Első csengetés
A rádiószínház híradója
Sokol-induló, Hien: Cortez visszatér, Lékay és Cserés beszélget a Prix Italiáról, Világszínház
Szerk. Mesterházi Márton
1978. október 20., K 16.15
Szerk.-mv Borenich Péter
1978. december 21.
Műsorvezető-szerkesztő: Kopányi György
Rendező: Vajda István
1979. február 1.
Szerk.-mv Borenich Péter
R. Vajda István
Kérdezz-felelek: Ki a dramaturg? Írók keresik-e föl draabjaikkal a rádiót?
„A dramaturg a kisiklás veszélyeire figyelmezteti az írót”
Javíthat-e dramaturg az író szövegébe? És a szereplőválasztásba?
„A rádiójáték csapatmunka eredménye, s a csapatnak hol az egyik, hol a másik tagjánál van a labda. Most a dramaturgról volt szó, egy más alkalommal a többi „játékost” kellene bemutatni”.
1979. április 26. K 17.32
..
16.13: A Rádiószínház híradója
Befejezésül a rádiójátékról — Emlékezés Gellért Endrére, egy színházi közvetítés ürügyén — Még mindig a dokumentumjátékról — Búcsúzik a Rádiószínházhiradója?) — A Rádiószínház júliusi programja
1980. június 26.
Korabeli ajánlószöveg
Szokatlan időpontban, pénteken délután jelentkezik a Rádiószínház a Kossuth adón. És még szokatlanabb műsorral. A címe valamelyest sejteti, miről van szó. Az első csengetés a színházakban azt jelzi, hogy nemsokára kezdődik az előadás. A Rádiószínház munkatársai is ilyesféle jelzésnek szánják ezt a híradó-műsort, amely minden hónap vége felé jelentkezik, s elsősorban arról számol be: mi várható a következő hetek rádiószínházi műsorában. Részleteket mutatunk be a darabokból, de meghívjuk a mikrofon elé egy-egy hangjáték íróját, rendezőjét és egyáltalán: mindazokat, akik a várható műsorokról valami érdekeset tudnak mondani. Alkalmadtán „műhelylátogatásra” hívjuk meg a hallgatókat, hogy a műsorkészítés kívülállók számára érdekesnek ígérkező módszereit megismerjék.
Ebben a műsorban lehetőség adódik arra, hogy más módon is szorosabb kapcsolatot teremtsünk a hallgatókkal. Leveleikre eddig külön-külön válaszoltunk – írásban. Most ezt szóban is megtehetjük, ha a téma közérdekű — és természetesen, ha a Rádiószínház műsorait érinti.
A délutáni jelentkezés egyszersmind az új műsorszerkezet hozta újítás is: ezután nemcsak este vagy olykor délelőtt jelentkezünk, hanem délután is, és nemcsak az Első csengetés-sel, de hangjátékokkal is, Délutáni Rádiószínház címmel. Olyan darabokat tűzünk műsorra ennek keretében, amelyekről úgy gondoljuk, délutánra valók: könnyedebbek, mozgalmasabbak és terjedelmük legfeljebb negyven perc.
Lékay Ottó
Péntek, Kossuth 16.15
| Szerző | |
|---|---|
| Rendező |
| Kritika 1 | Nincs több belehallgatás? Aki szereti az „előzetest” a moziban, az bizonyára együttérzéssel olvassa majd soraimat. Én mindenesetre szeretem, mert az érdekes, megragadó részletek kiragadásával, ügyes vágásaival izgalomba hoz, félbeszakadt, talányos jeleneteivel kíváncsivá tesz, persze félre is vezet, tudom, hiszen a közepest, sőt a gyöngét is képes vonzó színben feltüntetni. De sebaj. Kis gyakorlattal könnyen felismerjük a „kancsaiul festett egeket” csakúgy, mint az „égbolt gazdag csodáit”. És ha olykor mégis tévedünk? Nagyobb csalódás sose érjen bennünket! Nos, a rádiózóknak is jut némi „előzetes”. Többek közt A rádiószínház híradója,amely a hangjátékok, dokumentumdarabok egy-egy jelenetének leforgatásával gusztust csinál a leendő programhoz, avagy eleve elveszi a kedvünket tőle. És lévén kevésbé trükkös, mint a mozi, tárgyilagosabban lehet tájékozódni általa. Jómagam számos rádiójátékot e híradó ajánlására hallgattam meg és alig csalatkoztam. Ha jól emlékszem, Moldova Girold Mihályából először itt hallottam néhány percet, és most, hogy megismétlik, megint belehallgathattam. Milyen élvezet volt ezúttal néhány, korábban fel sem fogott apró finomságot fölfedeznem benne… De, mint annyiszor, más dokumentumjátékokból is ízelítőt kapunk. A riport egy öngyilkosság okát kutatja. A tanú őszintesége torokszorító. Egy legbelülről jött hang, egy vallomás hallatán, zavartan, már-már azt kérdezzük magunktól: mi módon tartozik ez ránk? És rátapadunk a rádióra. Miért említem mindezt? Mert — nem tudni, miért — a híradó feloszlatja önmagát. Legutóbbi adásában Benedikty Béla már kellemesen ismerős, közvetlen modorában nemcsak a programban igazított el — és mintegy váratlan ajándékként, a Gellért Endre rendezte egykori Pygmaliorbólelevenített föl néhány pompás részletet Básti Lajossal, Mészáros Ágival és Balázs Samuval —, hanem azt is közölte, hogy ez az utolsó adás, megszűnnek. Hogy miféle új műsor veszi át feladatukat, nem árulta el. Azazhogy jelezte: az ígért, de ezúttal elmaradt beszélgetést a rádiójátékokról majd később megtartják, ám hogy milyen műsor keretében, azt nem tudja. Én sem tudom, minek változtatni azon, ami jó. Miért kell újítani akkor, amikor a régi betölti hivatását. Szükség van ugyanis effajta tájékoztatóra. A rádiójáték-, dokumentumdráma-irodalom fölöttébb megerősödött. Terjedelmében és minőségében is. Az embert vonzza a televízió, a mozi, a színház, a könyv — a rádióról is kár lenne lemondania. Ehhez kell az eligazítás. Én például nagy élvezettel hallgattam meg a napokban másodszor is Vámos Miklós Gáz vancímű hangjátékát, és lelkemben tapsoltam Kállainak, Kernnek és Valló Péternek is a briliáns rendezésért. Most egy friss kötetet lapozgatok, Visszajátszása címe, tucatnál több sikeres hangjátékot ad közre. És szeretnék továbbra is bele-belehallgatni a rádiószínház híradójába. Nemcsak az újságíró, a kritikus, sok-sok ember is szükségét érzi, hogy tájékozott legyen: mi újság a rádió nyújtotta színházban, irodalomban? Nem lehet mindent megnézni, meghallgatni, elolvasni. Nem lehet mindenről tudni sem. De sok mindenről igen —s ez már magában is szórakoztató. És ez nem a felületesség dicsérete, hanem a megfontolt választás előfeltétele. BALOG JÁNOS (Új Tükör, 1980. július) |
|---|
| Bemutató dátuma | 1978. október 18. |
|---|---|
| Rádiós műfaji besorolás |
Dokumentumműsor |
| Bemutató médium | Kossuth |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |