Meg kell halnom, hogy éljek

1967. december 8. 19:30, Kossuth

Berkesi András rádiódrámája
Rendező: Solymosi Ottó
Szerepsztás:
Erich von Hutten – Kovács Károly
Elfi, a felesége – Bulla Elma
Wolfgang, a fiuk – Mécs Károly
Helga – Polonyi Gyöngyi
Otto Ecker – Básti Lajos
Weber – Kállai Ferenc
Helmuth Gauss – Szegedi Szabó István
Walter Grimm – Horkai János
Hans Ranke – Sinkó László
Schulze – Peczkai Endre
Kihallgató – Bajka Pál
Rádióbemondó – Hósos Judit
Orgonán közreműködik – Pethő Zsolt
Dramaturg: Maráz László

Hossz: 77 perc

„Berkesi András: Új rádiójátékom elé
Amikor az író elkészül regényével vagy drámájával, barátai, ismerősei rendszerint megkérdezik: mi az alkots eszmei mondanivalója, miről szól? Nem tudom, hogy mások megszokták-e fogalmazni előre a készülő mű eszmei mondanivalóját, én nem. Valamely mű eszmei mondanivalója az író mindenkori világnézetének, etikai magatrtásának a függvénye, időben és térben meghatározott. Új drámám eszmei mondanivalója tehát kézenfekvő. Vallomás a világról, a jelenségekről, mindenekelőtt az emberekről. AZ élet sokszor nehéz helyzetbe sodorja az embert, választania kell élet vagy halál, becsület vagy becstelenség között. Hősöm, Wolfgang von Hutten ilyen válaszút elé kerül. Váratlanul éri őt a választás kényszere, hiszen élete során menekült a politika, a konfliktusok, a tettekben megnyilvánuló választás elől. De háború van és a háború bekeríti az embert. Wolfgang, a humanista, az addig csendesen szemlélődő orvos ott áll a kör közepén, ki kell törnie, cselekednie kell, mert nem csak a fizikai léte függ a cselekvéstől, hanem szülei, menyasszonya, barátja sorsa, és ami még ennél is fontosabb: emberi méltósága, becsülete. És a választás azért nehéz, mert életét bonyolult, ellentmondásos érzelmek fűzik össze a többiek sorsával. Wolfgang végül is cselekszik. Cselekvését, mint minden emberi cselekvést, hite, humanista meggyőződése, erkölcsi magatartása határozza meg.
„