Der unbequeme Herr Quandt

A bajor rádió január 10-én este hangjátékot közvetített: „Der unbequeme Herr Quandt” volt a címe. Szerzője Heinz Kohlhaas. A színészek között olyan nagy nevek szerepeltek, mint Karl Heinz Schroth, Inge Birkmann, Anne Kersten. Számunkra, magyarok számára a műsornak egyetlen mondata volt különösen érdekes: „Regie: Miklós Konkoly.” Megszoktuk már, hogy a nyugati művészeti életben, a hangversenytermeken, a könyvek borítólapjain, a filmvásznon minduntalan magyar nevek tűnnek elénk, de meglehetősen ritka eset, hogy éppen egy rádiószíndarab, egy hangjáték rendezője legyen magyar. Mert talán egyetlen műfaj sem kíván meg a mesterségbeli tudáson kívül olyan tökéletes nyelvtudást, mint éppen a hangjáték. — Olyan tökéletesen beszélsz németül, hogy meg tudod ítélni a legkisebb hangsúly fontosságát is egy hangjátéknál? — kérdeztem Konkoly Miklóst, a hangjáték fiatal rendezőjét. — Természetesen tudok németül, de az is természetes, hogy nem olyan tökéletesen, mint például egy született német színész, vagy rendező. — válaszolta. — De már az első rádiórendezésemkor észrevettem , hogy a hangsúlyozás ösztön, mondhatnám muzikalitás kérdése és akiben ez az ösztön megvan, az három -négy nyelven is rendezhet. — Mikor rendeztél először németül hangjátékot? —A múlt év márciusában a bajor rádió számára a „Das Hobby” című hangjátékotrendeztem , amely aztán júniusban került műsorra. Ezt a hangjátékotbemutatták Ulmban, a hangjátékszerzők kongresszusán és ennek a bemutatónak alapján kaptam a következő meghívást a saarbrückeni rádióhoz. Ez a mostani rendezésem tehát a harmadik volt német nyelven. — Mit szólnak ilyen élvonalbeli színészek ahhoz, hogy egy ismeretlen, ráadásul idegen anyanyelvű rendező dirigálja őket? Nevetett. —Az első olvasópróbán kissé feszült volt a hangulat, mert nem tudták, ki ez a fiatalember. A rendezésnek fontos része pszichológiai munka, például egy ilyen feszültség feloldása. Ennek alapfeltétele, hogy a rendező pontosan tudja, mit akar. Ilyen színészeknek nem lehet halandzsázni, érezniök kell, hogy a rendezőnek pontos elképzelése van arról, amit tőlük megkövetel. — Sikerült ez a pszichológiai munka? — Azt hiszem tökéletesen sikerült. A legpéldásabb együttműködés alakult ki a próbák során és ahol például különösen nehéz hangsúlyozásbeli probléma merült fel, ott nyugodtan rábízhattam magam a színészekre. — A további terveid? — Februárban ismét Saarbrückenben rendezek és valószínűleg sor kerül egy vendégszereplésre a stuttgarti rádiónál is. (k.p.)

Uj Hungária, 1961. jan. 27.