Krisztusnak dicsőség legyen

Színlap

Állatviadalok a régi Rómában
Írta: Révay József
Zenéjét szerezte: Polgár Tibor
A himnusz szövegét írta Babits Mihály
Karvezető: Abonyi Tivadar
Rendező: dr. Németh Antal
Személyek:
Racvius Jascus, a pannóniai II. légió ezredese – Pluhár István
Javelenus, az Acte Diurnia szerkesztője – Baló Elemér
Manilius Vepiscus, a császári színházak műszaki igazgatója – Forgács Antal
Aurelius Sabinus, a császári állatkert igazgatója – Kowách Ernő
Damis, fuvoláslány és Felicia keresztény nő – Tóth Böske
Fuscus, fiatalember és Hermeros – Bognár Elek
Latinus színész – Nagypál L.
I. Kelemen pápa – Boray Lajos
Diakónus – Vértes Lajos
Echion, posztós – Szilágyi Aladár
Habinnas, kőfaragómester – Bazsay Lajos
Fannius, fegyverkovács – R. Tóth József
Procolus – Fábry József
Cinnamus, nyerges – Teleky Sándor
Kikiáltó – Szőke Sándor
Tiszt – Abonyi Tivadar
Első árus – Hajnal György
Második árus – Koltay Gyula
Harmadik árus – Szathmáry Lajos
Szeptember 2-án adta a Stúdió nagyszabású hangjátékomat, az „Ave Caesar”-t, amelynek keretében grandiózus képek és hanghatások során megismerkedtünk az ókori gladiátorjátékokkal. A rádió közönsége, mint a beérkezett levelek mutatják, kivételes érdeklődéssel és szeretettel fogadta ezt a különleges előadást, amely az irodalom, az archaelogia és főképpen az élőszó segítségével mintegy feltámasztotta a 2000 évvel ezelőtti római világot. Ez a most következő hangjáték szerves folytatása az előbbinek. Ugyancsak Kr. u. 96 május 3-án folyik le, a gladiátorjátékok délutánján. Ezúttal állatviadalokat közvetít a kitűnő római ezredes, Raevius Joscus, akit ezúttal is a magyar rádióközönség kedvence, Pluhár István személyesít meg. Ezen a délutáni amfiteátrumi előadáson mindenekelőtt néhány balettet mutatnak be, utánuk tréfás állatmutatványok következnek, majd állatok viadala egymással, hivatásos állatviadorok küzdelme vadállatokkal, majd halálraítéltek s végül keresztények viaskodása következik a feldühödött és kiéhezett állatokkal. A szerző gondosan kerül minden borzalmat s nem ilyesmikben, hanem az érdeksségek hangsúlyozásában keresi a hatásokat. Különösen megkapó és lenyűgöző hatást fog kelteni a hangjáték utolsó jelenete, amelyben az oroszlánok megtorpannak a himnuszt éneklő keresztények előtt és bántatlanul hagyják őket. A közönség izgalma, a szárnyaló himnusz, a csoda fensége kétségtelenül meg fogja ragadni a hallgatókat, akik ezúttal még színesebb és változatosabb hanghatásokban fognak gyönyörködni, mint az „Ave Caesar“ előadása alkalmával.

1937. szeptember 20. 20:10–21:40