Baskircsev Mária

Czinder Ágnes hangjátéka

Szereplők:

Baskircsev Mária – Nagy-Kálózy Eszter

Rodolphe Julian – Rajhona Ádám

Jules Bastien-Lepage – Rudolf Péter

Breslau – Fullajtár Andrea

Tony Robert-Fleury – Lukács Sándor

Pasa – Ternyák Zoltán

Grigorij – Menszátor Attila

Misa – Szirtes Balázs

Sarah – Gryllus Dorka

Amerikai nő – Igó Éva

Készítette: Fényes Péter, Diósi Sarolta

Zenéjét összeállította és zongorán km.: Demjén Erzsébet

Dramaturg-rendező: Kőváry Katalin

1997.05.10. 23.10

Petőfi

65 perc

Cikk:
Gazdag kaukázusi családból származott, de több nemzetiség keveredett Baskircsev Mária vérében, aki a múlt század második felében mindössze huszonnégy évet élt. – A rendkívül excentrikus leányzó azon fáradozott, hogy megvalósítsa önmagát – mondja Kőváry Katalin, a Baskircsev Mária című hangjáték rendezője. – Mindenáron nagy művész akart lenni. Tény, hogy festményeit neves képtárak őrzik. Halhatatlanná mégis naplója vált. Számos nyelvre lefordították, magyarul is megjelent. Baskircsev Máriáról több darabot írtak. Általában a női önkifejezés élharcosaként ábrázolták, aki a szerelmet, sőt mindenféle érzelmi kötődést elutasított.
– A mi hangjátékunknak Czinder Ágnes a szerzője. A fiatal írónő a dramatikus műfajban dolgozik a legszívesebben. Nem szeretem, ha valakiről hangsúlyosan mondják: női író, de tény, hogy Czinder Ágnes darabjai vállaltam női szemmel nézik a világot. Érdekes darabot írt Nagy Katalinról, s ha jól tudom, legújabb műve Lucretia Borgiáról szól. Már több hangjátékát rendeztem, s most is örültem, amikor kezembe került Baskircsev Máriája. Hősnője féktelenségében, habókosságában Psyché alakjával rokon. Nagy-Kálózy Eszter egész különleges módon ráérzett a figurára. Sokszínűen alakítja a főszerepet. Az őt körülvevő férfinép díszes társaság: Rajhona Ádám, Rudolf Péter és Lukács Sándor. A rádióművészet nagyon izgalmas műfaj, és én, aki harminc év óta művelem, szomorúan látom, mennyire rossz helyzetben van e pillanatban. Lassanként egy kihaló mesterség utolsó képviselőjének érzem magam. Nagy kár, hogy ritkul a hangjátékok száma. Mivel évtizedek óta párhuzamosan rendezek színházban és rádióban, megtapasztaltam, mennyire jót tesz egyik munka a másiknak. A rádióban a ritmus, a hangsúly, a szöveg drámaisága, s az, hogy a színésznek mindent a hangjával kell kifejeznie, óriási tréninglehetőség. Az írónak pedig módja van a dialógustechnikákat kipróbálni. Egy sor darab a rádióból jutott el a színpadra.

Rádió és Televízió Újság, 1997. május 5. – 11., 7. oldal, Jálics Kinga