Rádiószínházi premierre invitálja hallgatóit május 21-én a Kossuth Rádió. A Fény elvesztéséről és visszaszerzéséről szóló, kulturális emlékezetünket meghatározó mítoszt megjelenítő tündérjáték főszereplői a címben is hivatkozott Aranyhajú hármasok, akik egy különleges szellemi dimenzióba repítik a hallgatóságot. A darab rádiószínházi szövegkönyvét az eredeti szerző, Toót-Holló Tamás készítette el a rádiószínházi produkciók műfaji sajátosságainak figyelembevételével, valamint a szöveg népmesei eredetéhez és a magyar Árpád-kor lehetséges metatörténelmi olvasatához hűen.
„A színpadi mű egy zenés liturgikus dráma, ennek rádiójáték változata elvarázsolt hangulatot teremtett, így vált tündérjátékká. A darab ugyanakkor magába foglalja egy folkopera zenei anyagát is, amit Bársony Bálint és Elek Norbert készített, így lett egy komplett egész, zenés tündérjáték” – mondta Toót-Holló Tamás az M2 Petőfi TV esti élő műsorában, ugyanakkor hangsúlyozta, a mű több mint tündérmese. A cselekmény ugyanis egy tragédiával indul: a királyi pár aranyhajú csillaggyermekeit kopókölykökre cserélik, de mint minden igaz népmesében, a történet végére minden jóra fordul. „Ez a történet arra is tanít, hogy érdemes várni a fény születésére” – jegyezte meg a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával kitüntetett, Herczeg Ferenc-díjas író.
A Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházigazgató, Őze Áron a király összetett, nehéz szerepében szólal meg a rádiójátékban. Mint mondta a Duna Családi kör című műsorában, a szerep megformálása kétszeres kihívással párosult.
„Egyfelől a rádiójáték műfaji sajátossgainak, másfelől a darab és a karakter összetettségének kellett megfelelni. Egyszerre mese, tündérjáték és identitástörténet. Benne van az ősi, fénykereső hatalmi ember, az Árpád-ház szinte mesébe illő felépítménye, és egy modern kori ember összes vívódása és pokoljárása” – fogalmazott Őze Áron.
Balatoni Monika, a darab rendezője és dramaturgja ugyanakkor hangsúlyozta, bár a cselekmény bonyolult, sok rejtett utalással dolgozik, történelmi, irodalmi vagy antropológiai ismeretek nélkül is élvezhető rádiójátékot alkottak.”