Gácsi Sándor

Úgy nevezték hogy szoba meg konyha

Magyar dokumentumjáték

1972. január 10.

(Legalább 2 ismétlés. Műsoron tartva 4 éven át)

Dokumentumműsor

Magyar Rádió

Korabeli ajánló

Úgy nevezték, hogy szoba meg konyha – ez szokatlan műfajú „riportdrámám” címe, mert a gyilkossággal gyanusított férfi így mutatja be azt a pincét, amelyet lakássá alakított. Vidékről feljönni, munkát, lakást szerezni, a lakást megtartani, összeférni idegenekkel, akikkel csak érdek tarthatna együtt – ez a dráma kulcskérdése. Hogy általános-e, mérje le ki-ki önmagában. Hogy átlagos-e a rendbehozandó pince, ezt is a hallgatóra bízom. Mindenesetre abból indultam ki, hogy a felköltöző idegen olyan helyre került, melyet valódi otthonnak az sem nevezhetne, aki már lakott benne – hogy lenne képes hát épp ő azzá varázsolni? Legfeljebb látszólag, ideig-óráig, amíg a munka és a korai öröm tart, hoszen a lakássaé az ember, a társasága és rokoni környezete is megváltozik. De az emberi kapcsolta nem olyan, mint az új csap, a villanykörte meg az étel, hanem láthatatlan. Észrevenni a változást ebben a szövevényben hogyan is tudná éppen ah, aki önmaga képességeinek megítélésére is képtelen? Enek a férfinak sorsa megpecsételődött akkor, amikor az első és legkönnyebb alkalmat ragadta meg, s kiteljesedett akkor, amikor „a mű befejeztetett”…

—

Az elhangzó riportdráma maga a drámai valóság, hiszen ugyanazok „játsszák”, akik a mikrofon előtt másodszor is árélték. S ilyen valóságot, ennyire személyekhez tapadót senki sem teremthet, csak az a tér, amit úgy hívtak, hogy szoba meg konyha… Gácsi Sándor

Színlap

Gácsi Sándor riportdrámája

A szereplők élő személyek: a vádlott, a felesége, az anyja, a keresztlányy, a házmesterné, a csoportvezetőnő, a szakértő, az ügyész, a védő és a bírónő
Közreműködik: Egressy István
Dramaturg: Lóránt Lajos

A Rádiószínház mai szerzője írja:

Úgy nevezték, hogy szoba meg konyha – ez szokatlan műfajú „riportdrámám” címe, mert a gyilkossággal gyanusított férfi így mutatja be azt a pincét, amelyet lakássá alakított.
Vidékről feljönni, munkát, lakást szerezni, a lakást megtartani, összeférni idegenekkel, akikkel csak érdek tarthatna együtt – ez a dráma kulcskérdése. Hogy általános-e, mérje le ki-ki önmagában. Hogy átlagos-e a rendbehozandó pince, ezt is a hallgatóra bízom. Mindenesetre abból indultam ki, hogy a felköltöző idegen olyan helyre került, melyet valódi otthonnak az sem nevezhetne, aki már lakott benne – hogy lenne képes hát épp ő azzá varázsolni? Legfeljebb látszólag, ideig-óráig, amíg a munka és a korai öröm tart, hoszen a lakássaé az ember, a társasága és rokoni környezete is megváltozik. De az emberi kapcsolta nem olyan, mint az új csap, a villanykörte meg az étel, hanem láthatatlan. Észrevenni a változást ebben a szövevényben hogyan is tudná éppen ah, aki önmaga képességeinek megítélésére is képtelen? Enek a férfinak sorsa megpecsételődött akkor, amikor az első és legkönnyebb alkalmat ragadta meg, s kiteljesedett akkor, amikor „a mű befejeztetett”…
Az elhangzó riportdráam maga a drámai valóság, hiszen ugyanazok „játsszák”, akik a mikrofon elő…

Forrás: Rádió- és Televízió Újság; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása

Szerző:
Rendező:
Dramaturg:
Színészek: (2 fő, átl. 44 év)
Kézi besorolás AI kategorizálás
Bemutató dátuma 1972. január 10.
Rádiós műfaji besorolás Dokumentumműsor
Régió Magyarország (közrádió)
Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve Magyar Rádió
Forrásmű típusa Non-fiction

Létrehozva: 2021. 09. 29.; Revíziók: 2023. 09. 12.; 2023. 09. 24.

A bemutató idején az intézmény neve: Magyar Rádió és Televízió (MRT)

Ekkor a rádió és osztályainak irányítói:

  • Elnök: Tömpe István (1962-1974);
  • Dramaturgia főrendező: Cserés Miklós (1958-1981) | Bozó László (1971-1979); Forrás
  • Falurádió: Simon Ferenc (1967-1988);
  • Ifjúsági Osztály: Faggyas Sándor (1968-1979); Forrás
  • Irodalmi Főosztály: Zentai János (1963-1973);
  • Szórakoztató Osztály: Bozó László (1971-1979); Forrás

Az adatokban ellentmondások előfordulhatnak a források bizonytalansága miatt.