Bakaruhában

Hunyady Sándor színművének rádióváltozata

Rádióra alkalmazta: Szakonyi Károly

Technikai munkatársak: Liszkai Károly és Kerekes Endre

Zenei munkatárs: Takács György

Dramaturg: Bárdos Pál

Rendezte: Varga Géza

Szereplők: Bodrogi – Vajda László; Bodroginé – Váradi Hédi; Piri – Papp Vera; Pali – Gáspár Sándor; Laci – Szakácsi Sándor; Vilma – Kútvölgyi Erzsébet; Káplár – Botár Endre; Julcsa – Vay Ilus.

Bemutató: 1983. 08. 20. 17:05–17:50 Kossuth.

Ismétlések: 1983. 10. 25. 16:00-16:45 Kossuth, 1985. 03. 20. 19:15-20:01 Kossuth, 1990. 09. 25. 23:14-24:00 Bartók, 1993. 02. 21. 20:00-20:50 Petőfi, 1995. 06. 12. 22:50-23:35 Bartók.

Megjelent kritika: Bába Krisztina: Bakaruhában. In: „Rádió és Televízió Újság.” XXVIII. évf. 1983. VIII. 15–21.

„Hunyady vendég mindenütt ebben a világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos, bókra, udvariasságra hajlamos, némi körültekintő kompromisszumra képes – de a lelke mélyén igazságos…” (Nagy Lajos)

Hunyady Sándor életét legendák vették körül. Anekdotázó, társaságban kedvelt író volt, mégis magányosan, szállodákban élt. A legendák szerint elbeszéléseit – melyekben nagyon sok az önéletrajzi elem – először mindig anekdotaként mesélte el. Csak később vetette őket papírra, mikor már „megértek”. De ez, persze, így nem igaz. Novellái, regényei egyértelműen bizonyítják: ilyen feszes szövegek csak papíron születhetnek. Vagyis Hunyady az írás igazi mestere volt, ismerte a széppróza szigorú törvényeit.

Édesapja, Bródy Sándor életművének nyomasztó árnyéka mindvégig elkíséri. Ám Bródy új szemléletet és stílust hozó forrongása távol esik Hunyadytól. Másfelé halad, nem vetélkedik apja művészetével. Írásaiban inkább megérteni, mintsem megváltani akarja a mindig részvéttel szemlélt embert.

Legjobb, legismertebb novellái közé tartozik a Bakaruhában. 1957-ben – Hubay Miklós forgatókönyvéből – Fehér Imre készített filmet a novella alapján. Varga Géza rendezőt a héten hallható – Szakonyi Károly feldolgozásában megszólaló – rádióváltozatról kérdezzük.

– A legnagyobb gondot az okozta, hogy a novella színpadi változata három helyszínes; ezt még sztereóval is nehéz kifejezni. De Szakonyi kitalálta a megoldást: két helyszín maradt. A képi hatást pedig úgy „helyettesítettük”, hogy inkább a belső történésekre, az emberi jellemek bemutatására, a konfliktusok hangsúlyozására törekedtünk. A rádió eszközeivel próbáltuk érzékeltetni a kor szellemét is (például az erkölcsfelfogásban), de nem törekedtünk mesterséges archaizálásra. Ma természetesen másképp hallgatjuk a szegény cselédlány sorsát. Ezért a történetnek olyan vonásait rajzoltuk meg markánsabban, melyek minden időben érvényesek. Hunyady végül is azt mondja el: hogyan lehet megalázni egy tiszta embert, arcul csapva romlatlanságát. Hunyady Sándor nem volt Dosztojevszkij, de – a maga módján – ő is a „megalázottak és megszomorítottak” föloldatlan sorsáról beszélt.