Csengődi Böbe házassága

A diktatúrák mind egyformák, csak a szavak mások.

Az író saját maga vezeti be a darabot, ahol elmondja, hogy ez a történet egy valós beszélgetésen alapszik a bizonyos a kilencven pluszos Csengődy Böbével az Öreg színészek otthonában. A drámai hangképben már egy színész személyesíti meg úgy tűnik, a szó szerint leírt történetet, amiben az író is megszólal mint hallgatóság. Aztán a történetmesélés monológja átmegy dramatizált világba, és máris az 1940-es, 1950-es években vagyunk. A kezdés nagyon lassan indul, egészen másfelé kalandozik, amíg elérkezünk a történethez magához. Időnként visszatér a keretjáték meséje, sőt néhány történetet a zsidó szereplő mesél el, mese a mesében a mesében. A fő történet azonban zsidókról és kommunistákról szól, a Rákosi-korszakban. A korra jellemző rettegéssel és nevetéssel elegyített tragikomédia végén aztán visszatér a mese, aminek a tanulsága az, hogy nem mese ez, mert lehet hogy ez volt akkor, de már a rendszerváltás után újra ez van, és következnek a nevek: Antal, Gyurcsány – és Orbán alatt is. A 2004-es darabot 2005-ben ismételték először és utoljára.

CSELEKMÉNY

Régi színházi történet az 50-es évekből. Fentről levezényelnek egy fiatalt, akinek darabot kell írnia. Ettől függ a város jövője. A darab nincs kész, ezért a ruhatáros – az 50-es évek világában ruhatáros – és a súgó – előtte szubrett – előszednek egy I. világháborús darabot és elkezdik a neveket, titulusokat, helyzeteket behelyettesíteni a kommunista terminusokkal. A bemutatón mindenki halálosan ideges, de felhangzik a taps, a főelvtársnak tetszik az új darab. Ahogy a régi téglákból építették újjá a romokat, úgy hozták össze ezt a darabot is. És a rendszerváltáskor megint be lehet mindent helyettesíteni tetszés szerint azzal, ki mit akar. A dallam ugyanaz, csak a szöveg változik. „Egyik kommunistázik, másik fasisztázik, mi ebben az új?” A darab végén felhangzik a Kossuth-nóta – balalajkán.

Hasonló téma: Ősbemutató Borosházán (vidám operet egy vidéki színház államosítása körül, 1950)