Vox Humana
Nádor Tamás rádióoratóriuma.
Rádióoratórium
Írta: Nádor Tamás
Üveghang — Magda Gabi
Szélhang — Császár Angéla
Pacsirtahang — Béres Ilona
Földhang — Lukács Margit
Fűhang — Bánffy György
Törmelékhang — Somogyvári Rudolf
Fémhang — Gáti József
Emberhang — Csíkos Gábor
Sárhang — Kómíves Sándor
Szerkesztő: Dorogi Zsigmond
Rendező: Cserés Miklós dr.
1974. december 24. K 20.11 Csak a napilapok szerint, a Rádióújságban nem szerepel, valószínű, elmaradt.
1975. február 11. P 21.15-21.51
Korabeli ajánlószöveg
Részlet Nádor Tamás rádióoratóriumából
KÓRUS: Itt van a fű és itt van a pacsirta. Itt van a fű és itt van a pacsirta. És hol van az ember? Itt van a fű és itt van a pacsirta, és hol van az ember? Hol az ember? Nem a föld alatt, nem az égben, nem a fém, nem a tenger, hanem a vízben, a fűben, nem a pacsirta dolga a beszéd.
(Síró ember hangját utánzó hangok)
FÖLDHANG: Teremni vagyok s terhet tartani. Belőlelem s rajtam sajdulhat a lakható.
TÖRMELÉKHANG: Azért vagyok, hogy rendbeálljak, azért vagyok, hogy összeszedjenek.
SÁRHANG: A sár lehúz. Aki lábához enged, maga is sárrá változik. De a sárból való vissza nem lehet.
ÜVEGHANG: Zárni és nyitni, de nem takarni, erre rendeltetett a láttató üveg.
FÉMHANG: A forma én vagyok, a lényeg csak célom lehet, de a célhoz nincs gondolatom.
SZÉLHANG: A hírt hozom. A holtak hirek terjed a föld alatt. Itt fent: minden szavam az életé. .
FŰHANG: Az ember dolga a sírás. S már eszme is van, ha siratható.
PACSIRTAHANG: Aki már megnevez, az félig mentve van. Az ember dolga a beszéd, csakis az emberé.
**
NÁDOR TAMÁS
VOX HUMANA
Rádióoratórium
(RÉSZLETEK)
(24 oldal)
Szereplők:
Üveghang
Szélhang
Pacsirtahang
Földhang
Fűhang
Törmelékhang
Fémhang
Emberhang
Sárhang
1. 2. női hang
1. 2. férfihang
/Egyetemes robbanáshangból fokozatosan kibontakozó tagolatlan zene. Vagy inkább: házak omlása, hömpölygő lárma. Közben, mintha egy távoli óriás aréna tomboló közönségének hangja is elmosódottan hallatszanék. Aztán dobszószerű fortissimo, de rekedt fémek hangján, a hirtelen tökéletes, félelmetes csend: az élettelen világ csöndje. Vége a háborúnak/
/Mottó/
Emberhang Vége az elsötétítésnek. De hol az ember, aki a Napról letépné a fekete papirost? Mint aki kukoricát morzsol, a háború elpergette a koponyákat. S most megint ezek a pedáns kezek… De a vészféket valaki talán meghúzhatja. Egy felkiáltójel mintha emberi alakot öltene. Az utolsó ítélet szirénája még berekedhet.
/Idegesítő vízcseppek monotóniája. Egyre erősödve: kőzörgés, majd váratlanul: lassú, beteg szívdobogás, hangosodó szívverés, amely fokozatosan átváltozik ütészajjá. Mintha ökölvívó mérkőzésen csusszannának a lábak, döngnének a mellkasok, testek. Zihálás, a kétségbeesetten futó ember egyre gyorsuló fujtatása.
Ismét az iménti ujjongó arénahang elmosódottan, majd elusztatva, s közben lassan felcsukló, furcsa, meghatározhatatlan, nem emberi, de mégis valahogy férfisírásra emlékeztető hangok. Fémes zene, géppuskaropogás, csönd./
Földhang Nincs hang, csak a sírás hangja van.
Szélhang Nincs hang, csak a nincs-hang van.
Sárhang Csak az én hangom van, a sáré.
Törmelékhang Csak az én törmelékhangom van, meg a tiétek: Föld, Szél, és Sár.
Üveghang Meg az enyém, az én cserepes üveghangom, mintha szüntelenül a magasból csördülne le: csak az én zuhanó hangom van.
/Halk, üvegcserépcsördüléshez hasonlító folyamatos zene/
Fémhang Vége a háborúnak. De csak az én megrokkant fémhangom van, az én kicsorbult pengésem, élességem. De hol vannak a régi hangok? Hol a szélben fölszisszenő erdőké, hol az illatot jajduló virágoké, hol van a farkas éjjeli szabadsághangja? Hol a madarak pirkadati hangja? És hol van az emberé, hol az emberé, aki el tudná sikoltani a Hírt? A Hírt, hogy befejeztetett? Hol az emberi hang?
/Halk géppuskaropogás/
(…)
Pacsirtahang Zokogj, zokogj. Vége a háborúnak. És élő is maradt. Egy dögszagú, lávával félig ellepett, de egyszer talán embernyelvre bírható.
(…)
/Erősödő munkadal, majd ennek ritmusára induló gépzaj. Ezek a zajok fokozatosan tovább erősödnek/
Kórus Már kéz a kéz, hátszó röpülj! A teremtő szabad. Szállj emberi Hang!
/Erősebb, gépzajt utánzó zene, majd hirtelen tisztán pacsirtadal/
Emberhang /tisztán, tagoltan, halkan, majd csöndes fölcsukló sirás-nevetéshang/
Ember vagyok. Ember vagyok.
/Csak pacsirtadalt hallani/
Cserés Miklós dr.
Bánffy György (48)
Béres Ilona (33)
Császár Angela (29)
Csíkos Gábor (36)
Gáti József (60)
Kőmíves Sándor
Lukács Margit (61)
Magda Gabi (38)| Játékidő | 36 perc |
|---|---|
| Bemutató dátuma | 1975. február 10. 20:11 |
| Rádiós műfaji besorolás |
Eredeti hangjáték Ars acustica Oratórium |
| Bemutató médium | Kossuth |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Magyar Rádió |
| Kézirat vagy gépirat | OSZK Színháztörténeti Tár MM 7798 |
| Szövegforma | Elbeszélő költemény |
| Releváns földrajzi régió | Absztrakt tér |
| Időszinkronitás | Absztrakt |
| Narratíva/konfliktustípus | Nem-narratív |
| Régió | Magyarország (közrádió) |