Stalker ★

Filozofikus monológok és párbszédek váltják egymást. A helyismerettel rendelkező Stalker bevisz bolodgságot kereső, megkeseredett embereket a Zónába, ahol veszélyeken kereszül  eljuthatnak oda, ahol minden kivánságuk teljesülhet. Az sem világos, hogy a veszélyek valósak-e, vagy csak képzelik, mint ahogy az sem, hogy a kívánságok teljesülnének-e — végül nem kérnek semmit.

Arkagyij Sztrugackij így ír a Piknik az árokparton című kisregényről és a Stalker irodalmi forgatókönyvről:
„Néhány esztendeje abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy közreműködhettünk a Stalker című film forgatásában. A rendező, Andrej Arszenyevics Tarkovszkij először Piknik az árokparton című kisregényünk negyedik fejezetét vette a film alapjául. A munka során azonban (közel három évig tartott) végül olyan filmet készített, amelynek semmi köze a kisregényhez. S forgatókönyvünk végleges változatában a kisregényből csupán a „Stalker” és a „Zóna” kifejezések maradtak meg, valamint az a misztikus hely, ahol a kívánságok teljesülnek. A film mind nálunk, mind külföldön megjelent a mozivásznakon. Sokat és sokféleképp vélekedtek róla, a vélemények azonban egyvalamiben megegyeztek: rendkívül összetett és sokrétű alkotásról van szó. Ugyanakkor senki nem kételkedett, hogy a film nemzetközi rangú. Ne vegyék öndicséretnek szavainkat! A film létrehozásában az érdem oroszlánrésze A. Tarkovszkijé, mi csupán kisinasai voltunk.
Most az olvasó figyelmébe ajánljuk a forgatókönyv egyik első változatát, amelyben a majdani Stalkerre még alig ismerünk rá. Előzékenyen felajánlották, hogy tegyük közzé, mert feltételezték, hogy ha e változat alapján készítik el a filmet, annak is lett volna létjogosultsága.”

A hangjáték alapjátul szolgáló forgatókönyv megjelent nyomtatásban is magyarul, a Piknik az árokparton kötetben. Az azonban teljesen másról szól.