Szerző: Gabriel Halmo
Fordította: Kövesdi Károly
Szereposztás: Réti Iván – Bugár Béla, Keszthelyi Tamás – Turner Zsigmond, Fedor Sivák – Dráfy Mátyás, Katalin – Petrécs Anna), Vilmos termelési igazgató – Pethe István, ügyész – Holocsy István, postás és titkárnő – Dér Lívia
Közreműködők: Bugár Béla, Turner Zsigmond, Dráfi Mátyás, Petrécs Anna, Pethe István, Holocsy István, Dér Lívia
Zenei rendező: Hikisch Éva
Rendező: Lelkes Júlia
Bemutató dátuma: 1988. július 9.
Csehszlovák Rádió magyar adása (Pozsony)
A darab felhívja a figyelmet arra, mennyire összefüggnek egymással a felgyülemlett hibák, fogyatékosságok. Ezek közé tartozik a szinte minden területen tapasztalható pótalakatrészhiány. Ezzel küszködik a darabban szereplő két szlovákiai üzem is, a Keramika és az Azbeszt, melynek igazgatói: Réti Iván (Bugár Béla)és Keszthelyi Tamás (Turner Zsigmond)habozva bár, de beleegyeznek, hogy Prágában anyagbeszerzői kirendeltséget hozzanak létre. Mivel a pótalkatrészek hiánya veszélyeztetné a tervteljesítést, Fedor Sivák (Dráfy Mátyás)anyagbeszerző álma megvalósul: Prágába kerül, ahol szerelme, Katalin (Petrécs Anna)dolgozik. Rövidesen feleségül is veszi, s gyerekük születik. Életük azonban nem sokáig felhőtlen, hiszen Fedor alig egy év után csalásért börtönbe kerül. A fővárosi kirendeltség megszűnik, s a Keramika és azAzbeszt újból hasonló gondokkal néz szembe, mint korábban. Az anyagbeszerzésért megint rendszeresen Prágába kell utazni, ami jóval költségesebb, mint a kirendeltség fenntartása, viszont nem törvényellenes. A két igazgató most már csak abban bízik, hogy az anyagbeszerző, miután amnesztiával kiszabadul, megfelelő prémiummal újból rávehető lesz, hogy segítsen rajtuk. Erre koccintanak. Ezt azért emelem ki, mert nekem éppen poharaik összecsendülésének különös hangja jelentette a jó rendezői ötletet. Ez nemcsak két egymáshoz koccanó pohár hangjának tűnt, hanem nevetésnek, de egyben csengetésnek is. Mintha valamiből föl akarna bennünket ébreszteni ez a csengetés. A színészek és a rendező általában helyesen domborították ki a darab mondanivalóját. A már említetteken kívül hallhattuk még Pethe Istvánt (Vilmos termelési igazgató), Holocsy Istvánt (ügyész) és Dér Líviát (postás és titkárnő). Külön dicséret illeti a rendezőt a hangkulisszák alkalmazásáért. Hatásos volt a teniszezés alatt hallható hangháttér is. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólni a zenei rendező, Hikisch Évamunkájáról, aki megfelelő arányban alkalmazott zenével segítette a darab mondanivalójának kibontakoztatását. Mindent egybevetve nem bánta meg, aki meghallgatta a Prágai kirendeltséget. Csak helyeselhető, hogy a magyar adás a rádiójáték igényes és hatásos műfajával is hozzájárul az égető társadalmi gondok megoldásához. FÜlöp Imre (Új Szó, 1988. aug. 11.)
