Pesti emberek

„Szokatlan és kissé bonyolult játék lesz az, ami most következik. Ugyanis egyszerű pesti emberekről szól” – kezdődik a hangjáték.

Nagyívű panoráma a háborút megelőző és azt követő évekről, a magyar történelem legfordulatosabb éveiről, egy szerelmi történetbe ágyazva.

1939-ben egy tanárképzésben részt vevő társaság megbeszéli, hogy heten „thébaiak” udvarolnak egy lánynak, mindegyik külön-külön találkozzon vele, és majd ő dönt. Heten a társadalom különböző rétegeit képviselik, és Mónika találkozásain és újratalálkozásain keresztül ezeket az életeket ismerjük meg, udvarlási stílusukon és későbbi sorsukon is keresztül. Mivel jön a háború, és a különféle udvarlókat különféle élethelyzetekbe és polcokra viszi, és annak egyes korszakai, ahol időnként összetalálkoznak. Közben végignézzük a történelmi fordulópontokat, a nyilas hatalomátvételtől a Rákosi-rendszeren át a rehabilitációig és az 56-os ellenforradalomig, amikor megismerjük a jószándékú tüntetőket és az eseményeket lincselésbe és reakciós ellenforadalomba vivőket is, de szerencsére vannak olyan kommunisták, akiknek sikerül visszafordítani ezt az utat. Miközben a karakterábrázolások remekek, a két órás hangjáték végigvisz a társadalmon, azokon a dilemmákon, amikbe a történelem sodorta a barátokat, 1958-ban a fő mondanivalója az forradalom leverésének kádári igazolása volt, 56-ot Kádári szemüvegen keresztül mutatva be, megalapozva a következő 30 év történelemszemléletét, pontosabban lezárva azt a korszakot, amikor még lehetett egyáltalán valamilyen módon beszélni 56-ról (72 és 81 között nem ismételték).

A rádiójáték keretjátéka az, hogy Mónika a történetet a jelenben (1958) elmeséli visszaemlékezve az eseményekre az egyik udvarlónak egy kávézóban (sajnos recsegő gramofonlemez-kávézó-atmoszférától kísérve).

A színészi játék, rendezés a különféle jelenetekben egészen reális, gyönyörűen festi le a hangzó környezetet és a játék reális, jó feszültségteremtő erejű. A kisember életét mutatja be, a mikrotörténelmet, de nem az addig promotált munkás vagy paraszt, hanem pesti értelmiségiek szemszögéből