A halott jő kedveséért

A halott jő kedveséért eredetileg szlovén népballada (népdal): a lány beleőrül szeretője halálába.
Micika kedvese, Anzel (Anzelj) meghal és helyette a molnárt kell elvennie, aki állítólag szeretője halálát okozta, és még anyja is a molnár oldalán van a hozomány reményében. Védekezésül megbolondul, és kettős személyiséget alakít ki. Elméjében nővéreként tovább él a szerelmes lány, aki vitába száll a molnárné szerepet anyja parancsára elfogadó lánnyal, de a két szerep egyesül, amikor a molnárral szembe száll, és fel akarja gyújtani malmát. A molnár épp az anyját „siratja” nagy hangon, aki sehogy se akar egyelőre meghalni, sőt a maga siratásába még „halott” anyja is beszáll.
Végül a szerelmes lány személyisége alulmarad és eltűnik a világból, de megmarad a boldogtalan, sorsába belenyugvó molnárné, akinek szlovén népzenével kísért esküvőjével ér véget a darab.
A két Micikát ugyanaz a színész jássza meggyőző játékkal, a szerelmest és az őrültet, így megjelenítve a tudatában élő, veszekedő hangokat, melyből hol egyik, hol másik kerül a valóságban a felszínre. Élet és halál elmosódik, az élők halottat játszanak, a halottak megjelennek (a lány gondolataiban). Verses betétekkel, melyek az eredeti balladából valók és egy tört tükrű mézeskalács-szívvel.
Hasonló népballada feldolgozást lásd: A halálba táncoltatott lány.
Forrás: The Slovenian Folk and Literary Ballad – Marjetka Golež Kaučič: The Flowering Thorn: International Ballad Studies, 2003, pp. 295-306 (12 pages)
https://doi.org/10.2307/j.ctt46nrm0.28