Titó vasjármában
Összefoglalás
Hangképekkel illusztrált lírai propagandaműsor Jugoszláviáról. A narráció borzalmas viszonyokat mond, de a beszámolók csak szegénységről, drágaságról szólnak.
Színlap
Úti levél
Írta: Urbán Ernő = Urbán Ernő útilevelei
Közreműködik: Balázs János, Bánhidi László, Bodó György, Csók István, Faragó Ödön, Gáborjáni Klára, Gárdai Lajos, Képesi József, Eőry Kató, Sándor Iza
Rendező: Molnár Mihály
Ügyelő: Marosi Miklós
40 perc
Felvétel anyaga: nagylakk (nem maradt fenn)
1950. december 14. P 16.50
1951. február 17., kedd 18:00-18:40 Kossuth rádió
1951 szeptember 13. Petőfi 16.50
Urbán Ernő szép és érdekes útinaplójában azokról az élményekről beszél, amelyeket déli határaink mentén utazva szerzett. Egyszerű emberek véleményét közvetíti: hogyan látják a Tito-sanyargatta jugoszláv nép sorát. Keserűen panaszkodó és lázadó hangú leveleket hozott délről, amelyeket kerülő utakon, titokban küldtek át a határon rokonaiknak a jugoszláv kizsákmányolt parasztok és munkások, s amelyekben elmondják nehéz életüket az asszonyok, férfiak, öregek. Megrázó tényekkel, szomorú emberi sorsokkal ismerkedünk meg ennek a műsorszámnak keretében.
LEKTORCÉDULA: Szép, hatásos, erőteljes Titó ellenes anyag. Az adás is jól sikerült. Azért javaslom ismétlésre. – Haldo.
LEKTORCÉDULA 2: Urbán Ernőnek ez az írása vádirat Titó nyomortteremő terrorja ellen. A jugoszláv dolgozók levelei, amelyeket Urbán Ernő idéz, megrázó dokumentumai annak a mélységes nomornak és szenvedésnek, amelyben az ottaniaknak részük van.
Nagyon jónak tartokm ezt az anyagot. Jó a szerkezete is. A jugoszláv dolgozók leveleiből is, s a legutolsó levélből, amelyet néphadseregónk egyik katonája ír édesanyjának kitűnik az az óriási külömbség, amely a mi dolgozóink s az ottaniak élete között van. Urbán stílua is nagyon szép. Irodalmi formában tolmácsolja a tartalmat.
Forgatókönyv:
Az író hangja: A Rajk-per alkalmával mondott a népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás, hogy Titó magyarországi helytartói, merényletük sikere esetén Horthy vasjármát hozták volna vissza a nép nyakára, „Vasjármot, szögekkel kiverve”. A déli határszélen járva, a baranyai termelőcsoportok hirtelen kivirágzásának titkát kutatva hosszú kilométereken át kisértett ez a gondolat, a „szögekkel kivert vasjárom” gondolata. És ahogy Villányt elhagytam és gyalogszerrel törekedtem uticélom, Lippó felé, minduntalan a látóhatárt lezáró nyárfasoron állott meg tekintetem.
– Az ott már Jugoszlávia. Titó börtönországa.
És mikor alkonyattájt uticélomat elértem és a vendéglátó házak asztalához telepedtem, okkal-móddal Titó börtönországára tereltem a szót.
– Érkezik-e hír a szögesdrótok mögül? Írnak-e vajjon a koronok? Hogy megy a soruk odaát?
A válasz tömör volt és keserű:
– Rongyul.
És a beszélgetés hosszú óráinak kellett eltelnie, míg a lelkeken megnyílt a riadalom és bizalmatlanság zára és a legnagyobb megdöbbenésemre olyan bozonyítékok kerültek elő a kályhacsövek mögük meg a konyhakredencek fenekéről, amilyeneket mi, a boldog, szabad haza dolgozói el sem tudtunk volna képzelni.
Kitépett irkalapok, papírzacskók hátára írt, könnyel áztatott ceruzasorok hozták a hrt odaátról, a földi pokol országából a lassan-lassan az is kibontakozott vendéglátómim szavából, hogyan kezdődött a romlás, hogan nehezedett egyre jobban a jugoszláv dolgozók nyakára Titó vasigája.
Zenei átmenet
Elbszélő (női hang).
1948 ősze, mikor a Tájékoztató Iroda leleplezte Titó árulását és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ai Jugoszláviában törtnik, nem más, mint a Hitlerével teljesen rokon fasizmus. Sőt, ha lehet azt mondani, még a Hitler-fasizmusnál is aljasabb és kegyetlenebb elnyomás. Abban az időben még nyitva volt a határ a kettős birtokosok számára, vagyis határátlépő igazolvánnyal ide is oda is bizonyos zónán belül átjárhattak a gazdák.
Csendes aláfestő zene indul
Így történt, hogy kukoricatörés után, az egyik csendes, későőszi napon, mikor a pókok sütkérezni ülnek ki a galagonyabokrokra és a friss szántáson a darvak elhullajtott tollát fujkálja a szél, Kudar Balázs és Karvalics Görgye föltarisznyázott, hogy a tulnan eső földeket föltekintse. A föltarisznyázást úgy kell érteni, hogy az asszony hagymát, kenyeret, szalonnát, egy csipetnyi sót meg paprikát hajtogatott bele a kendőbe s a két utitárs, egy magyar meg egy magyarországi délszláv gazda átkelt a határsorompón.
Zene kiúszik
(betérnek egy kocsmába. – Elsírja magát egy helyi, hogy elvették a kenyeret – Hosszú monológok.- Két favágó beszélget: egy halott mellett.
Elbeszélő: „Ferót agyoncsapta egy rönk. Ott temették el. Sirrt nem ástak nekik, met ott csak szikla van”.
Asszonyhang: „Nagyon drága minden, mindekünk meg csekély a fizetés”.
.. Az író hangja: ,., „érik napról napra a jugoszláv parasztokban is a harag és bosszú, mely előbb-utóbb elsöpri Titót és gyökerestől kiirtja népnyúzó bandáját”
Korabeli ajánlószöveg
Urbán Ernő szép és érdekes útinaplójában azokról az élményekről beszél, amelyeket déli határaink mentén utazva szerzett. Egyszerű emberek véleményét közvetíti: hogyan látják a Tito-sanyargatta jugoszláv nép sorát. Keserűen panaszkodó és lázadó hangú leveleket hozott délről, amelyeket kerülő utakon, titokban küldtek át a határon rokonaiknak a jugoszláv kizsákmányolt parasztok és munkások, s amelyekben elmondják nehéz életüket az asszonyok, férfiak, öregek. Megrázó tényekkel, szomorú emberi sorsokkal ismerkedünk meg ennek a műsorszámnak keretében.
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek |
Bánhidi László
Gáborjáni Klára| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték |
|---|---|
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1950. december 14. |
| Játékidő | 30 perc |
| Releváns földrajzi régió | Vidék, Külföld |
| Időszinkronitás | Szinkron |
| Megidézett kor (magyar) | 1949-1953 Rákosi-korszak |
| Szemléletmód, alműfaj, tematika |
Szocialista |
| Szövegforma | DIalógus |
| Narratíva/konfliktustípus | Szenvedéstörténet, Látogatás egy másik világban |
| Cselekmény kronológiája | Nem meghatározható |
| Narráció helye | Rezonőr |