🔈 Rokonok (Bukaresti Rádió)

Egy rádiós naplójából. 1991. június 14. Kovács Ferenc sorozata

A legizgalmasabb játék a rádiójáték-készítés volt a romániai-magyar rádiózás gyermekkorában Bukarestben.

Én kezdtem 1950-ben Jordáki Lajos és Marosi Péter bábáskodásával, Kolozsvárott a Sütő-Hajdú, Mezítlábas Menyasszony színmű átdolgozásával. Szerkesztőségi poétánk Sziklai Jenő folytatta a Cyrano-ból készített rádiójátékkal Kovács Gyurival a címszerepen. A doboz elveszett, bár lehet, még előkerül valahonnan, de megmaradt az Utunkban Jánosházi György kritikája. Címe: Cyrano és a rádió piros ceruzája. Jó cím és Jánosházi Gyurka jól le is dorongolta az adaptálót húzásaért. Igaza volt Jánosházinak, de nem vette figyelembe, nálunk sokáig nem a művészi munkára való törekvés számított, hanem az, hogy 57 percet nem halladhat meg a rádiójáték, mert egyszerre csak egy óra műsoridő állott sokáig a rendelkezésünkre. E kolozsvári kísérletek után következett a nagy vásárhelyi korszak, a Székely Színház fénykora, majd új lány jött a szerkesztőségbe, Konsza Judit, merész és vállalkozó kedvű, intelligens és megfontolt. Az ő ötlete volt, készítsünk rádiójátékot Móricz Zsigmond halálának tizedik évfordulójára. A Rokonokra esett a választás, közismert, hogy ezt a regényét maga Móricz nem dolgozta át színpadra, mint például az Úri murit, a Légy jó, mint halálig, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, vagy a Fáklyaláng című regényeit, de megmaradt egy színpadi vázlat, amiből színdarab született, de már az író halála után. Konsza Judit nem ebből a regényből dolgozott, és nagy érdeme, hogy a kolozsvári színpadi bemutató előtt kereken, tíz esztendővel megszólalt a Bukaresti Rádióban, és később ismétlésben a Kolozsvári Rádióban is a Rokonok. Moricz 1933-ban jelentette meg ezt a regényet, és benne az első világháború utáni Bethlen kormány korrupciós világát mutatja be. A regény lényegét Zsarátnokváros polgármesterével mondatja el. Honfoglaláskor kiosztotta Árpád apánk az országot a rokonok rokonjai között, azóta itt csak a rokonsági viszonyok uralkodnak.

Kopjás itt, Zsarátnokváros új főügyészét is ez a rokonság folytja meg.

1953-ban lett kész a rádiójáték-változat, de csak év végén karácsony körül tudtuk magnószalagra rögzíteni. Televíziós szóval én lettem a gyártásvezető, mert én jöttem haza az éves fejtágító tanfolyamról egy kis szünidőre Kolozsvárra. És mert a Mezítlábas Mennyasszony hangfelvétele kicsit tompára sikerült a színház zenekari süllyesztőjében, baráti alapon megszereztem a Nyomdászok szakszervezetének volt Unió utcai nagytermét, ahol valamikor tinédzser koromban táncolni tanultam, de úgy, hogy ma sem tudok táncolni. Tehát itt ütötte fel tanyáját az egy személyből álló stáb, Nicolai Kidu barátom kitűnő angol gyártmányú Nagra magnetofonjával, de az utolsó pillanatban berepült Kolozsvára a Román Televízió első számú hangmestere, Lucian Ionescu mérnök is, mert látni akarta az akkor bemutatott Schiller dráma az Ármány és szerelemben kedvencét a Lújzát alakító Komsa Máriát, azt a szőke csalogányt, vagy mint románul mondják, azt a bibélode porcelánt. Hát így lettem én gyártásvezetője, szerkesztője a románt darabnak is, mert a bukaresti szerkesztő hármunkra bízta a technikai kivitelezést. De maradjunk a Rokonoknál.

Delli Ferenc, aki akkor szerződött át a Vásárhelyről Kolozsvára, mint rendező vette kezébe az ügyet, és parádés szerepoztást írt ki. Tessék csak ide figyelni, mondom a neveket: Benes Ilona, Tóth Ilus, Lois Sári, Dorián Ilona, Fekete Mihály, Csóka József, a főszereplő Flóra Jenő, aki Kopjásit, Zsarátnakváros új főügyészét alakította. Ennyi. Egyelőre elég is volt a szövegelésből. A következik a rádiójáték eleje újrajátszásban.

*

Még csak annyit: a szereposztást egykori bukaresti szpíkerünk, Vajda Julika, mondta el, aki másodállásban töltötte be ezt a tisztséget, mert egyébként orvosi praxist folytatott, akár csak mostani orgonaművész kollégánk, dr. Barta Tibor.

És most őszintén bevallok valamit. Mindaz, ami eddig elhangzott, csak azért történt, hogy Konsza Juditról tudják beszélni. Ennek a kedves, hangulatos leánynak az élete olyan, mint a Kopjási főügyészé. Fellobban és egyszer hirtelen ellobban.

Pedig ő nem keveredett bele rokoni panamába, apja Konsza Samu háromszéki népdalgyűjtő tanító volt, lányát pedig az irodalom érdekelte, de a magyar és a francia irodalom. Szép volt ez a lány, amikor operában, hangversenyre mentem vele, számomra valósággal kínos volt, hogy a teremben mindenki őt figyelte. És pontos volt, mindenüvé az elsők között érkezett, de előadás után kifelé már nem sietett, csak mikor már majdnem üres volt a terem, csak akkor szedelőzködött. Nem akarta, hogy lássák, nem akarta, hogy sajnálják.

A pompás termetű, érdekes arcú, ezüstszőke hajú lány egyik lábára sánta volt, de nagyon. Ez a születési vagy szerzett gyermekori sántaság, ölte, emésztette, ette a belsejét. Ha csúf lett volna, talán nem zavarta volna annyira, hogy sánta. Ha buta lett volna, talán nem is tulajdonított volna neki fontosságot. Így van, ez van, de szépségét nem tudta összeegyeztetni sántaságával.

Akaratereje legtöbbször győzött, de aláásta idegrendszerét. Bukarest jót tett neki, eleinte, új helyre került, ahol kevesen ismerték. Hamar beleszokott a rádiós munkába, ez az adaptációja már érett rádióst mutat.

*

Ekkor, amikor ez a rádiójáték elhangzott a bukaresti hullámhosszon, Kolozsváron egy kis csoport már tanulta a rádiós mesterséget.

Készültünk mi is Kolozsvára. Ő nem akart egyetemi évei szinterére visszajönni, maradt hát Bukarestben, de nem a rádiónál, az állami irodalmi kiadó magyar szerkesztőségébe ment át. Több 1954-57 között megjelent könyv végén ott a neve: szerkesztette Konsza Judit.

És egyszer váratlan hírt kaptunk Bukarestből. Konsza Judit meghalt. Hogy hogy, milyen körülmények között, nem tartozik most ide. Fellobbant és ellobbant az élete akárcsak az általa rádióra alkalmazott Rokonok főszereplőjének, Kopjási főügyésznek az élete.

Amikor néhány héttel ezelőtt a pincében kezembe került ez a két doboz, rajtuk a Konsza Judit neve, akkor fogamzott meg bennem a gondolat, a rádiós naplóban bemutatom talán legkedvesebb rádiós kollégám portréját.