Hullámneszek
Összefoglalás
1950-ben egy férfit minden előzetes figyelmeztetés nélkül bevisznek Recskre, ahol minden nap azonos kérdéseket tesznek fel neki kihallgatói, míg elveszti időérzékét. Minderre egy fiával folytatott beszélgetésen emlékszik vissza egy tengerparton, ahol találkozik egy férfival, aki talán a kihallgatója is lehetett..
A darab (dráma) a bemutató előtt fél évvel a Rakéta regényújságban jelent meg ezzel a megjegyzéssel: „Az elbeszélés hangjáték változatát a Magyar Rádió a közeljövőben sugározza”. A korabeli kritikák dicsérik a darabot, de csak technikai vagy általános szempontok szerint: sem a rádióújság, sem a kritikák nem említik, hogy a darabban Recskről van szó: ezt csak a hallgató hallhatta. Ennyiben hasonlít az 1956-os témájú Éjszakai villamos körüli szövegekre (1965, Moldova).
1980 után nem ismételték, de egyszer adásba lett szerkesztve, csak nem biztos, hogy le is ment.
Színlap
Bor Ambrus rádiójátéka
Rendező: Cserés Miklós dr.
A szereposztásból:
Zai- Tomanek Nándor
A fia- Fodor Tamás
A tiszt- Tahi Tóth László
A melegítős- Gelley Kornél
A fegyőr- Őze Lajos
A raktárnok- Némethy Ferenc
Dramaturg: Benedikty Béla
1980. szeptember 20. K11.22
1980. okt. 4. K18.45
1999. március 17 P 20.00? A napi sajtó szerint ez a darab ment, a Rádióújság szerint egy órával később és egy másik Bor Ambrus-darab. (Afridité)
Zai a tengerparton megpillant egy melegítőst, aki nagyon emlékezteti egy tisztre az 50-es évekből. De ő az? A hangjáték két síkon mozog, sztereóban, de a bemutató monóban volt a Kossuthon.
„Cserés maga is rendezett sztereó-rádiójátékot, de az új módszer alkalmazásánál óvatos volt, hiszen lelke mélyén a szó dramaturgiájának híve maradt. Utolsó munkáját Bor Ambrus A hullámneszek c. darabját 1981. szeptember 11-én mutatta be a Rádió”. (Forrás) (Magyarország a XX. században) (A forrás téved: 1980-as bemutató volt és voltak még bemutatói)
Korabeli ajánlószöveg
A hullámneszekről — a rendezője
Amikor Bor Ambrus kéziratának elolvasásakor első ízben találkoztam a rádiójáték figuráival, képzeletben mindjárt sztereofóniában hallottam őket: a főszereplőt a bázisvonal jobbszélső pontján, a sárga mikrofonban. A melegítőst a balszélső ponton, a piros mikrofonban stb. Ez a látszólag külsőleges megközelítés azonban végső fokon az alapgondolat különböző rétegeinek föltárásához vezetett, az említett két szélső pólus között feszülő titok tartalmához.
A 70-es évek közepén a főszereplő Zai úgy üldögél egy déli tengerparton, mint a nyugalom, a béke szigetén, míg a szelíden susorgó hullámneszekbe bele nem csikordulnak A melegítős kavicson közeledő lépései, amelyek fölverik benne a múltat. Az ismeretlen lassít a közelében, megáll egy pillanatra, aztán megfordul, és indul vissza az öböl túlsó sarkába, ahonnan újra csak nézi őket, Zait és a fiát. Ki ez a férfi? Hol látja? És akkor hirtelen megsüllyed Zai alatt a tengerpart, a jelen képe elmosódik, átmásolódik a múlt dimenziójába, s máris emlékeinek tartományában találja magát, 1950-ben.
Ettől kezdve az idő két síkján föl-s alábukva, a jelen és a múlt között váltakozva, próbál Zai a titok nyitjára bukkanni, próbálja azonosítani A melegítőst azzal, aki… De hátha mégsem ő az? Sőt, ma már talán nem is ő a fontos, mert hiszen negyedszázad távlatából voltaképpen önönmagának és fiának kell szembesülnie azzal a szituációval, amelybe annak idején ő ártatlanul belevetetett.
A szereposztás megfontolandó kérdése volt A melegítős és A tiszt szerepének betöltése: ugyanaz a színész játssza-e — más hangon, avagy két színész hasonló hangon? Az bizonyosnak tűnt azonban, hogy a két hangnak úgy kell viszonyulnia egymáshoz, mint az A-nak az A₁-hez, mert itt nem lehet teljesen a sztereó hangzásra hagyatkoznom. (Különösen most, hogy a hangjátékot Kossuth rádióban halljuk, tehát ez alkalommal nem sztereó adásban! A szerk. megj.) Hogy miért volt ez fontos kérdés? Mert a titkon túl itt lappang a rádiódarab alapgondolata.
Cserés Miklós dr.
Szombat, Kossuth 11.22
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező | |
| Színészek | |
| Dramaturgok | |
| Korhatár - Ifjúságvédelmi skála | 16 - nyugalmat megzavaró hang |
| Korhatár rövid indoklása |
Veszekedés, ismeretlen okból bezárt ember, őrület |
Cserés Miklós dr.| Kritika 1 | Bár Ambrust aligha szükséges bemutatni — rádiós szerző is. Új rádiódrámája felkavaró hatású — arra a nemzedékre, amely az ötvenes évek derekán már gondolkodóképes volt. A személyi kultusz konstruált pereinek korát jó lenne elfelejteni értelmi, érzelmi okoknál fogva egyaránt), mégsem tudjuk. Mert feltűnik valahol, váratlan helyzetben, szokatlan szituációban egy ember, aki nagyon hasonlít valakire.Vagy csak úgy véli a dráma hőse, hogy megismerte. De ez a pillanatnyi élmény egész sor régi emléket elevenít fel a múlt sötétkamrájából. Az előhívott fotó homályos, töredezett, de azért ki tudjuk egészíteni a képzelet segítségével. Jobbára csak érezzük, mint értjük, mit él át a darab hőse, aki annak idején elvesztette időérzékét, és majdnem belebolondul abba, hogy nem tud tájékozódni. Különösen jól sikerült a főhős és a fia — két sokban egymástól elkülönülő nemzedék — dialógusa. Az író megpróbál arra a kérdésre is válaszolni, vajon lehet-e átadni az utánunk következőknek a történelmi tapasztalatokat. Minthogy a darab elkészült, úgy sejtjük, az író hisz abban, hogy lehet okulni és tanulni a rossz példából, a múltból is. Ezért is írta meg a Hullámneszek című munkáját, amelynek sikerét Cseres Miklós rendező, és a jó színészek garantálták. Tomanek Nándor bölcs filozófiájával állt szemben a tiszt, Tahi Tóth László szenvtelenül kegyetlen modora, és a fiú, Fodor Tamás, meleg szívű, bátor segítőkészsége. (Népszava, 1980. október 8.) |
|||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Kritika 2 | … Valahol egy csöndes, alkonyati tengerparton, talán a hullámok neszezésére, talán egy ismerősnek tetsző ismeretlen távolodó lépéseire a csikorgó kavicsokon, mindegy mire, hiszen az emlékek mindig „kéznél” vannak (csak a mögöttük levő múlt elérhetetlen már), a Hullámneszek érettkorú hősében ezek az emlékek gyűrűzni kezdenek a múlt gyűrűző márványlapján. Ki tudja, hányadszor (és még hányszor?) mondja el annak a be nem hegedő lelki, erkölcsi sérülésnek, a négyszáztizenhét napnyi, megalázó és kínzó vizsgálati fogságának történetét, melyet, a törvénysértések idején szenvedett el. Voltaképpen egy lelki mechanizmust (mazochizmust ?) végez el, mint ahogy egy lidérces álom visszatér gyakran egy nyomasztó hangulatra is. Mindenesetre, fia, aki föltehetően férfikorban van már, ingerülten hallgatja az ismert történetet, mintha az apa az ő lelkiismeretét akarná megterhelni a maga múltjával, azért tépné fel minduntalan a sebeit, hogy az neki fájjon. De ő mit kezdhet ezzel a múlttal, amely nem az ő sorsa, csak távolról, s kívülről nézheti, okulhat belőle, de magáénak nem érezheti. Bár Ambrus drámája érzékelteti ezt a két különböző időszemléletet, ugyanannak a történetnek kétféle élménygyökerét… apában és fiúban, de nem fejti ki annyira, hogy élesebb konfliktus támadjon belőle. Inkább lírai hatást akar elérni hangjátékával, mindenképpen jogos, de nem zavartalan együttérzést; az apa fájdalmas emlékei felé billenti a mérleget (ami annál is könynyebb, mert Tomanek Nándor meggyőzően, átéléssel tolmácsolja szavait), ugyanakkor a fiú csak értetlenségének, bántó türelmetlenségének ad szinte kizárólag hangot. Olykor éles szóval, támadóan, vádiban. Éppen ez a hang kelt figyelmet, s egyben hiányérzetet az apa a fiú viszonyában. Az ember úgy érzi, mintha a dráma eleven konfliktusa a kelleténél korábban simult volna el. Az biztos, hogy nem Cserés Miklós finom, árnyalt rendezése ennek az oka; az ő rendezői intésére talán még a márványgyűrűk is csöndes hullámzásba kezdenek. Hegedűs Zoltán (Magyar Nemzet, 1980. szeptember 23) |
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték |
|---|---|
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Bemutató dátuma | 1980. szeptember 20. |
| Játékidő | 26 perc |
| Előforduló releváns játékterek | Természeti objektum/karakteres tájforma (pl. barlang, sivatag), Büntető létesítmény /börtön |
| Releváns földrajzi régió | Vidék |
| Időszinkronitás | Múlt, Szinkron |
| Megidézett kor (magyar) | 1949-1953 Rákosi-korszak, 1959-1989 Kádár-korszak |
| Szövegforma | DIalógus |
| Történetszál | Egyhősös történet |
| Narratíva/konfliktustípus | Küzdelem, Látogatás egy másik világban |
| Dramaturgiai egyéb adatok | Rádiószerű, Keretjáték |
| Történet időtartama | Több évtized |
| Cselekmény kronológiája | Flashback, Keretes |
| Felvétel helye | Stúdió |
| Effektek és technika | Mikrofonplánok |
| Nyelvezet | Köznyelv |
| Főbb szereplőviszonyok | Politikai, Szolgálati-hierarchikus |
| Releváns társadalmi/kulturális/gazdasági/politikai - poszt/hivatás/tevékenység | Erőszakszerv tagja, Rab/elítélt |
| Releváns státuszváltozás és életesemény | Lélektani összeroppanás |
| Főszereplők releváns kora | Középkorú, Idős |
| Narrátor | Nincs |
| Narráció helye | Nincs narrátor |
| Párbeszédek jellege | Férfi-férfi |
| Zenei jellemzők | Nincs zene |
| Forrásmű szerzője azonos? | Újrafelhasznált mű |
| Forrásmű típusa | Rádiójáték-szövegkönyv |
| Címkék |
Munkatárbor, koncepciós per, kihallgatás, szervezkedés |
| Társadalmi címkék |
Recsk |
| Kódolás kész? | Kész |
| Nyomtatott megjelenés | Rakéta regényújság, 1980. áprlis 22. |