poklát — vagy paradicsomát?— nagy erővel idézi a zenei montázs, az a képtelen és mégis oly ismerős és kifejező hangzavar — zenei trutymó —, amely a modern élet velejárója. Kár, hogy a zenei árvíz felszínén úszkáló csillogó, szellemes mondat- és gondolatfoszlányok olykor egy valóságos árvíz elsodort, szomorú, kopott használati tárgyaihoz hasonlóan, elnyűtt ötletekkel, szavakkal keverednek. A szerző maga is úszik az árral átkozódva, imádkozva — s azon igyekezetében, hogy a felszínen maradjon, mindenféle keze ügyébe kerülő lim-lomba belekapaszkodik.Ám van a hangjátéknak néhány telitalálata. Ilyen az anti-zenét komponáló zenész-barát magyarázkodása is. „Jó, elismernem, hogy a zene devalválódott, inflálódott, értéktelen krajcárként csörög minden lyukas zsebben… Sokszor úgy érzem magam, mint az aranymosó, aki napokat gürizik minden aranyszemcséért, miközben már a csatornák is aranytól dugulnak el. Manapság az igazi zene megtagadja a zenét. Hallgasd meg, hogy magamnak… miket komponálok.” És felhangzik az antizene, az igazi zajszimfónia: kopogás, dübörgés, csikorgás — kibírhatatlanul és kellemetlenül. Ez igazi paródia, létező zenei jelenségek fonákjának szellemes felmutatása. Telitalálat maga a téma is, melyet a remek színészi kettős Gábor Miklós és Várkonyi Zoltán hallható élvezettel aknázott ki. A rendező, Pós Sándor munkája figyelemre méltó. A zajháborúban elhangzó, egymásnak feleselő, egymással bírókra kelő különféle zenéket az elhangzó szavakkal egyenrangúvá tudta tenni. A háború a „trutymóvá” keveredett zene zaj ellen folyik. Az ember csendje és zenéje — az igazi zene — szövetségesek, és telt átérzik egymást. Éppen a rádió segít abban, hogy találkozzunk a magunk zenéjével, mert a csönd önmagában — ezt Gáli István meszomcnj, mutatja meg — nem boldogít.

https://adt.arcanum.com/en/view/EletesIrodalomIrodalmiUjsag_1977_2/?query=trutym%C3%B3&pg=188&layout=s

Élet és Irodalom, 1977
Státusz Önálló mű
Rádiós műfaji besorolás Eredeti hangjáték, Hangjáték
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Bemutató dátuma 1977. augusztus 20. 21:05
Ismétlések adatai

Kossuth, 1978. április 15. szombat (47 perc)
Játékidő 47 perc
Eredeti korhatári besorolás Nincs
Szereposztás
Karakter Színész A karakter gyerek?
Író Gábor Miklós
Zenész Várkonyi Zoltán
Előforduló releváns játékterek Otthon
Releváns földrajzi régió Vidék, Város
Időszinkronitás Szinkron
Megidézett kor (magyar) 1959-1989 Kádár-korszak
Szemléletmód, alműfaj, tematika Tragikomikus, Moralizáló-filozófikus, Komikus, Szatíra, Abszurd
Szövegforma DIalógus
Történetszál Egyhősös történet
Narratíva/konfliktustípus Szenvedéstörténet
Dramaturgiai egyéb adatok Filmszerű, Rádiószerű
Történet időtartama Több nap
Cselekmény kronológiája Kronologikus, Flashback, Keretes
Felvétel helye Stúdió
Effektek és technika Speciális effektek, Belső monológ hanghatás, Archiv médiafelvételt tartalmaz
Nyelvezet Köznyelv, Tájszólás
Főbb szereplőviszonyok Képességbeli
Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység Művész vagy tömegszórakoztató-művész (író kivételével), Író/újságíró
Releváns nem-emberi szereplők Meghatározhatatlan (abszurd) szereplő
Releváns státuszváltozás és életesemény Fordulatszerű (bármelyik), Lélektani felemelkedés
Főszereplők releváns kora Középkorú
Narráció helye Nincs narrátor
Párbeszédek jellege Férfi-férfi, Férfi belső monológ
Zenei jellemzők Diegetikus - a szereplők zenélnek, Kiadott hangfelvétel
Zenei tipológia Tánczene/popzene/esztrád/liftzene, Rock/beat, Jazz, Korszakra utaló zene, Helyre utaló zene, Klasszikus zene, Katonazene, Egyedi énekhang, Kórus énekhang, Szólózongora, Egyéb szólóhangszer
Bemutató médium Kossuth
Címkék

Írói válság, zene, belső monológ, csend, humor, zenei káosz, szatirikus
Társadalmi címkék

Értelmiség helyzete, Munkakörülmények
Kapcsolódó rádiójátékok
Filter by
radioplay Post Page
Sort by

Elátkozott udvar

Ivo Andrics kisregényét Rádióra alkalmazta: Szabó József Író – Bicskey Károly Josics – Balázs Sa

1

A pandúr

Csák Gyula hangjátéka. Bálint, pandúrhadnagy – Szakácsi Sándor, Ágnes, a felesége – Györgyi

1

Rákóczi hadnagya

Rákóczi hadnagya II/1. rész: 1983.03.05. 12.58, Petőfi, 47 perc Rákóczi hadnagya II/2. rész: 1983.03.06. 12.58

1

Poloska

Vlagyimir Majakovszkij színművének rádióváltozata Fordította és rádióra alkalmazta: Radó György

1

Vélemény, hozzászólás?

hu_HUHUN
en_USENG hu_HUHUN