A bőrönd
Litván hangjáték magyar változata
Korabeli ajánló
A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba.
Színlap
Vytaute Zilinskaite hangjátéka
Fordította: Bojtár Endre
Rendező: Berényi Gábor
Dramaturg: Sári László
Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc
Albinas – Végvári Tamás, Jolanta – Venczel Vera, Povilas – Balkay Géza
Rádiószínház
Kossuth Rádió, 1983. július 16. 20.04
Megjelent kritika: Bojtár Endre: Vytaute Zilinskaite in: „Rádió és Televízió Újság”. XVIII. évf. 1983. VII. 11–17. 5.oldal
A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba.
Költőként kezdte pályafutását, ám hamarosan belátta tévedését, s azóta – a hatvanas évek eleje óta – leginkább a szatirikus kisprózát műveli. Emellett több gyerekdarab szerzője, s hogy a költő sem halt meg benne, arról tündéri-modern meséi tanúskodhatnak. Életrajzát maga is szokványosnak mondja: általános iskola, középiskola, egyetem, újságírás, majd már jó ideje „szabad madár”.
Ziliskaite nemcsak azért minősíthető első számú humoristának, mert a legismertebb (s nemcsak Litvániában: németül és oro…
Vytaute Zilinskaite hangjátéka
Fordította: Bojtár Endre
Rendező: Berényi Gábor
Dramaturg: Sári László
Zenei munkatárs: Kutassy Ferenc
Albinas – Végvári Tamás, Jolanta – Venczel Vera, Povilas – Balkay Géza
Rádiószínház
Kossuth Rádió, 1983. július 16. 20.04
Megjelent kritika: Bojtár Endre: Vytaute Zilinskaite in: „Rádió és Televízió Újság”. XVIII. évf. 1983. VII. 11–17. 5.oldal
A középnemzedékhez tartozó litván írónő nem először szólal meg magyarul: Az utolsó róka és Én vagyok én… című mesejátékait már bemutatta a rádió. Mindkettő olyan volt, hogy – mesejáték ide, mesejáték oda – bizony politikai szatírának is beillett. A litván irodalom első számú humoristája írásaiban harapós kedvű, a humort az erkölccsel ötvöző „humoralisták” fajtájából való. Eleinte a személyi kultusz maradványai ellen hadakozott, és mindmáig a társadalom visszásságainak éles tollú bírálója. Szatíráiban a mindennapok világából indul ki, s a realista leírásokat hirtelen groteszk váltással lendíti át irracionálisba.
Költőként kezdte pályafutását, ám hamarosan belátta tévedését, s azóta – a hatvanas évek eleje óta – leginkább a szatirikus kisprózát műveli. Emellett több gyerekdarab szerzője, s hogy a költő sem halt meg benne, arról tündéri-modern meséi tanúskodhatnak. Életrajzát maga is szokványosnak mondja: általános iskola, középiskola, egyetem, újságírás, majd már jó ideje „szabad madár”.
Ziliskaite nemcsak azért minősíthető első számú humoristának, mert a legismertebb (s nemcsak Litvániában: németül és oroszul is jelentek meg kötetei), hanem, mert alighanem ő az első litván író, aki humoristának vallja magát. Persze, Molnár Ferenc, Karinthy, a kabaré, a pesti vicc hazájában nehéz elképzelni olyan irodalmat, amelyből a humor „műfaja” hiányzott. A litván ilyen volt, és Zsilinskaitenek ezért a nem mindig hálás úttörőszerep jutott.
A bőrönd-öt – egyébként egyetlen hangjátékát – jókedvében írta. Nem gyilkos szatíra; a könnyed, franciás vígjáték csupán szórakoztatni akar.
Forrás: Rádió- és Televízió Újság; Kiegészítésként Magyar Rádió műsorboríték vagy a hangjáték konferálása
| Szerző: | ||
|---|---|---|
| Rendező: | ||
| Dramaturg: | ||
| Színészek: (3 fő, átl. 38 év) | ||
| Fordító: | ||
| Zenei szerkesztő: | ||
| Kézi besorolás | AI kategorizálás | |
|---|---|---|
| Bemutató dátuma | 1983. július 16. | |
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték |
|
| Régió | Magyarország (közrádió) | |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
Létrehozva: 2021. 09. 28.; Revíziók: 2023. 01. 03.; 2026. 05. 23.; 2026. 05. 26.
A bemutató idején az intézmény neve: Magyar Rádió (MR)
Ekkor a rádió és osztályainak irányítói:
- Elnök: Hárs István (1974-1988);
- Dramaturg-igazgató (Drámai Osztály): Bozó László (1979-1989);
- Dramaturgia főrendező: Bozó László (1979-1989);
- Elektroakusztikus Zenei Stúdió: Decsényi János (1975-1994);
- Falurádió: Simon Ferenc (1967-1988);
- Gyerekosztály / Gyermekstúdió: Szabó Éva (?) (1976-1988) | Varsányi Anikó (1978-1999);
- Rádiószínház: Lékay Ottó (1980-1984);
Az adatokban ellentmondások előfordulhatnak a források bizonytalansága miatt.