Krúdy-fantázia

Török Tamás rádiókompozíciója
Zeneszerző: Hidas Frigyes
Szereposztás:
Rezeda Kázmér és Árnyék – Latinovits Zoltán,
Antónia és Álom – Császár Angela, Kisilonka
Jácint és Borospohár – Szénási Ernő,
Alvinczi Eduárd – Turgonyi Pál
Km. Bajcsay Mária, Bars József, Falvay
Erzsébet, Gömöri István, Holl János,
Horváth Ottó, Illyés Mária, Kristóf Tibor,
Polyák Zoltán, Somfai Éva
A hangfelvételt Hámor János és Varga Károly
készítette
Zenei munkatárs: Kelemen László
Dramaturg: Magos György
Rendezte: Török Tamás

1974. augusztus 25. 22.09-23.00 3. Műsor

1974. 11. 30.

1975. január 5 P

1975. 11. 23. 16:11, Kossuth

1976. szeptember 5.

1978.12. 04. 17:20, Kossuth Rádió

1981. február 19.

1986. március 20. 16:13 Petőfi

1987. június 24.

1993. július 26.

1995. 05. 31.

2001. 06.06.

2002. ápr 12. P 2.13

2003. 03. 11.

2003. dec. 18. P

2004. február 17. B 10.05

2006. december 25., K

Krúdy-fantázia

Árnyék és Álom ül az ember vállán. Az egyik életben tart, a másik
sokféle halállal fenyeget, de mégis ő teszi elviselhetővé az életet.
Ha minden Árnyék Latinovits Zoltán hangján szólna gazdájához, és
minden Álom Császár Angéla bársony torkából súgna édes szavakat az
ember fülébe, akkor sokan talán csak hátradőlnének és élveznék
kettejük véget nem érő párbaját. Török Tamás fantáziájában az emberi
hang és a zene elválaszthatatlan egymástól. Néha észrevétlenül forrnak
egybe: monológot szétfoszlató dallamokban, csalfa női hangot kísérő
kacér hegedűjátékban, mélyvonósokkal alátámasztott igazságokban
(„..nem kell sietni kérem, egyszer úgyis meghalunk”), Rezeda úr
nyomasztó könnyeit aláfestő vonóhúzásokban.

Néha szerepet cserélnek, és húsvér kórus kelti életre a szemtelen és
egyszerre hátborzongatóan suttogó fákat („Tiszta lelkiismerettel
esküszünk, hogy szinte semmi szeméremsértőt nem leplezünk”), miközben
arcunkba csapkodó levelek között követjük a szerelme után leselkedő
főszereplőt. Piruló női hangok idézik fel Rezeda úr egykori hírnevét,
és megkongatott harang, Óbudát jelző gőzhajó, csacsogó hullámok,
füstölgő vonat hangjaivá olvadnak össze az ütemes sustorgások.

A negyvenöt percben egyetlen unalmas pillanat sincsen, mert a
karakterekben és Krúdy mondatokban lubickoló színészek olyan kiválóan
keltik életre a történéseket, hogy a hallgató szinte teljesen
belefeledkezik az eléje táruló képsorokba. Császár Angéla valóban
rózsaszínné festi az elcsendesülő főváros egét, míg a mesélő hangja –
ha hagyjuk neki – tényleg elkalauzol bennünket azokba az utcákba, ahol
a bús fényű kandeláberek alatt lépkedő Rezeda úr mögé időről, időre
becsatlakozik Árnyéka.

Latinovits hangjában érezni a főszereplő minden rezdülését, ahogy
féltékenyen felül az asztalnál, miközben táncoló szerelmét figyeli,
majd szomorú önámításba kezd („Ti nők, ti szegény áldozatok!
Mindeneteket odaadjátok a férfiaknak és ezért többnyire csak bókok és
hazugságok hamis pénzeit vágjátok zsebre”) és
fájdalmasan-beletörődötten elismeri: „Ismét megcsalnak a nők”.

A kitudja- honnan-visszhangzó Árnyék egy pillanatra sem mulasztja el,
hogy az igazságot („Ez különben gyakori dolog, hogy a nők éppen
kedvesüktől kérnek kulcsot ahhoz a házhoz, ahol a másik kedvesükkel
találkozgatnak”), vagy a jóízű gúnyt („Szerelmi kaland, ostobaság,
vénségedre”) gazdája arcába vágja. Az Álom pedig mintha időről időre
védelmébe venné a bohókás és megbízhatatlan Antóniát, akinek szintén ő
kölcsönzi mézédes hangját.

Egy rövid ideig talán maga Szindbád ül a vendéglő asztalánál –
sohasem fogom elfelejteni a gimnáziumi irodalom órán először látott
„velős csont” jelenetet -, és csak sorolja, sorolja a kulináris
remekműveket (könnyű csirke, nem sör, hanem ser, csontos, vagy csont
nélküli marhahús paradicsommártásban, fiatal hagyma).

Eközben csábító női hangok emlékeztetnek az étel és a nő (csalfa
barnák, vanília fagylalt és szőkeség, társadalmi hovatartozás,
szerelem, érzékiség szempontjából különböző nőalakok) miatti bűnbeesés
hasonlóságára. Az oldalas persze nem csal meg és nem hagy el, de úgy
megfekheti a gyomrot, hogy az ember utána kétszer is meggondolja,
mielőtt újra belekóstolna.

”Karcsay Ágnes” 2011

Kritikusok díja Hangjáték

A NAVA oldalán közölt adatok a hangjátékról:
Krúdy-fantázia
Török Tamás rádiókompozíciója
Zeneszerző: Hidas Frigyes
Szereposztás:
Rezeda Kázmér és Árnyék – Latinovits Zoltán, Antónia és Álom –
Császár Angela, Kisilonka Jácint és Borospohár – Szénási Erno,
Alvinczi Eduárd – Turgonyi Pál
Közreműködik: Bajcsay Mária, Bars József, Falvay Erzsébet, Gömöri
István, Holl János, Horváth Ottó, Illyés Mária, Kristóf Tibor,
Polyák Zoltán, Somfai Éva
A felvételt Hámor János és Varga Károly készítette
Zenei szerkesztő: Kelemen László
Dramaturg: Magos György
Rendező: Török Tamás
Gyártási év: (1974)
A Rádiószínház műsora
(1974. augusztus 25-i adás ismétlése – További ismétlés: 1974.11.30;
2004.02.17)

Ismétlések dátumai: 1974-11-30|2006-12-25
NAVA ID-k: 3390335