Tanfolyam

Horváth Péter hangjátéka

Horváth Péter hangjátéka, a Rádiószínház bemutatója.

Rendező: Gothár Péter

Technikai munkatárs: Papp Tibor és Kovács Katalin

Dramaturg: Sári László

Szereposztás:

A nő – Bánsági Ildikó;

A férfi – Máté Gábor

Cikk:

Rádióújság: a Magyar Rádió hetilapja

7. oldal

Írta: Horváth Péter

Cím: Kinek szól a tanfolyam?

Valahányszor adásba kerül egy –egy új hangjáték, elfog a kétség: vajon meghallgatja-e őket valaki egyáltalán? S ha hallja is, odafigyel-e rájuk? Nem valószínű. De az ember megpróbálja becsapni önmagát. Gyerekkorom néhány évét a nagyapám csorba sakkfiguráinak társaságában töltöttem egy nagy, fekete politúros asztal alatt. Miközben nagyapám dagadt lábai az öreg Singer varrógép roggyant pedálját taposták a sarokban, én a sakkfigurák meséit hallgattam. Az egyik az anyjáról, a másik az apjáról, a harmadik a testvéréről, a negyedik a barátairól beszélt nekem. Esténként, amikor a nagyapám hazajött a hivatalból, továbbadtam neki a hallottakat. Megértően hallgatott, néha mosolyogva kiigazított egy-egy kacska történetet. Egyszer azonban rosszkedvűen érkezett haza.
– Az egész élet hazugság – morogta. – A sakkfigurák különben sem tudnak beszélni. Magadban motyogsz az asztal alatt, mert nem kellesz senkinek.
Hetekig zokogtam. Nagyanyám színes ruhákat varrt a báboknak, de én mindet kiszórtam az ablakon. Elkeseredetten bömböltem, nem tudtak megnyugtatni. Egy napon aztán lekuporodott hozzám az öreg.
– Kinyithatod a táskámat – mondta.
Abbahagytam a zokogást. Ahhoz a táskához még nekem se szabadott nyúlnom, pedig én voltam az ő titoknoka.
– Na gyere nyissuk ki együtt! – Behúzódott hozzám az asztal alá. A táskából titokzatos holmik kerültek elő. – Papírtekercs, fejhallgató, germániumdióda, huzalok, forgókondenzátor – mutatta. – Rádiót csinálunk belőle.
Rádiót? – pislogtam. –Hiszen van már világvevőnk!
– De ilyen egyedül neked lesz az egész világon – mondta. – Ez lesz a te belső rádiód. Ennek csak te hallod a hangját, senki más. Minden adást neked csinálnak, ami ebben szól.
– Vannak valakik valahol, akik tudják, hogy én itt ülök ezzel az asztal alatt? – hitetlenkedtem.
– Vannak – mondta az én nagyapám. – Vannak valakik. Meghallod mindjárt. Babrált a drótokkal, fejemre rakta a fülhallgatót.
– Szól! – ragyogtam. – Beszél hozzám! Most meg zenél.
– Csak neked titoknokom – mondta a nagyapám és elfordította a fejét.
Régen elvesztettem a fejhallgatót, a tekercset, nincs már meg a germániumdióda sem, de azért olykor még megszólal az én külön bejáratú, belső rádióm. Igyekszem továbbadni a benne hallottakat, hátha akadnak valakik valahol, egy nagy-nagy asztal alatt, akik sóvárogva forgatják a forgókondenzátor gombjait, s egy csakis nekik szóló adásra várva emelik az antennát magasba.

Bemutató: 1987. aug. .03. Kossuth 20.52 (55 perc)

Ism. :

1988. júni. 11. 13:00, Petőfi

1992. jan. 17. Bartók 14.05 – 14.37

A NAVA oldalán közölt adatok a hangjátékról:
Horváth Péter hangjátéka Szereplők: A nő – Bánsági Ildikó, A férfi – Máté Gábor Dramaturg: Sári László Rendező: Gothár Péter (1987) 01:35 – – Hangos szorongásaim Részletek Réz András hangos könyvéből. 2. lemez 1., 3. és 5. fejezet –

Ismétlések dátumai: 2009-09-13
NAVA ID-k: 874262