Velencei est

Hangképjáték A budapesti stúdió Antonio Widmannak, az olasz követség sajtóattaséjának hangképjátékát adja elő „Egy óra Velencében’’ címmel. A kitűnő szerző, aki már eddig is nagy és értékesmunkásságot fejtett ki az olasz-magyar kulturális kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében, olvasóközönségünk számára rendkívül érdekesnek ígérkező, újszerű hangképjátékáról a következőket mondotta: — Nagy örömmel ragadtam meg azalkalmat, hogy a mikrofonon keresztülolyan műfajt mutassak be, amelyet eddig szinte alig ismertek és csak ritkán, tökéletlen formában aknáztak ki. A velencei est ötlete akkor keletkezett, amikor a rádió vezetőségével magyar népdalok olasz interpretálásáról s olasz dalok magyar tolmácsolásáról beszélgettem. Ezzel kapcsolatban kifejtettem, hogy a mikrofonon keresztül hangképek segítségével szuggesztív erővel a közönség elé lehet varázsolniegy-egy nép vagy város karakterét. A gondolat a rádió vezetőségének nagyon tetszetts mindjárt örömmel fogadták azt az ajánlatomat, hogy bevezetőül először Velencét mutatnám be ilyen módon a magyar rádióközönségének. Négy teljes hónapon át dolgoztam atémán. A munka azért tartott ilyen sokáig, mert sok levelezésbe és utánjárásba került, míg az anyagot Olaszországból össze tudtam hordani. De örömmel állapíthatom meg, hogy fáradozásom teljes eredménnye ljárt: azok a dalok, amelyek előadásra kerülnek, szinte mind klasszikus értékűek és valamennyi a velencei népköltészetnek egy-egy remeke. A dalok mellett hallanifogja a közönség Velence jellegzetes zajait, amelyek, azt hiszem meg fogják éreztetnia lagúnák városának levegőjét, hangulatát. A probléma, amelynek megoldását fogja kapni a rádióhallgatóság, engem még mos tis rendkívül izgat és foglalkoztat. Mivel érzem, hogy már helyes úton járok,a jövő csütörtöki hangjátékot csak beharangozásnak tekintem. Már nagyjában három új ilyen hangjátékot készítettem elő, amelyekkel Rómát, Nápolyt és Budapestet fogom bemutatni. A római hang-játék érdekessége az lesz, hogy a hang- képek segítségével a magyar közönség eléhozok egy nagyszabású fasiszta demonstrációt és egy Mussolini-beszédet. A nápolyi est középpontjában a Pie di Grotta híreshangversenye fog állni, amelynek keretében a nápolyi dalköltészet remekei kerülnek előadásra. A budapesti hangképjátékot olaszul fogom megírni és előadatni. A rádióvezetőségének annyira tetszik a terv, hogymár megpendítették a gondolatot: Budapest hangképjátékát esetleg még német és angol nyelven is előadatják. Ez a többnyelven való tolmácsolás nemcsak arra volna jó, hogy irodalmi és művészi szempontból ismertesse Budapestet, hanem arra is, hogy Budapestre idegenforgalmi szempontból is felhívja a kultúrnemzetek figyelmét. A mikrofon által nyújtott lehetőségekmég egyéb tervekre is ösztönöztek, így például „Falusi hajnal” címen szintén írok egy hangjátékot, amely nem csupán arra törekszik, hogy realisztikus hűséggel visszaadja az ébredő falu hangjait, hanem úgyvan megkomponálva, hogy apoteózisa legyen a munkának és az egészséges életörömnek. Az „Egy óra Velencében” című hangjáték szereplői egytől-egyig kitűnő művészek lesznek. Szerepelni fognak Lánczy Margit és Abonyi Géza, a Nemzeti Színház tagjai, továbbá az olasz kolónia tagjai, köztük D’Arrigo Kornél, a kitűnő olasz magyar színész, Paroval Liliana olasz színésznő, aki a budapesti Színiakadémiát végezte, Diego Rojer, a rádióközönség általis ismert tenorista és még többen.

Hangképjáték
Rendező Antonio Widmar és Csanády György. Közreműködők: Lánczy Margit; Abonyi Géza; D’Arrigo Kornél; Paroval Liliana; Diego Rojer
November 17-én este 8 órakor a budapesti stúdió Antonio Widmannak, az olasz követség sajtóattaséjának hangképjátékát adja elő „Egy óra Velencében’’ címmel. A kitűnő szerző, aki már eddig is nagy és értékesmunkásságot fejtett ki az olasz-magyar kulturális kapcsolatok szorosabbá tétele érdekében, olvasóközönségünk számára rendkívül érdekesnek ígérkező, újszerű hangképjátékáról a következőket mondotta: — Nagy örömmel ragadtam meg azalkalmat, hogy a mikrofonon keresztülolyan műfajt mutassak be, amelyet eddig szinte alig ismertek és csak ritkán, tökéletlen formában aknáztak ki. A velencei est ötlete akkor keletkezett, amikor a rádió vezetőségével magyar népdalok olasz interpretálásáról s olasz dalok magyar tolmácsolásáról beszélgettem. Ezzel kapcsolatban kifejtettem, hogy a mikrofonon keresztül hangképek segítségével szuggesztív erővel a közönség elé lehet varázsolniegy-egy nép vagy város karakterét. A gondolat a rádió vezetőségének nagyon tetszetts mindjárt örömmel fogadták azt az ajánlatomat, hogy bevezetőül először Velencét mutatnám be ilyen módon a magyar rádióközönségének. Négy teljes hónapon át dolgoztam atémán. A munka azért tartott ilyen sokáig, mert sok levelezésbe és utánjárásba került, míg az anyagot Olaszországból össze tudtam hordani. De örömmel állapíthatom meg, hogy fáradozásom teljes eredménnye ljárt: azok a dalok, amelyek előadásra kerülnek, szinte mind klasszikus értékűek és valamennyi a velencei népköltészetnek egy-egy remeke. A dalok mellett hallanifogja a közönség Velence jellegzetes zajait, amelyek, azt hiszem meg fogják éreztetnia lagúnák városának levegőjét, hangulatát. A probléma, amelynek megoldását fogja kapni a rádióhallgatóság, engem még mos tis rendkívül izgat és foglalkoztat. Mivel érzem, hogy már helyes úton járok,a jövő csütörtöki hangjátékot csak beharangozásnak tekintem. Már nagyjában három új ilyen hangjátékot készítettem elő, amelyekkel Rómát, Nápolyt és Budapestet fogom bemutatni. A római hang-játék érdekessége az lesz, hogy a hang- képek segítségével a magyar közönség eléhozok egy nagyszabású fasiszta demonstrációt és egy Mussolini-beszédet. A nápolyi est középpontjában a Pie di Grotta híreshangversenye fog állni, amelynek keretében a nápolyi dalköltészet remekei kerülnek előadásra. A budapesti hangképjátékot olaszul fogom megírni és előadatni. A rádióvezetőségének annyira tetszik a terv, hogymár megpendítették a gondolatot: Budapest hangképjátékát esetleg még német és angol nyelven is előadatják. Ez a többnyelven való tolmácsolás nemcsak arra volna jó, hogy irodalmi és művészi szempontból ismertesse Budapestet, hanem arra is, hogy Budapestre idegenforgalmi szempontból is felhívja a kultúrnemzetek figyelmét. A mikrofon által nyújtott lehetőségekmég egyéb tervekre is ösztönöztek, így például „Falusi hajnal” címen szintén írok egy hangjátékot, amely nem csupán arra törekszik, hogy realisztikus hűséggel visszaadja az ébredő falu hangjait, hanem úgyvan megkomponálva, hogy apoteózisa legyen a munkának és az egészséges életörömnek. Az „Egy óra Velencében” című hangjáték szereplői egytől-egyig kitűnő művészek lesznek. Szerepelni fognak Lánczy Margit és Abonyi Géza, a Nemzeti Színház tagjai, továbbá az olasz kolónia tagjai, köztük D’Arrigo Kornél, a kitűnő olasz magyar színész, Paroval Liliana olasz színésznő, aki a budapesti Színiakadémiát végezte, Diego Rojer, a rádióközönség általis ismert tenorista és még többen.

1932. november 17. Rádió Budapest I. 20:00