Blandrata György szabadsága

”Ezt találtam a XVI. században” ”1571-80 között Erdélyben, majd a lengyel-litván királyság egyik fővárosában, Vilnában. Erdély első fejedelme, az unitárius János Zsigmond halála után a „római hitű“ Báthori István következett a trónon. Elődje unitárius hívei közül csak az olasz udvari orvost Blandrata Györgyöt veszi át szolgálatába, mert annak lengyel kapcsolatai révén a lengyel-litván trón megszerzésében is reménykedhet. János Zsigmond halálával a vele egy hitet valló Békés Gáspár is fejedelemségre tört, s utóbb fegyverrel próbálja magának s a dogmatizmus-ellenes Istenegység-hívőknek megszerezni, illetve visszaszerezni a hatalmat, de felkelése elbukik. Egyedül Dávid Ferenc unitárius püspök az egyetlen magyar világvallás-alapító, a század kimagasló alakja igyekezett visszatartani Békést a hite alapelveinek ellentmondó fegyveres felkeléstől- hite érdekei ellenére.”

—

”S a végelszámolásban? Ismer- e a politika méltányosságot, érdem szerinti megítélést? A Blandrata segítségével lengyel-litván trónra került Báthori István az ellene fölkelt, de az ő hitére tért Békés Gáspárt legkedvesebb hívéül fogadja, Dávid Ferencet, mint veszedelmes eretneket örök fogságra vetteti. A trónszerző Blandrata György is megelégedhet azzal a jutalommal, hogy szabad marad. A tisztesség az elv-társnak járt akkoriban, s nem az értékteremtő segítőtársnak.” ”S ironikusak vagyunk-e a politika szabályaival szemben, ha azt állítjuk, hogy a régi bűnök mindig kedvesebbek voltak az uralkodóknak, mint a régi erények? Kedvesebbek, mert kezelhetőbbek – talán nemcsak mostohán kezelt régi nagy időkben.” Török Tamás

Török Tamás Erdélyi Mefisztó című regényének rádióváltozata

Szereposztás:

Kornyáti Békés Gáspár lázadó, majd behódoló seregvezér – Csíkos Gábor

Dávid Ferenc, unitárius püspök, egyházalapító hittudós – Sinkovits Imre

Blandrata György fejedelmi tanácsos, orvos, egykori hitújító – Gera Zoltán

Pókai Jakabné, Erdély volt kincstartójának özvegye – Császár Angela

Pókai János és Péter , nemesifjak – Tóth Tamás és Schnell Ádám

Abafáji Gyulai Pál unitárius prédikátor, majd a krakkói erdélyi kancellária titkára, történetíró – Gyabronka József

Hunyadi Acesta Demeter, unitárius prédikátor, majd püspök – Karsai István

Wesselényi Miklós, Erdély ítélőmestere – Raksányi Gellért

A krónikás – Bodor Tibor

Zenei munkatárs: Hegedüs Emmi

Dramaturg: Lóránd Lajos

Rendező: Török Tamás

53 perc

1991.03.03 Kossuth 15.05

Rádió-és televízióújság XXXVI. évfolyam 9.szám 1991. február 25- március 3. 2.oldal”

https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-YitMZXE2T1N5bU9Vb2xWdXQvcDMzd0dSeUVZVmoxMXN2SHQ5L0FINXQ2ST0

„Ezt találtam a XVI. században”

„1571-80 között Erdélyben, majd a lengyel-litván királyság egyik fővárosában, Vilnában. Erdély első fejedelme, az unitárius János Zsigmond halála után a „római hitű“ Báthori István következett a trónon. Elődje unitárius hívei közül csak az olasz udvari orvost Blandrata Györgyöt veszi át szolgálatába, mert annak lengyel kapcsolatai révén a lengyel-litván trón megszerzésében is reménykedhet. János Zsigmond halálával a vele egy hitet valló Békés Gáspár is fejedelemségre tört, s utóbb fegyverrel próbálja magának s a dogmatizmus-ellenes Istenegység-hívőknek megszerezni, illetve visszaszerezni a hatalmat, de felkelése elbukik. Egyedül Dávid Ferenc unitárius püspök az egyetlen magyar világvallás-alapító, a század kimagasló alakja igyekezett visszatartani Békést a hite alapelveinek ellentmondó fegyveres felkeléstől- hite érdekei ellenére.”
„S a végelszámolásban? Ismer- e a politika méltányosságot, érdem szerinti megítélést? A Blandrata segítségével lengyel-litván trónra került Báthori István az ellene fölkelt, de az ő hitére tért Békés Gáspárt legkedvesebb hívéül fogadja, Dávid Ferencet, mint veszedelmes eretneket örök fogságra vetteti. A trónszerző Blandrata György is megelégedhet azzal a jutalommal, hogy szabad marad. A tisztesség az elv-társnak járt akkoriban, s nem az értékteremtő segítőtársnak.”
„S ironikusak vagyunk-e a politika szabályaival szemben, ha azt állítjuk, hogy a régi bűnök mindig kedvesebbek voltak az uralkodóknak, mint a régi erények? Kedvesebbek, mert kezelhetőbbek – talán nemcsak mostohán kezelt régi nagy időkben.”

Török Tamás