A vihar (Németh Antal rendezése)
Németh Antal helyszíni közvetítés formában tervezte feldolgozni a Vihart és más műveket is. 1935-ben ezzel tervezte nyitni a sorozatot, de végül nem került adásba. 1941 októberében a forgatókönyv egy része megjelent a Rádióéletben is, de magát az adást nem találtuk.
Shakespeare — a hangjátékhős
Dr. Németh Antal, a Nemzeti Szinház igazgatója és a magyar rádió dramaturg főrendezője nemrégiben ünnepelte századik rendezését a magyar rádió mikrofonja előtt. A sok újszerű elgondolás és rendezői ötlet egyik legkiemelkedőbb eredménye az Oedipus hangjáték volt, amelyet helyszini közvetítés formájában kapcsoltunk az athéni Dionysos szinházból, ahol Sophokles is fellépett. Ezt követte Plautus Kísértete. A sorozat harmadik hangjátéka Molière: Képzelt betegének az az előadása lenne, amelyben a világhirű francia drámaíró a színpadon meghal.. A sorozat negyedik darabja az a weimari Iphigenia előadás, amelyen Orestes szerepét Goethe játszotta.
Valamennyi hangjátéknak tulajdonképpeni célja , hogy nemcsak a kor legkiemelkedőbb színdarabját ismertesse meg velünk, hanem keresztmetszetet adjon az akkori színjátszásról és játékstílusról is.
Ebből a sorozatból természetesen nem marad ki a drámaírók fejedelme, Shakespeare sem. Őt, a korának levegőjét, felfogását, a Vihar 1610-es előadásán ismerjük meg. A sorozat Shakespeare-ről szóló hangjátékát Peéry Piri írta, aki tudvalevően nemcsak kiváló drámai színésznő, hanem jótollú író is. Az alábbi részlet Shakespeare szinházának, a Globe-szinháznak szinpadán játszódik.
Minden jog fentartva.
Copyright by Szinpadi Szerzők Egyesülete.
Speakernő: Itt jön London első kisasszony-szinésze. Azt hiszem Bob Preemby a neve. Igaz, még nem is mondtam, itt Londonban 1610-ben nincs szinésznő. A nőt szerepeket fiatal fiúk alakítják. Ezzel beszélek. Már itt is van. Édes ur!
Preemby: Parancsoljon, Lady!
Speakernő: Nemrégiben a Rómeó és Júliában láttam. Örülök, hogy most megmohattam, mennyire meghatott a játék. Igazán remek Júlia volt!
Preemby: Boldog vagyok, hogy „Ismeretlen Szépséged” az én semmiségemet elismerésre méltatni kegyes volt! Igyekezni fogok ma is megnyerni magas tetszését…
Speaker nő: Csak azt kérem, hogy mutassa meg nekem, merre találhatom Shakespeare-t.
Preemby: Ezt könnyű lesz teljesíteni. Tessék erre!
Kamp: Há! Itt a kisasszony! Csúzos térdeimre esküszöm, merészséged nem ismer határt. Az öreg Will majdnem zokog az izgatottságtól, hogy nem találsz ide s nem lehet megtartani az előadást.
Preemby: Ó, hogy ülne a szádra a hallgatás istenasszonya.
Speakernő: Felöltözött már Shakespeare?
Kamp: Hogyne!
Speaker nő: Jaj, hát hol az a fiatal kisasszony-szinész? Eltünt, pedig megígérte, hogy odavisz Shakespeare-hez.
Kamp: Majd és megmutatom Will-t, az öreg fiút. Egy kicsit sétet van itt a folyosón. Csak bátran utánam. Nincs lépcső, a sarkon túl már van világ. Igy ni! (Ajtónyikorgás.) A szomjas gégérme, ez Shakespeare! Hé, Will! Itt egy Lady, beszélni óhajt veled.
Shakespeare: Ne bömbölj, mint a bika. Miért kell a közönségnek azt tudni, hogy lekésted a viharjelenetet!
Kamp: Az egekre! Csak nem kezdtétek meg?
Shakespeare: De igen! Két pillanat elöbb! Kerestünk, de nem találtunk, a kisasszony azt mondta, hogy kint találkozott veled és biztosan inni mentél.
Kamp: Ezt merészelte! A törömre, Szálkákra verem szét, ha elkapom.
Shakespeare: Nehogy verekedést merészelj itt a szinházban!
Kamp: Jó, jó, Ég önnel, Lady!
Shakespeare: Bocsánat, Lady! Most nem tudok rendelkezésére állani. De a szünetben parancsoljon velem.
Speakernő: Istenem, elkéstem és még jegyem sincs!
Shakespeare: Nem fontos, parancsoljon, az első páholy most üres.
Preemby (távolról): Willi, gyere, mindjárt vége a viharjelenetnek.
Speakernő: Egy pillanatra még! Mi az, amit elmulasztottam?
Shakespeare: Vihar a tengeren! Egy hajó elsüllyedt, amint Alonso, Nápoly királya, Antonio, Milano bitorló hercege és más urak utaztak…
Egy hang (bariton): Will! a szinpadra siess gyorsan!
Shakespeare: Megyek. (Ajtónyitás, csudás.)
Speaker nő (félhangon): Most mennek le a szinészek a viharjelenet után a szinpadról. A szinpad üres. Egészen különös és végtelenül primitív. Előrekeskenyedő, trapézalakú dobogó az előszínpad, a szélén alacsony korlát.
…
Shapespeare leül, a leány letérdel melléje és karjaival segélykerően átöleli. Kezdik. (Csend.)
| Szerző: | |
|---|---|
| Rendező: | |
