Sárika lámpása

Dokumentumjáték eredeti hangfelvételekkel

1964. márc. 11. K. 18,45

Szerk: Bánkúti Gábor

1964. márciusában hangzott el a Sárika lámpása c. első dokumentum műsor a magyar rádióban. Műsor, mert a rádiózás különböző eszközeit használja fel, és dokumentum, mert megörökíti a kort, amelyben játszódik. Bár a címe nem utal rá, ez mégis egy oknyomozó riportokból összeállított műsor, melynek alkotói Bánkuti Gábor, Bereczky Gyula és Dolgos János.

A cím mindig sokat sejtető, vagy épp a lényeget eltakaró, és ez most sincs másképp: annak, aki nem élt 1964-ben, nem sokat mondhat a Sárika név, és még kevesebbet a szóösszetétel a Sárika lámpása. A hallgató teljesen tudatlan az első pár percig, amikor is kiderül, miről is fog szólni az elkövetkező egy óra. A középpontban egy tragikus gyermekgyilkosság áll, melyet Sásdon követtek el, 1963. október 27-én.
A készítők felkeresték a szemtanúkat, hatósági embereket, a falu lakóit, a kislány édesanyját, és apjának rokonait is. „A nyilatkozatokat, beszélgetéseket, vallomásokat külön kommentár nélkül olyan dramaturgiai sorrendbe rakták, amelyből pontosan fény derül a tragikus esemény hátterére.”

Már a hangjáték elején kiderül, hogy az alig 5 éves Sárika meghalt Sásdon. A hallgató félelemmel teli rettegéssel várja, vajon hogyan következett be a tragikus esemény, ám amit hallani fog, arra biztosan
nincs felkészülve. Az egy órás hangjátékban sorra veszik a történéseket, a zokogó édesanyától kezdve az agresszív apán át, egészen a változatos kínzásokig, majd a végén ütköztetik az álláspontokat, és kérdéseket tesznek fel a felelősöknek. Mindhiába.

A történetnek nincs különösebb zenei aláfestése, a tragikus eseményeket nem kell és nem is lehet fokozni. A megszólalók a maguk sorrendjében mind a helyükön vannak, lassan, borzalmasan lassan tárják a hallgatóság elé a kislány életének mozaikdarabkáit. A zokogó édesanya elbeszéléséből ismerjük meg a kislány apját, a rokonságot, majd a falubeliek elmondása alapján rajzolódik ki az asszony és férje alakja. A nő második férjének személyiségét is a szomszédok, munkáltatók elmondásából ismerhetjük meg.

Már a legelejétől érezhető a tragikus vég, a tehetetlenség, és az iszonyatos csúsztatások, hazugságok csak fokozzák a feszültséget. Hiába egyértelmű az igazság, a történet rávilágít a bürokratikus rendszer árnyoldalaira is, megmutatja milyen tehetetlen az átlagember, ha a felső vezetés ellen akar harcolni.

A kislány tragikus és szenvedéssel teli életének utolsó állomása szülei válása után, szörnyeteg apja és nevelőanyja sásdi otthona, ahol kínozták, hideg vízben fürösztötték, éheztették és gyakran alaposan
meg is verték.

A rádióműsor arra keresi a választ, hogyan fordulhatott elő, hogy halálra kínoztak egy ötéves kislányt, felelős emberek tudtával. A történetben szép lassan rajzolódik ki a magas beosztású rokonokkal „büszkélkedő”, alkoholista, agresszív apa alakja, aki bosszúból, elveszi a szerető anyától közös gyermeküket, valamint a férfi sógorának figurája, aki az elejétől kezdve tudott a kínzásokról, mégsem tett semmit, sőt, állítása szerint „el is volt túlozva ez a dolog”.

A történetben már az elején kiderül, az eredeti ítélet hangbejátszásából, hogy az apát halálbüntetéssel sújtották, míg a mostohaanyát – aki végigasszisztálta a kislány halálát – végül felmentették a halálos ítélet alól, azonban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.

Bár a bűnösök megkapták büntetésüket, de vajon azok lelkiismerete megnyugodhat e valaha, akik tudtak arról mit művelnek „szülei” a kis Sárikával a sásdi házban. A dokumentumjátékból kiderül, kik tudtak a
szörnyű bánásmódról, hogy kik próbálták megakadályozni az erőszakot, hogy kik voltak Török Antal és a mostohaanya tettestársai, és hogy milyen szerepe volt Sárika hálában a sásdi TSZ elnöknek. Arra pedig, hogy miért van Sárikának lámpása, csak a hangjáték utolsó percei adhatnak választ…

”Balázs Rita Rebeka” 2011