Pesti emberek

Összefoglalás

„Szokatlan és kissé bonyolult játék lesz az, ami most következik. Ugyanis egyszerű pesti emberekről szól” – kezdődik a hangjáték.

Nagyívű panoráma a háborút megelőző és azt követő évekről, a magyar történelem legfordulatosabb éveiről, egy szerelmi történetbe ágyazva.

1939-ben egy tanárképzésben részt vevő társaság megbeszéli, hogy heten „thébaiak” udvarolnak egy lánynak, mindegyik külön-külön találkozzon vele, és majd ő dönt. Heten a társadalom különböző rétegeit képviselik, és Mónika találkozásain és újratalálkozásain keresztül ezeket az életeket ismerjük meg, udvarlási stílusukon és későbbi sorsukon is keresztül. Mivel jön a háború, és a különféle udvarlókat különféle élethelyzetekbe és polcokra viszi, és annak egyes korszakai, ahol időnként összetalálkoznak. Közben végignézzük a történelmi fordulópontokat, a nyilas hatalomátvételtől a Rákosi-rendszeren át a rehabilitációig és az 56-os ellenforradalomig, amikor megismerjük a jószándékú tüntetőket és az eseményeket lincselésbe és reakciós ellenforadalomba vivőket is, de szerencsére vannak olyan kommunisták, akiknek sikerül visszafordítani ezt az utat. Miközben a karakterábrázolások remekek, a két órás hangjáték végigvisz a társadalmon, azokon a dilemmákon, amikbe a történelem sodorta a barátokat, 1958-ban a fő mondanivalója az forradalom leverésének kádári igazolása volt, 56-ot Kádári szemüvegen keresztül mutatva be, megalapozva a következő 30 év történelemszemléletét, pontosabban lezárva azt a korszakot, amikor még lehetett egyáltalán valamilyen módon beszélni 56-ról (72 és 81 között nem ismételték).

A rádiójáték keretjátéka az, hogy Mónika a történetet a jelenben (1958) elmeséli visszaemlékezve az eseményekre az egyik udvarlónak egy kávézóban (sajnos recsegő gramofonlemez-kávézó-atmoszférától kísérve).

A színészi játék, rendezés a különféle jelenetekben egészen reális, gyönyörűen festi le a hangzó környezetet és a játék reális, jó feszültségteremtő erejű. A kisember életét mutatja be, a mikrotörténelmet, de nem az addig promotált munkás vagy paraszt, hanem pesti értelmiségiek szemszögéből

Színlap

Mesterházi Lajos rádiójátéka.

Hangjáték 3 részben, elő- és utójátékkal.

Zenéjét szerezte: Sárközy István

A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Gergely Pál vezényli.

Zenei rendező: Rónai István;

A dalszöveget Hajnal Gábor írta. = A verseket Hajnal Gábor írta. A kísérőzenét Sárközi István szrezte. Az író bevezető- és záró szavait Ladányi Ferenc mondta el.

Hangtechnikus: Stuhl Béláné, Szabó Ferenc, Tarr Jenő

Rendezőasszisztens: Bán Zoltán

Technikai rendező: Mike Kári és Kárpáti Dezső

Dramaturg: Lóránd Lajos

Rendező: Barlay Gusztáv

A szereposztásból:

Az író – Ladányi Ferenc

Mónika – Kohut Magda

A férje – Benkő Gyula

Sándor – Pándi Lajos

András – Basilides Zoltán

Béla – Gönczöl János

Gyula – Bárdi György

Tamás – Kálmán György

László – Mádi Szabó Gábor

Deske – Horkai János

Mama – Sulyok Mária

Toncsi néni – Lázár Mária

Közreműködik: Hlaszny Béla és Raics István

Felvétel: 1958. március 11.
1958. április 15 K 20.20
1958. május 13., K 20:25-22:30 (kiadott)
1959. február 14, P 15.25
1965. január 10, K 20.10 Husz év magyar hangjátékaiból.
1968. április 7., P 16.18 A Rádiószínház múzeumából
1970. szept. 20., P 2057
1972. jún. 11., K 19.54
1981. júl. 5., K 18.45 Harminc éves a Rádiószínház
1986. március 5., K 19.15
1987. február 26., K 19.15
1991. március 2., K 19.05 75 éve született Mesterházi Lajos
126 prc

„Szinpadi műként is sikerrel járta be a hazai és külföldi szinpadokat” – 1965. január 8.

A kor legsikeresebb rádiójátékai egyikeként említik