A visszaeső bűnös
Amerikai mű magyar hangjáték-változata
Korabeli ajánló
Tüskés Tibor átdolgozásában egészen újszerű rádiójátékkal ismerkedhettünk meg.A rádiójátékokra jellemző a mozgalmasság, az események gyors váltakozása, itt meg feltűnően sok volt különösen azelső részben a „cselekménynélküliség”, az emberek belsőérzelmeinek kitárulkozása. Ezazonban szerencsére se több,se kevesebb nem volt a kelleténél. Pontosan súrolta azt ahatárt, amikor az ember még oda tud figyelni. Tüskés Tibor ragaszkodott az író novellájához, éppen ezért a megírásnem okozott csalódást. A technikai elégtelenség ésa rendezés annál inkább. A színészek: Dobák Lajos, Pécsi Ildikó, Dávid Kiss Ferenc, Kutas Béla, Szerencsi Hugó és Fekete András játékán érződött, hogy nekik is tetszik adarab, kedvvel, odaadással játsszák. A rendezés azonbannem a legjobb volt. Ez talán annak is betudható, hogy Dohai Vilmosnak még nincs nagygyakorlata rádiójátékok rendezésében. Az ember bizony„lelki szemeivel” gyakran ottlátta a színészeket a mikrofon előtt, ülnek és mondják aszöveget. Ez az érzése támadtannál is inkább, mert a dzsungelbe távolodó vadász hangjátéppen úgy, olyan erősen lehetett hallani, mint az autóbanvárakozó feleségéét, vagy a nyilván távolban feldörrenőlövés éppen úgy hangzott, mintha a mikrofon előtt sütötték volna el a puskát. Ilyen ésehhez hasonló, gyakorlatból eredő fogyatékosságok rontották ugyan a rádiójáték hitelességét, értékét, mégis a rádióhallgatók azzal kelhettek fel a székükből: egy jó kezdeményezés jó foytatásának lehettek fültanúi. (Szalai) Dunántúli Napló, 1962.…
Tüskés Tibor átdolgozásában egészen újszerű rádiójátékkal ismerkedhettünk meg.A rádiójátékokra jellemző a mozgalmasság, az események gyors váltakozása, itt meg feltűnően sok volt különösen azelső részben a „cselekménynélküliség”, az emberek belsőérzelmeinek kitárulkozása. Ezazonban szerencsére se több,se kevesebb nem volt a kelleténél. Pontosan súrolta azt ahatárt, amikor az ember még oda tud figyelni. Tüskés Tibor ragaszkodott az író novellájához, éppen ezért a megírásnem okozott csalódást. A technikai elégtelenség ésa rendezés annál inkább. A színészek: Dobák Lajos, Pécsi Ildikó, Dávid Kiss Ferenc, Kutas Béla, Szerencsi Hugó és Fekete András játékán érződött, hogy nekik is tetszik adarab, kedvvel, odaadással játsszák. A rendezés azonbannem a legjobb volt. Ez talán annak is betudható, hogy Dohai Vilmosnak még nincs nagygyakorlata rádiójátékok rendezésében. Az ember bizony„lelki szemeivel” gyakran ottlátta a színészeket a mikrofon előtt, ülnek és mondják aszöveget. Ez az érzése támadtannál is inkább, mert a dzsungelbe távolodó vadász hangjátéppen úgy, olyan erősen lehetett hallani, mint az autóbanvárakozó feleségéét, vagy a nyilván távolban feldörrenőlövés éppen úgy hangzott, mintha a mikrofon előtt sütötték volna el a puskát. Ilyen ésehhez hasonló, gyakorlatból eredő fogyatékosságok rontották ugyan a rádiójáték hitelességét, értékét, mégis a rádióhallgatók azzal kelhettek fel a székükből: egy jó kezdeményezés jó foytatásának lehettek fültanúi. (Szalai) Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám) 1962-10-07
Színlap
A fehér vadász
Hemingway elbeszélését rádióra alkalmazta: Tüskés Tibor. A szereposztás: Francis Macomber — Dobák Lajos, Margót — Pécsi Ildikó, Robert Wilson — Dávid Kiss Ferenc, Első szolga — Kutas Béla, Második szolga — Szerencsi Hugó, Puskahordozó — Fekete András. Rendezte: Dobai Vilmos.
1962. október 5. 19.30-20.03 Pécsi Rádió
Tüskés Tibor átdolgozásában egészen újszerű rádiójátékkal ismerkedhettünk meg.A rádiójátékokrajellemző amozgalmasság, az események gyors váltakozása, itt meg feltűnően sok volt különösen azelső részben a „cselekménynélküliség”, az emberek belsőérzelmeinek kitárulkozása. Ezazonban szerencsére se több,se kevesebb nem volt a kelleténél. Pontosan súrolta azt ahatárt, amikor az ember még oda tud figyelni. Tüskés Tibor ragaszkodott az író novellájához, éppen ezért a megírásnem okozott csalódást. A technikai elégtelenség ésa rendezés annál inkább. A színészek: Dobák Lajos, Pécsi Ildikó, Dávid Kiss Ferenc, Kutas Béla, Szerencsi Hugó és Fekete András játékán érződött, hogy nekik is tetszik adarab, kedvvel, odaadással játsszák. A rendezés azonbannem a legjobb volt. Ez talán annak is betudható, hogy Dohai Vilmosnak még nincs nagygyakorlata rádiójátékok rendezésében. Az ember bizony„lelki szemeivel” gyakran ottlátta a színészeket a mikrofon előtt, ülnek és mondják aszöveget. Ez az érzése támadtannál is inkább, mert a dzsungelbe távolodó vadász hangjátéppen úgy, olyan erősen lehetett hallani, mint az autóbanvárakozó feleségéét, vagy a nyilván távolban feldörrenő…
A fehér vadász
Hemingway elbeszélését rádióra alkalmazta: Tüskés Tibor. A szereposztás: Francis Macomber — Dobák Lajos, Margót — Pécsi Ildikó, Robert Wilson — Dávid Kiss Ferenc, Első szolga — Kutas Béla, Második szolga — Szerencsi Hugó, Puskahordozó — Fekete András. Rendezte: Dobai Vilmos.
1962. október 5. 19.30-20.03 Pécsi Rádió
Tüskés Tibor átdolgozásában egészen újszerű rádiójátékkal ismerkedhettünk meg.A rádiójátékokrajellemző amozgalmasság, az események gyors váltakozása, itt meg feltűnően sok volt különösen azelső részben a „cselekménynélküliség”, az emberek belsőérzelmeinek kitárulkozása. Ezazonban szerencsére se több,se kevesebb nem volt a kelleténél. Pontosan súrolta azt ahatárt, amikor az ember még oda tud figyelni. Tüskés Tibor ragaszkodott az író novellájához, éppen ezért a megírásnem okozott csalódást. A technikai elégtelenség ésa rendezés annál inkább. A színészek: Dobák Lajos, Pécsi Ildikó, Dávid Kiss Ferenc, Kutas Béla, Szerencsi Hugó és Fekete András játékán érződött, hogy nekik is tetszik adarab, kedvvel, odaadással játsszák. A rendezés azonbannem a legjobb volt. Ez talán annak is betudható, hogy Dohai Vilmosnak még nincs nagygyakorlata rádiójátékok rendezésében. Az ember bizony„lelki szemeivel” gyakran ottlátta a színészeket a mikrofon előtt, ülnek és mondják aszöveget. Ez az érzése támadtannál is inkább, mert a dzsungelbe távolodó vadász hangjátéppen úgy, olyan erősen lehetett hallani, mint az autóbanvárakozó feleségéét, vagy a nyilván távolban feldörrenőlövés éppen úgy hangzott, mintha a mikrofon előtt sütötték volna el a puskát. Ilyen ésehhez hasonló, gyakorlatból eredő fogyatékosságok rontották ugyan a rádiójáték hitelességét, értékét, mégis a rádióhallgatók azzal kelhettek fel a székükből: egy jó kezdeményezés jó foytatásának lehettek fültanúi. (Szalai) Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám) 1962-10-07
| Szerző: | ||
|---|---|---|
| Rendező: | ||
| Rádióra alkalmazó: | ||
| Színészek: (6 fő, átl. 28 év) | ||
| Kézi besorolás | AI kategorizálás | |
|---|---|---|
| Játékidő | 33 perc | |
| Bemutató dátuma | 1962. július 22. | |
| Rádiós műfaji besorolás |
Adaptáció |
|
| Bemutató médium | Pécsi Rádió | |
| Régió | Magyarország (közrádió) | |
| Hangfelvételt készítő rádió/műhely neve |
Pécsi Rádió |
|
| Technikai adatok | Monó |
Létrehozva: 2025. 09. 01.; Revíziók: 2025. 10. 26.
A bemutató idején az intézmény neve: Magyar Rádió és Televízió (MRT)
Ekkor a rádió és osztályainak irányítói:
- Elnök: Gács László (1958-1962) | Tömpe István (1962-1974);
- Dramaturgia főrendező: Cserés Miklós (1958-1981);
- Ifjúsági Osztály: Takács Ferenc (1961-1962);
Az adatokban ellentmondások előfordulhatnak a források bizonytalansága miatt.



