A király és az idő

Török Tamás hangjátéka jól illik a hangfantáziák sorába. Erdélyi János feljön Pestre, és véletlenül találkozik Erkel Ferenccel, akivel lejátssza az ország első időmérős sakkjátékát; utána pedig találkozik Kemény Zsigmonddal. Vagyis ez egyfajta sakknovella, ahol a sakk király és az idő sok rétegű metaforaként jelenik meg. Lassan gomolyog előre a cselekmény, közben Paganini zenéje – a rendező utasításának megfelelően – is együtt hullámzik a darabbal. A történelemből ismert szereplők bukkannak fel a téli kávéházban és bontakozik ki személyiségük, egymáshoz való viszonyuk. Sakktörténet, kultúrtörténet, a műkritikus (műítész) felelőssége, a felejtés és emlékezés, a magyar történelem tragédiái mind kényelmesen beleférnek ebbe a hangjátéknak írt darabba.  A kávéházi délután megelevenedik, és a felvétel leperegvén már a hallgató emlékeibe fészkelve él tovább.  Kiemelendő a narrátor szerepe, aki nem csak a környezetet, a sakkjátékot, de a szereplők gondolatait is kommunikálja.

CSELEKMÉNY:

Erdélyi János Pestre akar költözni és ehhez segítséget kérne Kemény Zsigmondtól, jó ismerősétől. Ő azonban megfeledkezik a találkozóról, ehelyett Erdélyi Erkel Ferenccel fut össze, aki épp behozza az első magyar sakkórát, egy homokóra-párt. Megkéri, játsszanak. Erkel a játék közben lassan előhozza egy régi fájó emlékét egy műkritikusról, aki majdnem kerékbe törte karrierjét. Sakkpartnerének először még csak nem is dereng, hogy az idézett sorokat ő írta. Később a szócsata és a sakkjáték párhuzamosan zajlik. Erkel újra veszt, mert nem figyel az órára, elfogy az ideje. Ekkor hozza be a pincér Keményt az utcáról, akiről kiderül, hogy súlyos elvi válságban van, segíteni nem tud. Erdélyi hazamegy, készülvén a költözésre, de még mielőtt utazhatna, meghal: elfogy az ideje.