Menekülés a vakságba

Az idős, vak férfinak egy vizsgálaton az orvos felajánlja: látóvá teszi. A férfi tiltakozik, de belemegy. Összeomlik a világa, mert meglátja „csúnya” feleségét, és ráadásul mindent fejjel lefele lát. Az orvosok ezt is megggyógyítanák, de ez már nem kell neki. Jobb, ha visszatér az őáltala felépített világba.   A műfaji megjelölés dokumentumdráma, ami oda vezethető vissza, hogy az író egy kórházi kezelése során hallotta a történetet.

A közelmúltban elhunyt író utolsó műve mély emberi drámát mutat be: egy idősebb parasztember élete alkonyán kapja vissza – sebészi beavatkozás után – a látását, s ekkor következik be a váratlan fordulat: felborul az eddigi világa, rájön, nem minden olyan szép, amint annak hitt. Megzavarodik. Utolsó kívánsága: visszamenekülni a vakságba, hiszen már nem tudja befogadni, megemészteni a sok újat, amit már lát is. A mű bemutatása tisztelgés az elhunyt író előtt, s e bemutatással remélhetően értékes művel gazdagodik a magyar hangjátékirodalom.

Dokumentumdráma. Írta: Szirmai Rezső

Szereposztás:
Lovas Antal — Bihari József
A felesége — Somogyi Erzsi
Maris, a leányuk — Horváth Teri
Sanyi, az unokájuk — Cs. Németh Lajos
Főorvos — Ráday Imre
Gyógyász — Greguss Zoltán, Szemész — Zách János, Ideggyógyász — Verebély Iván, Nővér — Sütő Irén, Mezőorvos — Gózon Gyula, Tanácstitkár — Molnár Tibor, Balogh néni — Orbán Viola, Apoló — Almási József, Szerző — Horváth Jenő

A bevezetőt Fodor József írta.
Rendezte: Cserés Miklós dr.

1967. március 24. 19:35 (60 perc)